Sziasztok!:) Kicsit késve de amint látjátok újra folytatódik a Sweet Hell. Ha tetszett a rész kérlek kommenteljetek.
És amin láttátok megváltozott a blog is. A fejlécen Hailey Baldwin-t látjátok. Azaz szerepcsere lett. Ő most a női főszereplő. Jó olvasást puszi.
Végre egyenesbe jöttem. Sokkal jobb,hogy nincs itt Justin. Legalábbis próbálom így érezni. Azóta jött egy új fiú az osztályba. Nagyon rendes édes és eszméletlenül helyes. Párszor voltunk randizni is aztán összejöttünk.Jól érzem magam vele. Nem bántott még meg, nem hazudott nekem. Örülök,hogy biztonságban érezhetem magam mellette. David az a fiú aki mellett biztonságban érzem magam. Mindig jól bánik velem,de félek. Mostanában labilis vagyok érzelmileg.
-Lilly, hol jársz?-simítja meg karomat David.
-Itt a közelben.-adok puszit arcára, Félek nem szeretem annyira mint ő engem. Az a baj,hogy ha hozzám ér nem rándul görcsbe a gyomrom,nem ráz ki a hideg. És a legnagyobb baj? Hogy Biebernél ezt éreztem. De nem, ezt most itt elfelejtem. Pénteken lesz az álarcos bál a suliban az az holnap, és még semmilyen ruhám sincs.
-Elmegyek Chanellel vásárolni, később jövök.-nyomtam egy csókot szájára és már el is indultam.
-Jól vagy? Látom,hogy valami van. Összevesztél Daviddel?néz rám Chan.
-Nem csak.-kezdtem el lesütött szemmel.
-Azt ne mond,hogy megint Bieber mert akkor megfojtalak.-néz rám szúrósan.
-Nem csak, mikor ő volt más volt.
-Lilly, tönkre tett, Érzelmi roncs lettél nehogy már még az a seggfej hiányozzon.-emeli fel hangját.
-Ezt nem mondtam. De hagyjuk is,inkább menjünk ruhát venni mert még reggelre se végzünk -ragadtam meg karját. Rengeteg ruhát felpróbáltam, Kezdtem elhinni,hogy nem találok ruhát mikor megláttam a tökéleteset. De egy baj volt,hogy akár milyen jól állt többet mutatott mint kellett volna.
-Kizárt dolog.-lépek ki szomorúan.
-A francokat Sparsk, megveszed bármi történjék. Tökéletesen nézel ki benne.-mért végig.
-Én leszek a suli ribanca.-morgok egy sort végül a kasszánál kötöttünk ki.
-Figyelj, gyönyörű vagy. Davidnek is tetszeni fogsz és ez a lényeg.-mosolyog rám. Este aztán ezerrel készülődtem. Megfürödtem kivasaltam hajamat, kihúztam szememet felkentem egy vörös rúzst és belebújtam ruhámba. Felvettem egy hozzáillő fekete tűsarkút és Daviddel elindultunk a sulibuliba.
-Gyönyörű vagy.-húz közelebb magához.
-Köszönöm.-mosolyodom el.
-Lilly,téged keresnek a másodikon.-jött oda hozzám egy osztálytársam.
-Kicsoda?-nézek rá kérdőn.
-Valami Drew.-rántja meg vállát és tovább megy.
-Mindjárt jövök.-nyomok puszit David szájára és fölindulok. A termemhez mentem mikor megláttam,hogy kapucniban áll valaki az ablaknál.
-Gyere be.-szólal meg egy ismerős hang. Ekkor még nem tudtam ki az. Beléptem a terembe.
-Csukd be az ajtót.-mondja ellent mondást nem tűrő hangon mire összerezzentem és inkább engedelmeskedtem. Felém közeledett mire én hátráltam,de nekiütköztem a falnak.
-Csak nem félsz Lilly.-mosolyodik el.
-Ki vagy te?
-Nem ismersz fel.-támaszkodik karjával meg fejem mellett. Ismerős illata volt. A mosolya is hasonlított, és a hangja.
-Ugye nem?-remeg meg hangom.
-De igen cica.-nevet fel. És ekkor már tudtam. Justin Bieber. Lehúztam kapucniját,de megállt bennem az ütő. Gyomrom azonnal görcsbe rándult, térdem beremegett. Szívem hevesebben vert. Rettenetesen megváltozott mióta elment. Haja szőkés barna lett, arca férfiasabb. Karja izmosabb, válla szélesebb felső teste csupa izom. Elnyíltak ajkaim. Erről beszéltem, ezt nem tudja kiváltani belőlem David.
-Miért jöttél vissza?-préselem ki a szavakat.
-Nem is hiányoztam cica.-simít nyakamra és megjelenik egy undorító vigyor az arcán.
-Kérdeztem valamit.-suttogtam.
-Vissza kellett jönnöm. Főnököt kerestek.
-És engem minek rángattál ide.
-Gondoltam megnézem,hogy még mindig ugyan olyan szar-e az életed.-vigyorodik el. De amint látom.-mért végig teljesen. Változtál. Átváltottál ribancba Lilly.-nevet fel.
-Semmi közöd hozzá. Na megtudtad mi lett velem kérlek engedj el.-támasztom meg hasán kezem,hogy eltoljam de teste megfeszül érintésemre. Nem vagyok képes elengedni. Lélegzetem felgyorsult. Justinnak a szeme levándorolt dekoltázsomra majd ismét szemembe nézett végül lepillantott számra. Megszorította csípőmet mire összeszedtem minden bátorságom és... Megcsókoltam. Én Lilly Sparks, Justin Biebert. Egyik keze felvándorolt tarkómhoz és beletúrt hajamba. Másik keze belemarkolt fenekembe amitől szájába nyögtem mire elmosolyodott. Beletúrtam hajába. Jó volt érezni. Biztonságban voltam. Tudtam,hogy ő nem érez semmit,de én igen. Mégis ezt csináltam. Eszméletlen vele csókolózni. Egyre többet akartam de elfogyott a levegőm. Eltoltam.
-Bassza meg Lilly. Ha tudom,hogy ilyen jól csókolsz már rég megszereztelek volna magamnak.-túr a hajába.
-Édes istenem.-motyogom idegesen. Most döbbentem rá. Hogy egy fikarcnyit sem érdekel David. De én nem lehetek szerelmes ebbe az emberbe. Az nem lehet. -Mennem kell.-tolom el magamtól de az ajtóban elkapta karom.
-Nem kapok búcsúpuszit?-vonja föl szemöldökét.
-Justin.-szívok egy mély lélegzetet. Van barátom. És én most összezavarodtam. Én...én jobban akarlak téged mint őt de te. Neked annyira kellenék mint ahogy mondtad,hogy én legyek a 100. És.-de ekkor nem tudtam folytatni mert erősen ajkaimnak tapadt.
-Kérlek.-toltam el magamtól könnyezve és elhagytam a termet. Kirohantam kocsimhoz és amilyen gyorsan csak tudtam hazavezettem. Levágtam magam az ágyra és elsírtam magam. Nem tudom miért sírtam. Talán azért mert féltem. Rettenetesen féltem attól,hogy tényleg beleszeretek és akkor nekem végem. Mintha az ördöggel barátkoznék és ez már régen rossz. Elmentem lefürdeni aztán befeküdtem az ágyba és rögtön el is aludtam.
*Reggel*
Az órám csörgésére ébredtem. Egy újabb hétfő. És nekem már nagyon elegem van a suliból. Szerencsére már csak 2 hét és vége. Kivasaltam a hajam feldobtam egy kis sminket és felöltöztem ebbe:
Miközben a suli elé értem elgondolkoztam. Egy undorító ember vagyok. Képtelen vagyok vele járni ezek után,hogy megcsaltam. Egy könnycsepp gördült végig arcomon de gyorsan letöröltem mielőtt elsírtam volna magamat. Mikor a suli elé értem megdöbbentem.
-Most komolyan vissza jött ide is?-suttogtam magamba miközben megláttam a fehér ferrárit. Idegesen bevágtam magam mögött az ajtót, és beindultam a suliba.
-Spencer.-kapom el a vállát drága barátnőmnek. Hol van Chan?
-Azt hiszem még nincs bent. De baj van? Idegesnek tűnsz.-kémlel aggódva. Ekkor megláttam Spencer mögött Biebert.
-Dehogy, minden a legnagyobb rendben.-préselem ki fogaim közül a szavakat. Elindulok Bieber felé aki éppen az egy picsának markolássza a seggét mikor elrántom tőle és behúzom a termünkbe.
-Kifelé most.-morogtam a többieknek akik engedelmesen kimentek. Ó igen, egy valamit nem említettem meg. Mióta Justin elment átvettem az irányítást,mert mindenki azt hitte Justin csaja vagyok. Nem akarom ezt a hatalmat elveszíteni csak mert visszajött.
-Na mi van cica. Elmentem egy kis időre te meg már rögtön a helyemre pályáztál.-vigyorog.
-Justin, ne idegesíts fel. Tökéletes volt amíg nem voltál itt. Most meg megint ugyan az a kis stréber leszek miattad. Mi lenne ha nem tennéd tönkre az utolsó hetemet és szépen elhúznál a picsába. Nem elég,hogy a barátommal szakítok mert képtelen vagyok a szemébe nézni azok után,hogy megcsaltam. De téged meg aztán pláne nincs kedvem nézni.-morogtam.
-Hé,ne rám legyél mérges azért mert TE csókoltál meg.-emeli fel hangját kissé jogosan.
-Jó igazad van. Én voltam a barom, de azt se értem te miért akartál engem látni.
-Már egyszer elmondtam.-nyelt egy nagyon. De láttam a szemében,hogy nem mond igazat.
-Justin! Ha már én őszinte voltam akkor te is legyél az. Arcán megfeszült az izom. Nyelt egy nagyot majd belenézett a szemembe.
-Szeretlek.-mondta egyenesen a szemembe mire én köpni nyelni nem tudtam.
*Justin szemszöge*
-Menj vissza Amerikába és szerezd meg nekem a lányt.-parancsolta rám Jordan.
-Mégis hogy? Utál engem!-vágom oda flegmán.
-Mit tudom én. Hitesd el vele,hogy szereted aztán hozd el nekem. Csak a végén bele ne szeress.-neveti el magát. Nyeltem egy nagyot.
-Azt hiszem megtettem.-túrok hajamba és elhagyom a szobát. Idegesen pakolok bőröndömbe és a magán gépemmel egyenesen visszarepülök. "Csak ne legyél belé szerelmes"-ezt a mondatot hallottam az út alatt végig a fejembe.
-Oké Bieber.-mondtam magamba. Bunkó leszel és flegma. Hitesd el vele. A többi sima ügy lesz. Tényleg ekkora barom voltam,hogy elhittem könnyű lesz.
Aztán mikor a buliban megcsókolt. Maga volt az álom. Nem tudom,hogy bírom ki,hogy ne érjek hozzá. Mikor reggel bementem a suli még Lilly nem volt bent. Viszont meg láttam Emilyt a régi kis ribancomat. Amint mellé értem lesmárolt. Belemarkoltam a fenekébe mikor elrántott valaki és belökött a terembe.
-Kifelé.-mondta ellent mondást nem tűrő hangon Lilly ami nagyon bejött. Mindenki távozott a teremből és csak ketten maradtunk.
-Na mi van cica? Máris a helyemre pályázol?-próbálom húzni az agyát. Sajnos nem kellet volna mert a fejemhez vágta azokat a dolgokat,hogy: megcsalta a barátját, tönkreteszem az életét és,hogy nem akar látni.
-Nem én csókoltalak meg hanem TE!-emeltem fel a hangom.
-Igen én voltam a barom. De azért te is megmagyarázhatnád miért akartál engem látni tegnap.-vonja fel szemöldökét.
-Már egyszer elmondtam.-nyeltem nagyot de nem hitte el.
-Igazat. Állkapcsom megfeszült. Jól van, most vagy soha.
-Szeretlek.-nézek szemébe. Döbbenten áll előttem. Meg szólalni se tud és én sem.
*Lilly szemszöge*
Engem nem szerethet. Én nem vagyok olyan mint a többi lány. Én, én nem vagyok egy ribanc alkat. Én ezt nem tudom neki elhinni.
-Justin én. Én erre nem tudok mit mondani. Mondanám,hogy én is,mert akármekkora egy görény tudsz lenni én kedvellek csak.-de nem tudtam befejezni mert a falnak szorított és megcsókolt.
-Justin.-toltam el magamtól nehezen.
-Igen?-néz rám csillogó szemmel.
-Én.. én ezt nem tudom. Nem tudom elhinni. Én félek,hogy kihasználsz hisz elég sok okot adtál erre. És, azt is jól tudom,hogy nem tudnál velem maradni. Nem tudod lekötni magad egy embernél. Ismerlek. Én meg nem akarom,hogy megcsaljanak érted?
*Justin szemszöge*
Valahol mélyen bennem fájt amit mondott. De mit foglalkozok egy kis 18 éves picsa véleményével. Nem fog érdekelni. Én megszerzem magamnak. Hisz Biebernek minden sikerül. Csak először kicsit felidegesítem. Kicsit elfoglalom magam a ribancokkal aztán igyekszek mindent megtenni
-Esélyt se adsz-nézek bele szemébe.
-Majd ha bizonyítasz.-túr hajába és hátrál három lépést.
-Úgyis megkaplak.-vigyorodok el.
-Hajrá.-fintorodik el és kimegy a teremből. Az őrületbe kerget. Nagyon jó nő, tetszik a stílusa a nevetése a beszéde ahogyan viselkedik. Csak ne lenne ekkor szája. Nehéz dolgom lesz. Főleg,hogy nem szerethetek bele. Nehéz lesz. Túl nehéz.
*Lilly szemszöge*
Próbálkozzon csak, Engem nem kap meg olyan könnyen. Meg, sántít nekem ez a dolog. Justin nem ilyen. Ismerem egy ideje és egyáltalán nem ilyen. Utána kell ennek járnom mielőtt belesétálok a csapdájába. Amikor visszamentem a terembe épp az iskola legplasztikázottabb smárolt. Aha. Szóval csak annyira kellenék,hogy vagy megdugjon és otthagyjon. Vagy csak lelkileg akar tönkretenni. Nem tudom. De fájt. Az fájt,hogy 3 perce nekem tette magát most meg annak a lotyónak. Belőlem ne csináljanak hülyét. Nála nem létezik őszinte szerelem. Erre rájöttem.
-Figyelj, gyönyörű vagy. Davidnek is tetszeni fogsz és ez a lényeg.-mosolyog rám. Este aztán ezerrel készülődtem. Megfürödtem kivasaltam hajamat, kihúztam szememet felkentem egy vörös rúzst és belebújtam ruhámba. Felvettem egy hozzáillő fekete tűsarkút és Daviddel elindultunk a sulibuliba.
-Gyönyörű vagy.-húz közelebb magához.
-Köszönöm.-mosolyodom el.
-Lilly,téged keresnek a másodikon.-jött oda hozzám egy osztálytársam.
-Kicsoda?-nézek rá kérdőn.
-Valami Drew.-rántja meg vállát és tovább megy.
-Mindjárt jövök.-nyomok puszit David szájára és fölindulok. A termemhez mentem mikor megláttam,hogy kapucniban áll valaki az ablaknál.
-Gyere be.-szólal meg egy ismerős hang. Ekkor még nem tudtam ki az. Beléptem a terembe.
-Csukd be az ajtót.-mondja ellent mondást nem tűrő hangon mire összerezzentem és inkább engedelmeskedtem. Felém közeledett mire én hátráltam,de nekiütköztem a falnak.
-Csak nem félsz Lilly.-mosolyodik el.
-Ki vagy te?
-Nem ismersz fel.-támaszkodik karjával meg fejem mellett. Ismerős illata volt. A mosolya is hasonlított, és a hangja.
-Ugye nem?-remeg meg hangom.
-De igen cica.-nevet fel. És ekkor már tudtam. Justin Bieber. Lehúztam kapucniját,de megállt bennem az ütő. Gyomrom azonnal görcsbe rándult, térdem beremegett. Szívem hevesebben vert. Rettenetesen megváltozott mióta elment. Haja szőkés barna lett, arca férfiasabb. Karja izmosabb, válla szélesebb felső teste csupa izom. Elnyíltak ajkaim. Erről beszéltem, ezt nem tudja kiváltani belőlem David.
-Miért jöttél vissza?-préselem ki a szavakat.
-Nem is hiányoztam cica.-simít nyakamra és megjelenik egy undorító vigyor az arcán.
-Kérdeztem valamit.-suttogtam.
-Vissza kellett jönnöm. Főnököt kerestek.
-És engem minek rángattál ide.
-Gondoltam megnézem,hogy még mindig ugyan olyan szar-e az életed.-vigyorodik el. De amint látom.-mért végig teljesen. Változtál. Átváltottál ribancba Lilly.-nevet fel.
-Semmi közöd hozzá. Na megtudtad mi lett velem kérlek engedj el.-támasztom meg hasán kezem,hogy eltoljam de teste megfeszül érintésemre. Nem vagyok képes elengedni. Lélegzetem felgyorsult. Justinnak a szeme levándorolt dekoltázsomra majd ismét szemembe nézett végül lepillantott számra. Megszorította csípőmet mire összeszedtem minden bátorságom és... Megcsókoltam. Én Lilly Sparks, Justin Biebert. Egyik keze felvándorolt tarkómhoz és beletúrt hajamba. Másik keze belemarkolt fenekembe amitől szájába nyögtem mire elmosolyodott. Beletúrtam hajába. Jó volt érezni. Biztonságban voltam. Tudtam,hogy ő nem érez semmit,de én igen. Mégis ezt csináltam. Eszméletlen vele csókolózni. Egyre többet akartam de elfogyott a levegőm. Eltoltam.
-Bassza meg Lilly. Ha tudom,hogy ilyen jól csókolsz már rég megszereztelek volna magamnak.-túr a hajába.
-Édes istenem.-motyogom idegesen. Most döbbentem rá. Hogy egy fikarcnyit sem érdekel David. De én nem lehetek szerelmes ebbe az emberbe. Az nem lehet. -Mennem kell.-tolom el magamtól de az ajtóban elkapta karom.
-Nem kapok búcsúpuszit?-vonja föl szemöldökét.
-Justin.-szívok egy mély lélegzetet. Van barátom. És én most összezavarodtam. Én...én jobban akarlak téged mint őt de te. Neked annyira kellenék mint ahogy mondtad,hogy én legyek a 100. És.-de ekkor nem tudtam folytatni mert erősen ajkaimnak tapadt.
-Kérlek.-toltam el magamtól könnyezve és elhagytam a termet. Kirohantam kocsimhoz és amilyen gyorsan csak tudtam hazavezettem. Levágtam magam az ágyra és elsírtam magam. Nem tudom miért sírtam. Talán azért mert féltem. Rettenetesen féltem attól,hogy tényleg beleszeretek és akkor nekem végem. Mintha az ördöggel barátkoznék és ez már régen rossz. Elmentem lefürdeni aztán befeküdtem az ágyba és rögtön el is aludtam.
*Reggel*
Az órám csörgésére ébredtem. Egy újabb hétfő. És nekem már nagyon elegem van a suliból. Szerencsére már csak 2 hét és vége. Kivasaltam a hajam feldobtam egy kis sminket és felöltöztem ebbe:
Miközben a suli elé értem elgondolkoztam. Egy undorító ember vagyok. Képtelen vagyok vele járni ezek után,hogy megcsaltam. Egy könnycsepp gördült végig arcomon de gyorsan letöröltem mielőtt elsírtam volna magamat. Mikor a suli elé értem megdöbbentem.
-Most komolyan vissza jött ide is?-suttogtam magamba miközben megláttam a fehér ferrárit. Idegesen bevágtam magam mögött az ajtót, és beindultam a suliba.
-Spencer.-kapom el a vállát drága barátnőmnek. Hol van Chan?
-Azt hiszem még nincs bent. De baj van? Idegesnek tűnsz.-kémlel aggódva. Ekkor megláttam Spencer mögött Biebert.
-Dehogy, minden a legnagyobb rendben.-préselem ki fogaim közül a szavakat. Elindulok Bieber felé aki éppen az egy picsának markolássza a seggét mikor elrántom tőle és behúzom a termünkbe.
-Kifelé most.-morogtam a többieknek akik engedelmesen kimentek. Ó igen, egy valamit nem említettem meg. Mióta Justin elment átvettem az irányítást,mert mindenki azt hitte Justin csaja vagyok. Nem akarom ezt a hatalmat elveszíteni csak mert visszajött.
-Na mi van cica. Elmentem egy kis időre te meg már rögtön a helyemre pályáztál.-vigyorog.
-Justin, ne idegesíts fel. Tökéletes volt amíg nem voltál itt. Most meg megint ugyan az a kis stréber leszek miattad. Mi lenne ha nem tennéd tönkre az utolsó hetemet és szépen elhúznál a picsába. Nem elég,hogy a barátommal szakítok mert képtelen vagyok a szemébe nézni azok után,hogy megcsaltam. De téged meg aztán pláne nincs kedvem nézni.-morogtam.
-Hé,ne rám legyél mérges azért mert TE csókoltál meg.-emeli fel hangját kissé jogosan.
-Jó igazad van. Én voltam a barom, de azt se értem te miért akartál engem látni.
-Már egyszer elmondtam.-nyelt egy nagyon. De láttam a szemében,hogy nem mond igazat.
-Justin! Ha már én őszinte voltam akkor te is legyél az. Arcán megfeszült az izom. Nyelt egy nagyot majd belenézett a szemembe.
-Szeretlek.-mondta egyenesen a szemembe mire én köpni nyelni nem tudtam.
*Justin szemszöge*
-Menj vissza Amerikába és szerezd meg nekem a lányt.-parancsolta rám Jordan.
-Mégis hogy? Utál engem!-vágom oda flegmán.
-Mit tudom én. Hitesd el vele,hogy szereted aztán hozd el nekem. Csak a végén bele ne szeress.-neveti el magát. Nyeltem egy nagyot.
-Azt hiszem megtettem.-túrok hajamba és elhagyom a szobát. Idegesen pakolok bőröndömbe és a magán gépemmel egyenesen visszarepülök. "Csak ne legyél belé szerelmes"-ezt a mondatot hallottam az út alatt végig a fejembe.
-Oké Bieber.-mondtam magamba. Bunkó leszel és flegma. Hitesd el vele. A többi sima ügy lesz. Tényleg ekkora barom voltam,hogy elhittem könnyű lesz.
Aztán mikor a buliban megcsókolt. Maga volt az álom. Nem tudom,hogy bírom ki,hogy ne érjek hozzá. Mikor reggel bementem a suli még Lilly nem volt bent. Viszont meg láttam Emilyt a régi kis ribancomat. Amint mellé értem lesmárolt. Belemarkoltam a fenekébe mikor elrántott valaki és belökött a terembe.
-Kifelé.-mondta ellent mondást nem tűrő hangon Lilly ami nagyon bejött. Mindenki távozott a teremből és csak ketten maradtunk.
-Na mi van cica? Máris a helyemre pályázol?-próbálom húzni az agyát. Sajnos nem kellet volna mert a fejemhez vágta azokat a dolgokat,hogy: megcsalta a barátját, tönkreteszem az életét és,hogy nem akar látni.
-Nem én csókoltalak meg hanem TE!-emeltem fel a hangom.
-Igen én voltam a barom. De azért te is megmagyarázhatnád miért akartál engem látni tegnap.-vonja fel szemöldökét.
-Már egyszer elmondtam.-nyeltem nagyot de nem hitte el.
-Igazat. Állkapcsom megfeszült. Jól van, most vagy soha.
-Szeretlek.-nézek szemébe. Döbbenten áll előttem. Meg szólalni se tud és én sem.
*Lilly szemszöge*
Engem nem szerethet. Én nem vagyok olyan mint a többi lány. Én, én nem vagyok egy ribanc alkat. Én ezt nem tudom neki elhinni.
-Justin én. Én erre nem tudok mit mondani. Mondanám,hogy én is,mert akármekkora egy görény tudsz lenni én kedvellek csak.-de nem tudtam befejezni mert a falnak szorított és megcsókolt.
-Justin.-toltam el magamtól nehezen.
-Igen?-néz rám csillogó szemmel.
-Én.. én ezt nem tudom. Nem tudom elhinni. Én félek,hogy kihasználsz hisz elég sok okot adtál erre. És, azt is jól tudom,hogy nem tudnál velem maradni. Nem tudod lekötni magad egy embernél. Ismerlek. Én meg nem akarom,hogy megcsaljanak érted?
*Justin szemszöge*
Valahol mélyen bennem fájt amit mondott. De mit foglalkozok egy kis 18 éves picsa véleményével. Nem fog érdekelni. Én megszerzem magamnak. Hisz Biebernek minden sikerül. Csak először kicsit felidegesítem. Kicsit elfoglalom magam a ribancokkal aztán igyekszek mindent megtenni
-Esélyt se adsz-nézek bele szemébe.
-Majd ha bizonyítasz.-túr hajába és hátrál három lépést.
-Úgyis megkaplak.-vigyorodok el.
-Hajrá.-fintorodik el és kimegy a teremből. Az őrületbe kerget. Nagyon jó nő, tetszik a stílusa a nevetése a beszéde ahogyan viselkedik. Csak ne lenne ekkor szája. Nehéz dolgom lesz. Főleg,hogy nem szerethetek bele. Nehéz lesz. Túl nehéz.
*Lilly szemszöge*
Próbálkozzon csak, Engem nem kap meg olyan könnyen. Meg, sántít nekem ez a dolog. Justin nem ilyen. Ismerem egy ideje és egyáltalán nem ilyen. Utána kell ennek járnom mielőtt belesétálok a csapdájába. Amikor visszamentem a terembe épp az iskola legplasztikázottabb smárolt. Aha. Szóval csak annyira kellenék,hogy vagy megdugjon és otthagyjon. Vagy csak lelkileg akar tönkretenni. Nem tudom. De fájt. Az fájt,hogy 3 perce nekem tette magát most meg annak a lotyónak. Belőlem ne csináljanak hülyét. Nála nem létezik őszinte szerelem. Erre rájöttem.
