Oldalak

2015. december 12., szombat

15.fejezet. Ėvad záró.

Kedves olvasóim! Nagyon szépen köszönöm,hogy  2015ben is velem voltatok. Nagyon hálás vagyok,hogy mikor nem tudtam mit kezdjek a Sweet Hellel és az is felmerült bennem,hogy abbahagyom, TI akkor is itt voltatok. Nagyon hálás vagyok nektek. Nem hagytátok veszni a blogot. Ezáltal engem sem. Mindig itt voltatok. Tényleg nagyon szépen köszönöm mindannyiótoknak. Úgy érzem egy nagy család vagyunk! Némelyikőtökkel nagyon jóban vagyok. Remélem jövőre még több kedves olvasómat ismerhetem meg.  Remélem ezzel az évadzáró résszel meglesztek elégedve. Elég sokat dolgoztam mostanában evvel a bloggal. De úgy látom megérte. Akinek majd lesz kedve nyugodtan irja le erről az évről a gondolatai. Hogy mely rèszek tetszettek. Esetleg mit vártok tőlem. Mindenkinek Boldog Új Évet  kivánok  és  Sikerekben gazdagok legyetek 2016ban is. Ne felejtsétek.  Februártól!!! Indul a második évad! Számítok rátok. Szeretlek benneteket. Jó olvasást. Sziasztok!

-Ilyen hamar itthon?-mosolygott anya. Aztán amint meglátta,hogy a sminkem elfolyt és patakokban folyik a könnyem utánam futott fel a szobába.
-Kicsim mi a baj? Mi történt?-nézett aggódva.
-Vi-Vissza jött.-sírtam még jobban.
-Ő?-kerekedett ki a szeme.
-Igen.-temettem fejemet a párnába.
-Kicsim shhh. Nyugodj meg. Semmi baj.-szorított magához.
-Hagy maradjak egyedül. Kérlek.
-Kicsim. Üzleti útra megyek este.-mondta szomorúan. Nem akarlak itthon hagyni.
-Megleszek. Ígérem. Majd átjön Chanel. Minden rendben lesz.-mosolyogtam anyára.
-Rendben nyuszi. Akkor én megyek pakolni.-nyomott homlokomra puszit.
Én ezt nem tudom elhinni. Visszajött. 3 hónap után. Minek? Mi értelme? Nem akarom,hogy itt legyen. Elegem van belőle. Tovább tudtam lépni. Nehezen. Sok fájdalom árán. De sikerült. Vagyis, azt hittem. De amikor megláttam. Megváltozott. Határozottan. Haja oldalt lenyírva felül hosszúre meghagyva és szőke. Már nem volt fülében fülbevaló. Stílusa is másabb lett. Egy fehér trikó volt rajta egy ujjatlan piros fekete kockás ingel. Egy farmer nadrág ami mindkét térdénél kivolt szakítva. És egy valamilyen Nike cipő. Szeme,az még mindig hatással volt rám. El kell felejtsem. Muszáj lesz.  Kettőt csengett a telefonom és Chanel neve jelent meg a kijelzőn.
-Hm?-szóltam bele.
-Gyere vissza a suliba. Itt van a táskád meg minden.
-Jó megyek na.-mondtam fáradtan.  20 perc alatt a suliban voltam. Még óra volt. Gondoltam nem megyek be. Elsétáltam szekrényemig és kivettem táskámat.
-Lógunk Lógunk?-hallottam meg hangját
-Ne gyere közelebb.-fordultam meg.
-Hiányoztam?-nevetett fel.
-Cseppetsem.-mosolyogtam.
-Hallottam megváltoztál mióta elmentem. Állandóan iszol bulizól. Mi lesz ebből cica?
-Megtennéd,hogy nem beszélgetünk? Nem az volt,hogy felejtselek el?
-Nem sikerült gondolom.-vigyorgott.
-Megvoltam nélküled.
-Eltudom képzelni mennyire.-nevetett.
-Mit akarsz?
-A drága Chaneledet perpillanat elkapták. Gondolom nem akarod hogy megöljék.-vigyorgott gonoszan.
-De Chanel hívott,hogy jöjjek be ide.
-Az nem ő volt.
-Jézusom. Hol van? Bieber nyögd ki.-lettem ideges.
-Csak nem szívességet kérsz tőlem?-húzta fel szemöldökét.
-Mond el hol van.-mentem hozzá vészesen közel.
-Tudod. Jól nézel ki. Jött felém mire én a falnak mentem neki. Fejem mellett megtámasztotta kezét.
-Félsz?-nézett szemembe.
-Nem tudok már tőled.-vettem mély levegőt. Gyomrom akaratlanul is görcsberándult.
-Akkor miért remegsz?-hajolt közelebb. Belenéztem szemébe. O basszameg. Nem felejtettem el.
-Tudod. Még mindig szeretlek Lily.-nevetett fel. Csípőmnél fogva magához rántott.
-És az a vicces,hogy te sem tudod titkolni az érzéseidet. Lenézett számra. Lassan arcomhoz hajolt. Megcsókolt. Csókja ugyan olyan tökéletes volt mint 3 hónapja. Abban a pillamatban csengettek ki. Mire kinyítottam a szemem már Justin nem.volt itt. De egy cetli volt a földön.
"24órát adok,hogy meggondold magad.-Bieber"
Azonnal hazaindultam. Anyu nem volt otthon. Nem tudom hova ment. Talán már elindult arra a tárgyalásra. Nem tudom,hogy higyjek e Justinnak. Annyiszor átvert. Mi van ha nem is rabolták el. Megpróbáltam hívni Chanelt. Kivan kapcsolva. Gondoltam holnap reggelig várok. Megnéztem egy filmet majd lefürödtem és elmentem aludni. Reggel telefonom csörgésére ébredtem. Kinyomtam majd elmentem felöltözni. Megpróbáltam hívni Chanelt. Ki van kapcsolva. Pánikolva kerestem meg Justin nevét és azonnal hívtam.
-Tudtam,hogy hívni fogsz.-szólt bele.
-Hova menjek?
-Érted megyek.-nyomott ki. Felöltöztem utcai ruhába. Csináltam egy kávét. Abban a pillanatban amint megittam két dudálast hallottam. Justin volt.
-Hova megyünk?-szálltam be.
-Majd meglátod. 20 perc utazás után megálltunk egy lepukkant épület mellett. Elindultunk be. Az egyik szobában megláttam,hogy Chanel fekszik a földön.
-Mit tettél vele?-indultam meg Justin felé.
-Nyugi kislány. Csak nyugtató. Vedd úgy,hogy alszik.-kapott el hátulról egy hegyomlás.
-Hova viszel?-léptünk be egy szobába.
-Mivel megmentettem drága barátnőd életét ezért elvégzek rajtad egy rutin vizsgálatot. A szobában volt még egy 20 év körüli srác.
-Kérlek vedd le a pólódat. Mivel nem vagyok szívbajos gyorsan lehúztam magamról.
-Nemrossz.-nézett végig rajtam a fiú. 2 tapaszt tett a mellkasomra.
-Üllj le ide.-mutatott a székre.
-Kérdéseket fogsz kapni neked meg válaszolnod kell.-lépett mögém Justin.
-Honnan tudod,hogy őszintén fogok válaszolni?-kérdeztem  vigyorogva.
-A gép sípolni  fog ha hazudsz nekem. És ezért.-nyomta csípőmnek pisztolyát.
-Mehet.-biccentett a fiú.
-Mit csináltál amikor elolvastad a kórházban a levelemet?
-Örültem.-vágtam rá. Justin erősebben nyomta csípőmnek a pisztolyt. A gép sípolt.
-Sírtam és ki voltam borulva.-mondtam gyorsan.
-Érzel valamit Ryan iránt?
-Csak barátságot.-a gép csendben maradt.
-Szoktál mesztelenül aludni?-kuncogott a fiú.
-Ez mi féle kérdés?-ráncoltam szemöldököm.
-Megválaszolandó.-mondta Justin.
-Nem. A gép őrült sípolásba kezdett mire  két fiú felnevetett.
-Még hány idióta kérdésed lesz?-forgattam szemem?
-Úgy tervezem még kettő.
-Remek.
-Ha pár percen belül egy maffia összecsapásban lenne részed elmenekülnél?
-Miféle kérdés ez?
-Elég valóságos.
-Feltételezhetőleg igen. Biccentett.
-Utolsó kérdés.-hajolt közel. Lefeküdnél újra velem?
-Soha.-vágtam rá. A gép őrülten hangos csipogásba tört ki. Justin elvigyorodott.
-Ennyit akartam tudni. Öltözz fel.-dobta nekem pólómat. Idegesen vettem fel.
-Mostmár elengeded Chanelt és én is elmehetek?
-Drága barátnődet éppen most viszik haza. De te maradsz. Még dolgom van veled.
-Mi dolgod?
-Főnök itt vannak. Túl erőben vannak. 40en jöttek.
-Semmi probléma. Tudom mit fogok csinálni. Minden rendben lesz. Ekkor egy hatalmas robbanást lehetett hallani. A fal kirobbant. Fegyveres emberek jöttek be. Nem ijedtem meg kicsit sem dehogy.
-Justin.-fogtam meg kezét. Félek.
-Minden rendben lesz.-nyomott lágy csókot ajkamra.
-Ohh Bieber rád talált a szerelem?-nevetett egy idősebb férfi a csapat élén.
-Jaxon. Jó ujra látni.-bicentett Justin.
-Úgyszint Bieber. Ha már múltkor nem tudtalak megölni remélem most sikerül.
-Nyugalom. Szerintem meg tudunk eggyezni.-nevetett fel. Biccentett a nagy darab testőrnek. Mögöttünk felnyílt a vas fal. Egy hatalmas csapatot láttam meg. Lehettek vagy 50-en. Az élükön megláttam. Ojaj. Ryant
-Hát te is?-kerekedett ki a szemem.
-Sose kérdezted.-motyogta halkan. Csalódottan fújtam ki a levegőt.
-Most mi lesz?-nézek Justinra.
-Megoldom. Nyugi. Elengedte a kezemet majd átölelte derekamat. A csípőmhöz nyomott valamit. Ráerősitette nadrágom.
-Használd ha muszáj.-suttogta fülembe és elengedett.
-Bieber ne húzd az időmet. Nem teljesítetted azt amit kellett volna. Nem szállítottad nekem ki a drogot és nem ölted meg a főnököt.
-A drog itt van. És jobb dolgot ajánlok fel neked.
-Igazán? És mit? Annyi mindent ígértél. Nem tudok benned bízni Bieber.
-Itt van a kulcs.-mondta Justin.
-A kulcs? Igazán? És hol?
-A lány a kulcs.
-Oh vagy úgy. Hozzátok ide.-biccentett a gorilláinak mire elindultak felém. Justin mögül két férfi lépett ki akik fegyvert tartottak a gorillákra.
-Ne olyan hevesen.-mondta Justin. A lány marad.
-Nem jó üzlet ez Bieber. Nekem a kulcs nem elég. Kell a lány. És a te halálod is.-szegezte Justinra a fegyvert.
-Ryan Justin mellé lépett és az idegen férfire tartotta pisztolyát.
-Jaxon Jaxon. Hát sose tanulsz? Én mindig előrébb járok. Lily gyere ide. Justin mellé futottam. Kirántottam a pisztolyom és Jaxonra szegeztem. A két terminátor nagyságú maffiózó ránk szegezett pisztolyt.
-Bieber. Ez egy ördögi kör. Valamelyikunk meghal.-nevetett a férfi. Megéri neked egy lány miatt?
-Ez a lány az életem.-nézett rám Justin. Úgy éreztem most nekem kell lépnem. Nem érdekelt,hogy most szitává lőnek e. De muszáj volt. Megcsókoltam Justint.
-Gyönyörű ez az émejítő jelent. De most elbúcsúzom tőled Bieber. A pokolban találkozunk. Ekkor két lövés hangzódott el. Nem tudtam kit lőttek le. Nem engem mert éreztem volna. De hallottam ahogy két test a földre zuhan. Justin jól volt. Háta mögé néztem. Szám elé kaptam kezem és azonnal patakokban kezdtek folyni könnyeim. Justin ijedten fordult meg. Kezéből kiejtette fegyverét. Oda rohant a testhez. Térdre esett. Most látom csak elősször milyen ha szomorú is fáj neki. Onann kapta a legnagyobb fájdalmat ahonnan nem számított. Megfogtam saját pisztolyomat és Jaxsonra szegeztem.
-Ugye nem akarsz lelőni? Nem érdekelt a következmény. Meghúztam a ravaszt. Egyenesen a mellkasába fúródott. Abban a pillanatban esett össze . A mentőautók hangját hallottam. Oda ruhantam az élettelenül  fekvő Ryanhez. Teste már kihült. Lilásodni kezdett.  Az én könnycseppen az ő arcára hullott. Megpusziltam homlokát. Nem tudom felfogni hogy nincs többé . Megérdemelte az életet. Nem neki kellett volna meghalni. Justin felállt mellőlem. Ordított. Szeme tele volt könnyel. Öklével a falat verte. Hárman fogták le. Én meg csak néztem. Tehetetlenül sírva,ahogy Ryant letakarják egy fekete zsákkal és beemelik a mentőautóba. Érdekes,hogy aki élni akar már nem élhet. De aki nem akar élni az élhet. Justin térdreesett. Ökléből folyt a vér. Ez volt az utolsó emlékem erről.

2015. november 30., hétfő

14. Fejezet.

-Miss Sparks. Holnap már elhagyhatja a kórházat. De sokat pihenjen és még két hétig mellőzzük a sulit rendben?-mosolygott kedvesen.
-Azzal nem lesz probléma.-mosolyogtam mire felnevetett. Az orvost apu váltotta fel.
-Mit mondott?-kérdezte aggódva. Elkezdeni se tudtam mert abban a pillanatba anyu rohant be.
-Javult az állapotod? Vagy benttartanak? Ugye semmi komoly?-nézett aggódva.
-Holnap hazamehetek.-nevettem fel. És két hétig nincs suli.
-Akkor addig maradsz apádnál?-kérdezte anyu.
-Igen szeretnék.-mosolyogtam apára .
-Nagyon örülök,hogy jól vagy.-ölelt meg és egy puszit nyomott a homlokomra. Hoztam neked valamit.-nézett rám apu.
-Mit? Egy levelet tartott a kezében. Magadra hagyunk. Olvasd el. Nyugodtan. Ha bármi van szólj. Kint leszünk. De mi sem tudjuk mi van benne.-avval elhagyták a kortermet. A boritékon csak annyi volt,hogy Bye. Idegesen nyitottam ki. Kettényitottam a lapot és olvasni kezdtem.
"Lily. Mikor ezt elolvasod én már messze leszek tőled. Sajnálom,hogy igy kell elmondanom mindent. Holnap reggel (vagyis ma) felszállok egy repülőre ami Európába visz. Arra a döntésre jutottam,hogy muszáj elmennem. Nem tudok a szemedbe nézni. Sok fájdalmat okoztam neked. Remélem,hogy elfogsz felejteni. Felejts el egy életre. Felejtsd el,hogy ismertél egy Justin Bieber nevű fiút. Felejts el mindent ami velem kapcsolatos. Tudom nehéz. De felejts. Nem akarom,hogy arra emlékezz tönkre tettelek. Lépj tovább. Legyél a barátaiddal. Keress új szerelmet. Remélem valaki a helyemre tud lépni és átveszi azt a pozíciót amit én foglaltam el a szívedben. Örökre szeretni foglak. Ha egyszer még úgy hozza a jövő,hogy találkozunk akkor remélem újra barátok lehetünk. Amíg élek nem fogok más szeretni. Mostmár magamnak is betudom vallani. Szerelmes vagyok beléd Lily. Sajnálok mindent. Vigyázz magadra. És ne feledd, ha úgy alakul találkozunk. Szeretlek Sweetie.~J.
Fulladozva hajtottam össze a levelet. Nem lehet,hogy itthagyott. Az nem lehet. Nem hagyhatott itt. Üvöltöttem. Sírtam. Majdnem megfulladtam a könnyeimben. Nem hagyhatott itt. Egyedül. Nélküle semmi vagyok. Nem mehetett el. A tüdőm majdnem kiszakadt annyira sírtam. Anyu aggódva rohant be hozzám.
-Kicsim mi a baj? Nem tudtam válaszolni. Csak a levélre mutattam. Apu is bejött. Együtt olvasták el a levelet. Anyu a szája elé kapta a kezét. Apu meg csak nézett. Engem. Ahogy sírok. Ökölbe szorította a kezét. Emlékszem mikor azt mondta neki,hogy "Nem neked való a lányom. Ne hitesd el vele,hogy szereted". Nem hazudott. Apu kiengedte a kezét. Szomorúan nézett rám.
-Tényleg szeretett. Csak még jobban zokogtam. Képtelen voltam abbahagyni. Az egyetlen ember. Akit mindennél jobban szerettem. Itthagyott. Egyedül. Sosem fogom feldolgozni. Tenyerembe temette az arcom és csak sírtam. Sírtam és sírtam.
*Egy hét a kiengedés után*
-Kislányom! Egyél már. Attól,hogy játszod az anorexiást Bieber nem fog visszajonni. Lépj tovább és fogadd el.
-Nem vagyok anorexiás csak nem kivánom az ételt. A másik meg. Nem nem tudok kurvára nem tudok tovább lépni. Te nem tudod,hogy én mennyire szerettem apa.
-Te hogy beszélsz? Én nem a senkiházi barátaid vagyok! Tisztességesen beszélj velem. Kinek képzeled magad? Mióta hazajöttél 3 buliban voltál. Hulla részegen jössz haza. Állandoán cigizel. Füvezel. Gondolom mindenkivel összefekszel,mint egy rossz ribanc.-kiabált.
-Te nem vagy normális. A lányod vagyok nem egy utolsó kis senki! Miért beszélsz így velem. Hiba volt ide jönnöm.-orditottam én is. Felrohantam a szobába és azonnal pakolni kezdtem.
-Te meg mit csinálsz?-nézett rám dühösen mikor már nyitottam volna az ajtót.
-Ha nem látnád éppen elmegyek. Haza megyek anyához. Ugyis egy hét a suliig. És te is szivesebben örülnél annak ha nem lennék itt.
-Ha most elmész többet vissza ne gyere.
-Nem kell aggódnód. Nemfogok.-azzal becsaptam magam mögött az ajtót. Megfogom bánni? Lehet . De ez nekem nem élet,hogy megmondják mit csináljak.  A legelső repülővel haza is jöttem. Nem kellett volna így elválnom tőle. De ez van . Kiprovokálta. És engem ne ribancozzon le senki sem.
-Szia anya.-kiabáltam mikor beléptem a házba.
-Te hogy kerülsz ide?-kerekedett ki a szeme.
-Nem akarok róla beszélni.-motyogtam. A szobámba leszek.-indultam fel. Lefeküdtem az ágyamra és csak godolkodtam. Azóta vagyok ilyen mióta itt hagyott. Teljesen kifordultam magamból. Egy teljesen más Lily van most itt. Nem tudom mi történt. Talán csak neki akartam megfelelni. Dobtam egy sms-t Chanelnek hogy hazajöttem. Holnap találkozok is vele. Aztán úgy döntöttem alszom egyet mert későre járt.
*2 Hónap után*
-Kellj fel kicsim. Mindjárt suliba kell menned. Utolsó nap mostmár kibírod.-húzott ki az ágybol. Kómásan indultam el a fürdő felé. Megmostam az arcomat és a fogamat. Felöltöztem egy rövidgatyába és egy haspólóba és kisminkeltem magam.
-Anyu este elmentem bulizni Chanelékkel.-szóltam gyorsan.
-Nem gondolod,hogy túl sokat jársz buliba?-nézett utánam.
-Nem gondolom.-nevettem fel majd a kocsikulcsért nyúltam és elindultam.
-Utolsó nap Utolsó nap.-ugrott rám Chanel.
-Végre már.-nevettem fel.
-Ez lesz az év bulija.-vigyorgott Zyan.
-Az biztos.-öleltem meg szorosan.
-Ott jön Ryan.-biccentett Chan.
-Ryaan!Kiabáltam és az ölébe ugrottam.
-Baba.-nevett fel. Ohh igen,ha nem mondtam volna. Ryan lett a legjobb barátom. Miután Justin itthagyott rájöttem,hogy Ryant is itthagyta. Ő is kivolt. Együtt ittunk. Cigiztünk. És aztán nagyon jóba lettünk. Mintha a bátyám lenne Zyanel együtt.
-Jössz a buliba?-vigyorogtam.
-Ki nem hagyom.-karolta át a vállamat és így mentünk be.
-Tudod Ryan. Nagyon fáj a lábam és nem tudok menni a lépcsőn.-vigyorogtam. Megfogtam a nyakát mire térdhajlatomba nyúlt és felemelt. Mindenki minket nézett. Új nekik,hogy Ryannel mutatkozom. De hiszen a két legmenőbbek vagyunk a suliba.  És egy nagyon jó ember. Nem tudnék már nélküle élni.
-Na mi van a Kis Lily tovább lépett Bieberen?-vigyorgott rám a suli ribanca.
-Igen. 3 hónap alatt sikerült. Kösz,hogy érdekel. Gondolom neked nagyon hiányzik hisz más bottal se nyúlna hozzád.-vigyorogtam és bementem.
-Sparks!-hallottam meg osztályfőnököm hangját.
-Hm?-fordultam meg.
-Tisztelet tudobban ha kérhetem. És kérlek jövőre mellőzd az ilyen rövidnadrágokat. Nem hiszem,hogy közönségesnek akarsz tűnni.
-Jól van Jól van.-motyogtam unottan. A tanár morgott valamit az orra alatt de azt már nem hallottam. Azt hiszem jobb is.
-Mivel ez az utolsó tanítási nap gondoltam az utolsó 2óráról elengedlek benneteket. Köszönöm az ideji munkátokat mindenkivel meg vagyok elégedve. Jövőre is ugyan ilyen precíz munkát kérek hisz éretségi lesz. Mr. Bieberről nem tudok semmit,hogy jövőre vissza jön-e. Kellemes nyarat kívánok mindenkinek.
-Adja az isten,hogy ne jöjjön vissza.-szorítottam össze számat.
-Lily. Hány óránk lesz még?-lökött meg Chanel.
-2. Tesi meg Rajzd de rajzon kimegyünk úgyis valahova.  Tesin átöltöztem a tesi cuccomba. A tanár nagyon szeret minket szivatni. Annyi mázlim van,hogy engem imád. Egy laza cooper tesztet csinaltatott velunk így utolsó nap. Én futottam a legtöbb kört aztán Ryan.
-Sparks! Köszönöm az idei munkádat. Remélem jövőre is ilyen odaadón fogsz dolgozni.-mosolygott.
-Köszönöm tanár úr. Mindent megteszek majd jövőre is.-vigyorogtam és bementem az öltözőbe.
-Nyaló gép vagy.-dobott meg izzadt polójával Chanel.
-Nem csak szimplán imád.-vigyorogtam rá. Gyorsan átöltöztem majd indultam is ki Zyanékhez.
-Csak azért szeret a tanár mert jól nézel ki.-nevetett Zyan 
-Csak szimplán jobb vagyok nálatok.-nyújóttam ki nyelvemet mire elkaptam karomat és a vállára kapott.
-Engedj el Zy. Megöllek ha nem teszel le.-kiabáltam és közben kezemmel hátát csapkodtam.
-Ki is a jobb had halljam?-nevetett.
-Hát nem te.-vágtam rá kapásból mire futni kezdett velem.
-Najó Zyan a jó isten basszon meg most azonnál tegyél le. Le fogsz ejteni te hulye.-kezdtem pánikolni.
-Nyugi semmi baj. Csak azért is futott tovább. Persze,hogy a lépcsőn kell rohannia. Ahol tömeg van. A nagy okos Zyan bazdmeg megprobált lerakni csak ő arra nem gondolt hogy engem mondjuk meglöknek és elveszítem az egyensúlyom. Na pontosan ez történt. Lerakott. Épp,hogy a lépcső sarkán meg tudtam állni mikor az egyik kretén meglökött. Elkezdtem hátrafelé esni. Összeszorított foggal és szemmel vártam,hogy a padlóra érkezzem és a fejemet beverjem. De ez nem történt meg. Elkapott valaki. Két erős karba estem bele. Megmentőm illata ismerős volt. Nem tudom honnan. A diákok elhallgattak. Folytott csend volt. Nem értettem mi lehet hiszen eddig ment a beszéd és a nevetés. Most meg? Néma feszült csend. Lassan kinyítottam a szememet. Ami akkor fogadott elhinni nem akartam. Szemem azonnal könybe lábadt és az egész testem remegni kezdett. Nem tudtam mit csinálni. Amilyen gyorsan csak tudtam kikászálódtam karjaiból és kirohantam az iskolából. Nem tudom elhinni amit most láttam. Ez nem lehet. Csak képzelődtem.

2015. november 27., péntek

12.fejezet

Nem tudom elhinni,hogy holnap reggel mehetek apámhoz. Gondolom az emberek többsége örülne. De én nem. 16 évig hazugságban éltem. Szerintetek nekem ez milyen érzés?  Főleg,hogy avval az emberrel kell mennem akit mindennél jobban utálok. Igen Justin Bieberről beszélek. Tudom nektek rögtön nedvesedik a bugyi ha ránéztek. De nekem nem. Gyűlölöm. Nem is tudom,hogy az egész iskola,hogy szeretheti. A hideg kiráz. 
-Kicsim lassan aludnod kéne! Reggel hétre jön érted Bieber. 
-Miért ő jön?-ráncoltam szemöldökömet.
-Mert apádnak estig munkája van. 
-Akkor meg minek indulunk reggel?
-Mert ha mázlid van találkoznál vele pár percet.
-Remélem nem lesz mázlim.-fintorogtam.
-Lily Elizabeth Sparks!  Hogy lehetsz ilyen szemtelen?
-Így születtem.-vigyorogtam rá,és felrohantam a szobámba. Hihetetlen abba belegondolni,hogy holnap leszek 18. Végre legálisan vehetek cigit. Komolyan ez a legjobb benne. De semmi kedvem Bieberrel tölteni a napot. Remélem lesz akkora szerencsém,hogy miután elvitt apuhoz el is megy valami lotyóhoz. Befeküdtem puha ágyamba és azonnal el is nyomott az álom. Álomban minden olyan tökéletes. Ott nem csalódsz. Nem bántanak. Minden jól végződik. Az élet teljesen más. Sokkal nehezebb. Rosszabb. 
-Kincsem! Boldog 18. Szülinapot.-jött be anyu nagy vidáman hatkor.
-Jaj anyu hagyj aludni?-morogtam.
-Biztos,hogy nem! Egy óra és itt van érted. Ráadásul össze kell pakolni neked meg felöltözni. Kelj fel! 
-Ahj jól  van már na.-pufogtam és kikeltem. Anyu szorosan megölelt majd elment és elkezdett nekem pakolni. Bementem a fürdőbe és lefürödtem. Megmostam a fogamat és kisminkeltem magamat. Erre e ruhára esett a választásom:
  
 Úgy gondoltam mivel kocsiba fogok ülni és apu házába felesleges kiöltöznöm. 
-Lily meg ne fázz! Az egész derekad kint van.ripakodott rám anyu. Abban a pillanatban hallottam,hogy kintről dudálnak. Tudtam,hogy Justin.
-Veszek fel dzsekit de mennem kell anyu!-öleltem meg gyorsan.
-Érezd jól magad! És ne keveredj bajba!-nézett rám szigorúan.
-Anya 18 vagyok.-nevettem fel és kiléptem az ajtón.  Justin a kocsinak dőlve nyomkodta a telefonját. Felnézett telefonjából egyenesen rám. Végig futtatta tekintetét rajtam majd egy apró mosolyt véltem felfedezni rajta. 
-Szülinapos!-vigyorgott rám. Jól nézel ki.-nevetett fel.
-Tudom,hogy tetszem.vigyorogtam rá.
-Jól tudod.-mondta komolyan. Inkább nem válaszoltam. Mit válaszoltam volna? Hogy te is tetszel nekem? Várjunk, mi van? Nekem nem tetszik. Na jó nem kizárt. 
-Neked öltöztem így.-nevettem fel. 
-Jól tetted.-mosolygott. Amúgy meg, Boldog Szülinapot.-ölelt meg. Furcsa volt,hogy ez tette. De végül is. Egy ölelésbe nem halok bele. Elengedett majd a szemeimbe nézett. Túl közel volt hozzám. 
-Megyünk?-kérdeztem hirtelen.
-Igen.-biccentett majd kinyitotta nekem az ajtót. Kínos csendben telt el Bostonig az út. Nem tudtam mit mondani,de szerintem ő sem.  Justin leparkolt egy hatalmas ház előtt.
-Miért hotelba jöttünk?-meredtem ki az ablakon.
-Ez apád háza.-nevetett fel. Kiszállt. Kinyitotta nekem az ajtót.
-Kösz.-mosolyodtam el. Ez apa háza?-kérdeztem még mindig elképedve.
-Igen. De szerintem ne álljunk itt még két órát. Nézd meg belülről is.-nevetett fel. Elindult a ház fele mire én követtem. 
-Russo!-kiáltotta el magát.
-Konyha.-jött a válasz. A ház egyszerűen csodálatos volt. Hatalmas gyönyörű hófehér bútorokkal. Esküszöm a legnagyobb sztároknak nincs ilyen házuk.  
-Szia.-léptem be a konyhába.
-Lily. Boldog Szülinapot kicsim!-ölelt meg szorosan amit kétkedve de viszonoztam.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.
-Lassan nekem mennem kell. Justin körbevezet és este aztán dumcsizunk. Legyetek jók.-nevetett majd sietősen távozott.
-Megmutatom a szobád.-nézett rám. Felmentünk a lépcsőn és egy hatalmas szobába vezetett. Szerintem háromszor akkora benne minden mint nekem otthon. A francia ágy közepén egy doboz volt. Becsomagolva. 
-Pakolj ki meg nézd meg az ajándékokat. Én lent leszek.-azzal kiment. Túlságosan távolság tartó lett. Odamentem a dobozhoz és kinyitottam. Nem hittem a szememnek. Egy gyönyörű ruha volt benne a tetején egy levéllel. A levélben ez állt: 
"Nagyon Boldog Születésnapot kívánok neked! Holnap egy buliba fogsz menni Justinnal és gondoltam jól jönne egy ruha. Remélem tetszik. Várom már,hogy elbeszélgessünk egymással. Szeretlek. Apa"
Mosolyogva hajtottam össze. Talán mégis jó lesz ez az egy hét. Kipakoltam és arra lettem figyelmes ,hogy eszeveszettül korog a hasam. Rápillantottam az órára és 2 órát mutatott. Lementem a konyhába és csináltam egy szendvicset. Leültem Justin mellé  a kanapéra és együtt néztük a tv-t.
-Milyen érzés nagykorúnak lenni?-nézett rám mosolyogva.
-Olyan mint eddig. Csak most végre legálisan vehetek cigit.-nevettem fel.  
 -Nekem lassan el kell mennem. Itthon hagyhatlak?
-Persze. Úgyis fáradt vagyok. 
-Oké akkor megyek.-pattant fel és kiindult. 
-Akkor szia.-motyogtam magam elé. Elkezdtem egy filmet nézni utána meg úgy döntöttem,hogy alszok egy picit. Abból a piciből sikerült 4 óra alvás csinálnom. Este 9 kor keltem fel. Lementem megvacsorázni. Hallottam ahogy az ajtó nyílik. Furcsa hangokat hallottam. Mint aki mély levegőket vesz.
-Justin?-kerekedett ki a szemem mikor bejött a nappaliba.  Jézusom te vérzel.-néztem az oldalára. A pólón egy hatalmas vérfolt volt. 
-Jól vagyok.
-Leszarom.-néztem fel rá. Indulj!-mondtam ellent mondás nem tűrő hanggal . A szobámba.-tettem gyorsan hozzá. Morgott valamit az orra alatt,de szerintem jobb is,hogy nem hallottam. Megkerestem a konyhában a cukrot és a fürdőben az elsősegély dobozt. 
-Feküdj az ágyra. Kivettem a dobozból az ollót. Remélem nem a kedvenc felsőd volt.-néztem rá. Végig felvágtam a felsőjét,hogy hozzá tudjak férni a sebhez.
-Más helyzetben ezt élvezném.-morogta.
-De ez most nem más helyzet.-vágtam rá. Akaratlanul is megállt a tekintetem kockás hasán. 
-Meg akarod fogni cica? Meglöttyintettem a fertőtlenítőt mire felszisszent. 
-Bocsi cica.-vigyorogtam rá. 
-Mit akarsz avval a cukorral?  Meg akarsz enni?-meredt rám.
-Tisztítja a sebet.-motyogtam. Kiszedtem a dobozból a gézt majd a sebre tapasztottam. 
-Maradj itt. Ne mozdulj meg. Itt fogsz aludni.
-Te meg mellettem?-húzogatta szemöldökét.
-Nem. Én majd a tiédben. Komolyan maradj itt és vigyázz a sebedre. Ne tegyél hirtelen mozdulatokat.-anyáskodtam. Elindultam a szobába,hogy megcsináljam az ágyamat mikor kivágódott a szobám ajtaja. Arra eszméltem fel,hogy a falnak vagyok szorítva és egy másik nyelv van a számban. Beletúrtam hajába mire erősebben szorított. Ráharapott alsó ajkamra majd meghúzta,mire felnyögtem. Újra megcsókolt de éreztem,hogy belemosolygott. Derekamról fenekemre csúsztatta kezét. Forgott velem a világ. Egyszerűen tökéletes ahogy csókol. Lassan elváltunk egymástól.
-Boldog Szülinapot.-mosolyodott el. Homlokomra nyomott egy puszit majd visszament a szobámba és bezárta az ajtót. Szédelegve botorkáltam vissza a szobába. Vigyorogva dőltem rá ágyamra. El se hiszem ami az előbb történt. Máris hiányzik a csókja. Ilyenkor olyan gyengéd. Nem akarom szeretni. De egyre jobban kezdi elérni,hogy beleszeressek. És ha ez megtörténik onnantól nincs vissza út. Bátran behódolok előtte.  
-Kincsem! Ébresztő! Rengeteg dolgunk van a buli előtt!-keltett fel apa. 
-Milyen buli?-morogtam a takaró alól. 
 -Gondoltuk szervezünk neked otthon nálatok egy klubban bulit. Így a barátaidnak nem kell ide utazniuk.-mosolygott kedvesen.
-Ez most komolya?-vigyorogtam.
-Komoly.-nevette el magát. Szóval készülődj mert dél van és 2 körül indulni kéne,hogy a helyet is megmutassuk. Gyorsan rápillantottam az órára ami 1 órát mutatott. Gyorsan kipattantam és elindultam arcot meg fogat mosni. Úgy döntöttem most felesleges lenne  ki sminkelnem magam buli előtt. Ezért egy nagyobb táskába beleraktam ruhámat és a smink készletemet és persze a hajvasalómat. Felöltöztem egy laza cuccba és késznek nyilvánítottam magamat. Lementem megittam egy kávét mikor Justin állt meg velem szemben. Mélyen szemeimbe nézett.
-Sose láttalak még smink nélkül.
-Nagyon rossz?-aggodalmaskodok. 
-Ellenkezőleg. Tökéletes.-fogta meg tarkóját és inkább kiment. Na ez furcsa volt. Na mindegy. Megittam a kávémat és kiindultam a kocsihoz. Apu még nem volt kint ezért gondoltam rágyújtok. Mélyet beleszívtam és kifújtam. A számhoz emeltem mikor nyílt az ajtó. Nem zavartattam magamat. Beleszívtam jó mélyen és szép lassan kifújtam. 
-Te dohányzol?-meredt rám csodálkozva.
-Igen. Már 2 éve.-hajtottam le fejemet.
-Hát rendben van. Nem díjazom. De nem tiltom meg. Ahogy gondolod.-mosolygott kedvesen és beszálltunk. Apuval rengeteget beszélgettem az út alatt. A suliról, a gyerekkoromról. Hogy,hogy lett maffiás. Anyuról. Arról,hogy most már mindig az életem része akar lenni. És én elfogadtam. Hiányzott az életemből. Most,hogy itt van nem hagyom veszni. Anyu viszont konferenciára ment ezért nem lesz ott a bulin. És apunak is haza kell este jönnie ezért majd haza kell mennem és holnap újra visszamenni. 
-Atya ég. Apa ez a hely tökéletes.-néztem végig.
-Remélem tetszik. Piszok drága volt.-nevetett fel.  6óra van. 8körül jön mindenki. Javaslom készülődj.-mosolyodott el és belepuszilt a hajamba. Fent van egy szoba amit rád vár. Felmentem a lépcsőn. Egy hatalmas szoba volt egy hatalmas tükörrel és asztallal ahol eltudom készíteni a sminkemet. Lepakoltam a cuccomat. Levetkőztem és csak a fehérneműmet vittem magammal. Lezuhanyoztam és fogat mostam. Megmostam hajamat is. Megvasaltam és szög egyenesre vasaltam. Leültem a hatalmas tükrös asztal elé és nekiálltam sminkelni. Kihúztam a szememet. Kifestettem a szempillámat a számra pedig vörös rúzst kentem. Felvettem a gyönyörű ruhámat. A tükör elé álltam és meg voltam elégedve a látvánnyal. 
Amint az órára pillantottam sietni kezdtem ugyanis 5 perc múlva nyolc óra. Megkerestem fekete magassarkúmat és a telefonommal a kezembe lementem. A hely már tömve volt emberekkel. Mikor megláttak egyszerre üvöltötték,hogy Boldog Születésnapot. Nagyon jól esett,hogy apu megszervezte nekem. Vigyorogtam mint a vadalma mikor a kezemben megcsörrent a telefonom és Chanel nevét láttam meg a kijelzőn. 
-Boldog Szülinapot!-kiabálta bele a telefonjába. 
-Köszi.-nevettem. 
-Merre vagy? Mindenhol kerestelek már. 
-Kijöttem cigizni mert túl sokan voltak. Tudod,hogy nem szeretem ha százezren vagyunk bent. 
-Kimenjek? Vagy megkeresel?
-Megkereslek.-mosolyodtam el azzal kinyomtam. Eldobtam cigimet és elindultam befele.  
-Na szia.-vigyorogtam Chan és Zyanre.
-Szülinapos.-ölelt át szorosan Zy.
-Hatalmas a buli.  Világi lett.-nevetett Chanel is. 
-Igen nagyon jó.
-Mondtam már,hogy gyönyörű vagy?-mért végig drága barátnőm.
-Te sem panaszkodhatsz.-vigyorogtam rá. Nem válaszolt helyette kezembe nyomott egy koktélt majd a táncoló emberek közé húzott.  Volt bennem alkohol az biztos. Annyit nevettem. Hihetetlen este volt. Ha nem táncoltam ittam ha nem ittam táncoltam. 12 fele már rettenetesen hányingerem volt. Próbáltam kimenni a levegőre mire valaki elkapta a csípőmet.
-Ne igyál többet.-mondta halkan. 
-Nem, nem akarok. Csak kell a friss levegő. Nem bírom a sok embert.-lépkedtem óvatosan. Amint kiértem a hűvös éjszakai levegőre rögtön jobban lettem. A fejem kitisztult. 
-Miért érdekel,hogy mi van velem?-néztem rá.
-Kötelességem.-mondta halkan. Hazamenjünk?
-Igen.bólintottam egy aprót. Beszálltunk fekete kocsijába és egy számomra ismeretlen úton mentünk. 
-Hova megyünk?-ráncoltam szemöldököm.
-Hozzám.-mondta ki nyugodtan. A szívem hevesen kezdett el verni a torkomban meg gombóc keletkezett. Én és Justin egy házban. Ketten. Ez régen rossz. Körülbelül 20 perc kocsikázás után megérkeztünk egy szép hófehér házhoz. 
-Gyönyörű házad van.
-Köszönöm.-nyitotta ki előttem az ajtót majd beléptem a meleg házba. Körbevezetettm Bementem a konyhába,hogy igyak egy jó hideg vizet. Justin eltűnt. Gondoltam a szobájában van. Nem akartam zavarni ezért úgy döntöttem egy kicsit még lent maradok. Bekapcsoltam a tv-t mikor egy szál boxerben jött le. Nem fogom tudni kibírni ezt az estét mellette. Egyszerűen képtelenség lesz.

11.fejezet.

Sziasztok! Meghoztam a 11. Fejezetet. Ha tetszett kérlek kommenteljetek és iratkozzatok fel! Jó olvasást!  



Nem tudom mennyit ülhettem a padon. De egyszer csak megcsörrent a telefonom és Zayn neve jelent meg a kijelzőn.
-Hol vagy?-kiabált a telefonba.
-Neked is szia.-morogtam.
-Mindjárt indulunk valahova kirándulni és egyedül te tűntél el.
-Nem megyek.
-Kötelező.
-Mond meg neki,hogy rosszul vagyok és hány ingerem van.
-Jó. De mi az igazság?-hallottam hangjában az aggodalmat.
-Bieber.-fújtam ki nehezen a levegőt.
-Mit csinált?-kérdezte olyan hangon amitől tudtam,hogy bármikor képes lenne nekimenni.
-Megbántott. Ennyi.-suttogtam.
-Azt túl éled. És Bieber is.
-Ja.-mondtam nem túl meggyőzően.
-Este buli lesz. Számítok rád.
-A bulikat ki nem hagyom -nevettem fel és kinyomtam. Elszívtam egy cigit amikor Sms jött. Chanel küldte.
Justin a hotelben maradt. Vigyázz magadra! Chan.
Remek. Nem,hogy az is elment volna. Felálltam és visszasétáltam a szobához. Nem volt bent senki. A fürdőben sem. Nyugodt lettem. Átcseréltem a ruhámat pizsire és befeküdtem az ágyba. Pillanatok alatt az álom el is nyomott. Amikor felkeltem már kezdett sötétedni. Gondoltam elkezdek készülődni. Azt hittem nincs itt Bieber ezért nyugodtan nyitottam be a fürdőbe. Hát. Tévedtem. 
-Jézusom.-kiáltottam ijedtemben. Justin egy száll semmiben állt a fürdőszoba közepén.
-Kopogni kéne.-motyogta.
-Honnan tudtam volna,hogy itt vagy?
-Mert egy szobában lakunk?-nevetett fel.  Hatalmas erőfeszítés kellett,hogy ne nézzek a csípőjénél lentebbi részre.
-Nyugodtan nézz csak le.-mondta perverzen.
-Undorító vagy. És siess. Kösz.-avval a lendülettel kimentem.  Kikutattam a szekrényt,hogy milyen ruhákat hoztam. Mivel fogalmam sem volt arról,hogy buli is lesz ezért kikerestem egy farmer sortor meg egy haspólót és úgy döntöttem így fogok menni. Amint Bieber kijött a fürdőből,avval a lendülettel mentem be én is. Lezuhanyoztam és kivasaltam a hajamat. Felöltöztem végül jöhetett a smink.  Vörös rúzst kentem számra és kihúztam szememet. Kis szempilla spirál és szemöldök ceruza és már készen is voltam. Az órára pillantva megállapítottam,hogy nyolc óra van. Megkerestem telefonomat beraktam a zsebembe és lementem az aulába.  A zene üvöltött már most. A púlt és az asztalok tele voltak piával.
-Jól vagy?-pattant elém Zayn.
-Jól.-mosolyodtam el.
-Biztos?
-Biztos.-öleltem meg. Chanel merre?
-Azt hiszem a pultnál van.
-Köszi.-engedtem el és a pult felé vettem az irányt.
-Szia.-értem mellé mosolyogva.
-Szia csajszi mizu?-vigyorgott rám. Túl van már egy két koktélon ahogy látom. 
-Hé Chanel jól vagy?-fordítom magam felé. 
-Soha jobba.-vigyorgott mint a tejbe tök. 
-Hát oké.-húztam el a számat. 
-Amúgy vigyázz pár szerelmes párok dugnak egy egy szobába.-nevette el magát. 
-Jól van nevettem el magam és inkább Zaynre bíztam Chanelt. Én is megittam egy két koktélt. Aztán táncoltam Ryanékkel. Nagyon sokat nevettem velük. De aztán egy két óramulva nagyon  kezdtem fáradni. 
-Majd jövök.-köszöntem el tőlük és leültem a pulthóz. Meggitam még két vodka narancsot mikor megéreztem 2 kart derekam körül. 
-Nem lesz ez sok?-suttogot a fülembe. Felismertem a hangját. Aztán az illatárol is megbizonyosodtam. Tényleg ő az. 
-Mintha érdekelne.-mondtam halkan. 
-Érdekel.-nevetett fel. 
-Igen?-fordultam felé. 
-Igen.-nézett számra. Gyere.-suttogott fülembe. Nem tiltakoztam. Azonnal követtem. 
-Hova viszel? Ekkor az egyik földszinti szobába mentünk. Gyönyörű volt. Felkapott az ölébe. Autómatikusan csipője köré fontam lábamat. Nem érdekelt mi lesz.Megcsókoltam. Ledobott az ágyra. Felém másszótt és tovább csókolt. Lejebb haladt és nyakamat kezdte szívni és harapni.Hajába túrtam és meghúztam.
-Justin.-nyögtem fel.
-Shh Kicsim. Ettől a szótól mosolyra húzódott a szám. Elkezdtem feltürni a pólóját mikor megcsörrent a telefonja.
-A kurva életbe.-kiabált idegesen. Nem hallottam mit beszéltek de idegesen jött vissza. 
-Majd még folytatjuk.-kacsintott rám és kiment.  Nem tudom mi ütött belém. Ha nem csörren a telefon tuti lefekszem vele. Úgy döntöttem,hogy kimegyek egyet cigizni. Épp amikor gyújtottam két alakot láttam meg a sötétben. Közelebb mentem. A lámpa fénye pont megvilágította tökéletes arcát. Egy nála legalább 20 évvel idősebb férfival beszélt. 
-Védd meg magadtól. Nem akarom,hogy kihasználd. Ne hitesd el vele,hogy szereted,hogy beléd szeressen és lefeküdjön veled. Ha összetöröd a szívét én téged törlek össze.
-De Russo értsd meg szeretem. Bízz bennem Sparks. Ekkor esett le,hogy Bieber az apámmal beszél. 
-Apa?-kerekedett ki a szemem.
-Lily?-nézett rám döbbenten. 
-Ennyi évig,hogy voltál képes hazudni?-sírtam el magam.
-Jót akartam. Megöltek volna.-nyúlt karomért.  
-Ne érj hozzám.-húzódtam el azonnal. 
-Sajnálom. Nemsokára nálam lesztek és akkor megbeszéljük jó? Nem válaszoltam. Sarkon fordultam és az épület felé igyekeztem. Felrohantam a hotelszobába és az ágyra dőlve sírtam el magam ismét.  Nem tudom hány óra lehetett. De csak annyit éreztem,hogy besüpped az ágy mellettem. Éreztem ahogy megfogják a csipőmet majd a fejem egy mellkason helyezkedik el. Ránkhúzta a takarót. Lágy puszit nyomott homlokomra. 
-Aludj jól Sweetie.-suttogta fülembe. Abban a pillanatban nyomott el az álom. 

2015. november 26., csütörtök

13.fejezet +18

Mély levegőt vettem,hogy enyhítsek szívverésemen.  Felmentem a fürdőszobába. A forró viz felmelegítette testemet. Jéghideg vízzel megmostam acomat. Gondolkodásom kitisztult. Éreztem,hogy kiszállt belőlem az összes alkohol tartalom. Józan vagyok.  Magamköré tekertem a takarót és Justin szobája felé igyekeztem. Mivel nem tudtam,hogy nála fogok kikötni tőle kell kérnem egy pizsi féleséget. Halkan benyítottam. Az ajtó nyikorgására felém fordult. Kérdőn nézett rám.
-Kérhetnék valami alvó ruhát? Csak mert nem tudtam,hogy nálad leszek. Nem szólt semmit csak egy aprót biccentett. Kinyította szekrényét és beletúrt. Kivett egy fekete bő pólót és kezembe dobta. Kishíján majdnem lecsúszott a törölközőm. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán majd azonnal el is komorodott. Hátat fordított jelezve,hogy menjek ki. Nem tudom miért lett ilyen távolság tartó. Visszamentem a szobába. Magamra kaptam a ruhát és befeküdtem az ágyba. Meg fogok bolondulni. Justin pólójának illata elkábított.  Nem igazán tudtam aludni. Nem tudom hány óra lehetett. De kattant az ajtó.  Egy alak jött be a szobába. Ezt az alakot bárhol felismerem. Ő volt az. Ágyam végéhez sétált. Nem mertem megszólalni. Lehúzta rólam a takarót. A holdfény pont anyira sütött be,hogy pont lássam. Csak egy nadrág volt rajta. Beharaptam alsó ajkamat. Tökéletes volt. Justin elkezdett felém mászni. Ágyékomnál megállt. Végig pásztázta testemet. Megmarkolta polómat. Feljebb mászott,hogy a feje egy vonalban legyen az enyémmel.
-Csak arra tudok gondolni mit tennék most veled.-suttogta ajkaimtól pár miliméterre. Belenéztem gyönyörű szemeibe. Elvarázsoltak. Megfogtam tarkóját és magamhoz húztam. Nyelvét megéreztem számban. Tüzes táncot lejtett enyémmel. Innen már tudtam. Nincs vissza út. Elvált tőlem.
-Ha nem kívánsz most szólj. Még le tudok állni.-simította meg csipőmet. Haragudtam rá. Gyűlöltem. De,hogy mennyire kívántam azt elmondani nem tudom. Biztátás képp megfogtam pólóm alját és lehúztam magamról. Justin megfordított hogy lovagló ülésben legyek rajta. Kicsatolta melltartómat ami pánt híján könnyedén lecsúszott. Vegig karmoltam mellkasán mire felmordult. Nyakához hajoltam és harapdálni kezdtem. Belemarkolt fenekembe mire erősebben haraptam. Visszafordított,hogy alul legyek. Nyakamat kezdte szívni mire felnyögtem és végig karmoltam hátán. Elkezdtem lehúzni boxerét. Felkelt rólam és lerántotta magáról. Szívem kihagyott egy ütemet mikor megláttam méretét. Ismét rajtam volt. Szétnyitotta lábaimat majd érzékien fülembe suttogott.
-Ugye használsz fogamzásgátlót?
-Igen.-nyögtem hangja hallatán. Érezni akartam. Még egyszer végig nézett rajtam.
-Tökéletes.-csókolt meg újra majd bepozicionálta magát és belém csúszott.  Hatalmasat nyögtem. Csak félig volt bennem. Próbáltam csipőmet előrébb tolni de akárhányszor próbáltam kijébb húzódott.
-Mond ki.-suttogta fülembe. Majd megint belém tólta magát. Hátát végig karmoltam. Újra kihúzódott.
-Mond ki.-mondta erőteljesebben. Nyakát harapdáltam és hajlatába nyögtem. Nem bírtam magammal. Azt hittem fel fogok robbani.
-Mond ki.-mondta el utoljára és kihúzódott belőlem. Végig karmoltám hátát. Éreztem ahogy az ujjam hegyén nedvességet érzek. Véresre karmoltam.
-Kérlek.-nyögtem fülébe. Nem láttam az arcát de tudtam,hogy egy hatalmas vigyor ült ki arcára. Teljes méretével bennem volt. Akkorát nyögtem,hogy szerintem a szomszédok is hallották.  Csipőmet akár hányszor tudtam előre toltam így érintette G pontomat.
-Justin.-nyögtem fülébe. Csipője köré fontam lábamat,hogy még jobban érezhessem.
-Nem fogom bírni.-nyögtem. Megharapta alsó ajkamat és addig nyújtotta még ki nem csúsztak fogai közül.
-Justin.-túrtam hajába.
-Kicsim.-puszilta meg homlokomat.
-El fogok élvezni.-nyögtem. Gyorsabb tempóra kapcsolt. Még élvezetesebb érzést adott az,hogy éreztem ahogy csípőink összekoccanak minden egyes lökésnél.
-Élvezz el Lily.-mondta. Add meg nekem.-nyögte fülembe. Kettőt tolt rajtam amikor már nem bírtam tovább és egy nyögéssel elélveztem.
-Lily.-morogta fülembe és belém élvezett. Csókolóztunk majd kihúzódott belőlem.
-Szeretlek Justin.-simitottam meg az arcát. Szemeimbe könny szökött.
-Szeretlek.-suttogta. Ujra megcsókolt.
-Ne hagyj el.
-Lily.-mondta nehezen.
-Kérlek.-csordult ki egy könnycsepp.
-Nem foglak. Törölte le és mellém feküdt. Mellkasára dőlve nyomott el az álom.  Reggel egyedül ébrettem. Bevillant az egész éjszaka. Elősször azt hittem álom volt. De amikor láttam a tükőrben a nyakamat rádöbbentem. Lefeküdtem Justinnal. Óvatosan mentem le a nappaliba.  A kanapén ült és nyomkodta a telefonját.
-Jó reggelt.-mondtam halkan.
-Jó reggelt.-mondta és rámnézett. A mellemnél hirtelen belenyilalt a fájdalom. Elhúztam pólóm nyakát és egy harapás nyom volt ott.
-Ez te voltál?- kerekedett ki a szemem.
-Reménykedtem,hogy elfelejted.-motyogta.
-Tessék?-nézek rá zavarodottan.
-Ülj le jó? A szemben lévő fotelben helyet foglaltam és idegesen néztem rá.
-Nekem ez nem megy. Én, én nem vagyok ebben jó. Nem tudnék neked mindent megadni. Ártanék neked ami nekem is fájna. És az éjszaka tökéletes volt. Bármikor megismételném. De én nem tudnék neked mindent megadni. Sajnálom. Nem ilyen vagyok. Nem menne. Nem tudnék a tökéletes álom pasi lenni. Sose ment. -mondta halkan. Dermedten ültem. Az agyam kattogott. Fájt. A szívem darabokra tört. De tudtam. Mélyen tudtam, hogy ha lefekszem vele ez lesz. És én azt hittem tényleg szeret. Elhittem neki. Megint.
-Egy éjszaka.-suttogtam magam elé.
-Mi?-vakarta meg tarkóját. Zavarban volt.
-Egy éjszaka kellett ahhoz,hogy elhagyj.-álltam fel. Nézzük meg mennyi idő kell ahhoz,hogy elfelejts.-rohantam fel sírva a szobába.
-Lily.-ordított utánam. Hallottam,hogy rohan utánam. Többre nem emlékszem. Egy lövést hallottam. És elsötétült minden.  Talán meghaltam. Nem tudom. A fentiek így akarták. Túl sok fájdalom volt egyszerre.  A suli. Apa. Ez az egész maffia. És Justin. Ő okozta a legtöbb fájdalmat. De az a vicces. Hogy bármit tehet. Nem tudom nem szeretni. Talán ez okozta a halálomat? Nem tudom.  Egy jobb élet vár.

*2nap múlva*
Megtanultam. Bárhogy ordít a szìvem. Nekem csöndben kell hallagtnom. Néha elgondolkoztam,mi lenne velem ha nem találkoztam volna vele. Aztán rájövök. Nyugodt életem. Nem lettem volna lelki roncs. Nem lettem volna szerelmes. Nem életem volna  át jó és rossz dolgokat. Egyszerűen egy átlagos lány lettem volna.   Akár mennyire szeretem. Nem tudom mit tehetnék. Már semmit. A pokolban kötök ki úgy is. Hisz meghaltam. Meg kell haljak. Hisz a testem mozdulatlan. Egy két napig hallottam ahogy apa örjöng a korteremben. Aztán Zyan es Chanel. Anyu csak zokogott. Végül Justin. Aki szétverte a falon az öklét. Mind ez miattam van. Ha újra élednék nem mernék a szemükbe nézni.
-Lily te vagy az?-hallottam egy hangot.
-Nagymama?-nézek kérdőn a fehér ködből kilépő alakra.
-Kicsikém. Mi történt veled?
-Nagyi ezt nem értem. Hol vagyok? Teljesen összezavarodtam.
-Itt vagy az eltévejedett lelkek között. Isten még nem tudja vissza hoz e az élők közé. -Meghaltam?-kerekedett ki a szemem. Megöltek?
-Sajnos nem tudom. Én most azért vagyok itt,hogy meséljek valamit.
-Miről?
-Kislányom. Tudom,hogy sok fájdalmat okozott neked ez a fiú. De nem tudod min ment keresztül. A szülei sose szerették. Mindig második volt a testvére mellett. Amikor a bártnője megcsalta összetört benne minden. Akkor vált ilyenné. De te beléptél a képbe. Mindennél jobban szeret. Jót akar neked még ha el sem hiszed.
-Nagymama nem tudom elhinni. Annyi mindent tett ellenem.
-Rengeteg mindent tett érted. Több gyilkossági kísérlet volt ellened de ő megakadályozta. Szerelmes beléd Lily. És te is belé. Hagyj neki időt. Jó gyerek.
-De nagymama meghaltam. Nem tudok már mit tenni.
-Kapsz egy utolsó esélyt. Az alak halványodni kezdett.
-Nagymama!Nagymama!-kiabáltam. Egy sípoló hangot hallottam. Abban a pillanatban kipattantak a szemeim. Élek. Hallottam,hogy valaki lépked a korteremben. Résnyire kinyítottam a szemem. Ő volt. A boldogságom. Akit gyűlölök de mindennél jobban szeretek. Lassan az ágy felé fordult. Becsuktam a szeme,hogy azt higyje még nem tértem magamhoz. Az ágy melletti széket lassan kihúzta és leült arra. Sóhajtott egyet makd megfogta kezemet.
-Ha nem léptem volna az életedbe most te nem lennél itt. Amikor apukád elősször mutatott rólad fotó már akkor beléd szerettem. De nem szabad. Veszélyben vagy ha velem vagy. Nem tudnám feldolgozni,ha elveszítenélek. Te vagy az egyetlen boldogságom. Tudom néha elrontom a dolgokat. Nem úgy viselkedem veled. Sajnálom. De muszáj,hogy így beszéljek veled. Nem akarlak bántani . És hidd el ha azt mondom ez nekem fáj. Nagyon fáj. Nem akartalak ide eljuttatni. És az az éjszaka. Tökéletes volt. Bármikor megismételném veled. Tökéletes vagy. Te teszel jobbá. Próbálok változni de nem megy. Sajnálom,hogy ha felébredsz ugyan azt a Justint kell látnod. Ugyan azt a gerinctelen embert. Sajnálom Lily. Egy könnycsepp hullt kezemre. Az ő könnycseppe. Miattam sír. De nem kelhetek most fel. Nem tudhatja,hogy en ezt hallottam. Továbbra is mozdulatlan maradtam. Elengedte a kezemet és felállt. Hallottam ahogy az ajtó nyikorog majd becsukja maga után.  Bármit mond. Bármit tesz. Mindig szeretni fogom. Nem tudom megakadályozni. Szerelmes vagyok Justinba. De muszáj lesz kibírnom nélküle. Nem akarom,hogy ő is miattam szenvedjen. Inkább én. De ő ne. Nem tudnám megbocsájtani magamnak ha bármi történne vele miattam.

2015. október 30., péntek

10.fejezet~Összezárva.

Sziasztok! Meghoztam  a Sweet Hell 10.fejezetét. Ezt a rész egy nagyon aranyos lánynak külön küldöm. Püspöki Vivinek! Szeretlek te nő💝 Ha tetszett ez a rész kérlek kommenteljetek.  Jó olvasást!

-Anyu!-ordítottam a szobámból mikor hallottam,hogy hazaért. Karon ragadtam Biebert és lerángattam szeretett anyámhoz.
-Sziasztok.-mosolyodott el. Aztán ránézett Justinra és rögtön megváltozott az arca.
-Apa él?-néztem rá.
-Lily.-kezdte nyugodt hangon.
-Meg egyszer kérdezem. Apa él?-emeltem fel a mondat végére hangomat. -Igen.-mondta ki nehezen.
-Ezt nem mondod komolyan?-nevettem fel idegesen. 16 éven át képesek voltatok eltitkolni,hogy az apám él?-lábadt könnybe a szemem.
-Édes.-kezdte Justin a szokásos modján. -Most kussolj el Bieber.-mordultam rá idegesen. Meglepetten nézett rám.
-Kislányom. Úgy gondoltuk a 18. szülinapodon elmondjuk. De ezekszerint ez itt nem birta ki,hogy ne mondja el.-biccentett felé.
-Sajnálom,hogy ez a hülye liba irritálóbb mint egy 2 éves kisgyerek morogta Justin. És ha nem bánjátok megyek. Apád vár engem.-nézett gonoszan a szemembe és kilépett az ajtón.
-16éven át hazudtatok.-folyt patakokban a könnyem.
-Apád és én csak védeni akartunk. Megöltek volna.
-Miért? Ki az apám? Egy bérgyilkos vagy mi?
-Amerika legnagyobb maffia főnöke.-suttogta halkan.
-Tessék?-kerekedett ki szemem.
-Jól hallottad. Jó okunk volt eltitkolni. Szeretetből tettük.
-Én azt hittem meghalt. Ha annyit mondtál volna,hogy él ez az egész most könnyebb lenne.
-Sajnálom. Hibáztunk. Ha van kérdésed  akkor viszont most tedd fel.
-Mikor látom?-meredtem rá.
-Mivel a tavaszi szünetben van a szülinapod nála leszel Bostonban és Bieber is megy veled.
-Kizárt dolog.-ráztam azonnal a fejemet.
-Nem te döntöd el. Hidd el én sem örülök,hogy vele kell menned de kibírod Justin mellett.
-18 leszek . Van beleszólásom.
-A mi lányunk vagy. Mi döntjük el amíg eltartalak.
-Justin?
-Mi van vele?-nézett rám.
-Apa miért pont őt találta meg?
-Ez egy komplikált dolog. Nem tudom én sem. Majd elmondja ha akarja.-fordult meg evvel lezárva a témát.  Aha. Akkor most egyről a kettőre szokjam meg,hogy van apám? Egyáltalán hogy néz ki? Hasonlítok rá? Jó fej? Rengeteg kérdés kavargott bennem. A tavaszi szünetig pedig már csak egy hét.
*Hétfő*
-Sparks a rohadt életbe kelj már fel.-ordított a fülembe Chanel.
-Mi van már?-motyogtam.
-Indulni kell! Ma lesz az osztálykirándulás.
-Mi?-pattant ki a szemem. Be se pakoltam.-ugrottam fel.
-Remek.-fujtatott. Én bepakolok te meg kezdj magaddal valamit. Berohantam a fürdőszobába és elvégeztem reggeli rutinomat. Felöltöztem és már indulhattunk is. Anyu tegnap utazott el.  Beszálltunk fehér Rangen Roverembe és a suli felé vettük az irányt.
-Elkéstünk.-jelentette be Chanel.
-Majd kitalálok valamit.-nyugtattam.
-Mit? Most azt fogod mondani,hogy egy másik gabona pehely ment az orrodba?-nevetett fel.
-Tényleg. Azt azért jól kitaláltam.-nevettem ém is. A sulihoz érve már mindenki ott volt.
-Sparks és Rose. Tudhatnám késésük okát?-nézett ránk az osztály főnök.
-Lerobban a kocsim.-mondtam határozottan.
-Az a kocsi ami maga mögött van? Nem úgy tűnik mintha olyan ős régi lenne.
-Akkor meg mindegy.-rántottam vállat.
-Nem beszéljen így velem. Nem válaszoltam inkább otthagytam.
-Na és a drága Bieberünkel mi van?
-Ő oda megy. Nem fog buszozni. Se semmilyen egyéb tömegközlekedési járművel utazni.-mondta Chanel.
-Szuper.
*Szálláson*
-Akkor most elmondom a felosztásokat. Szerencsére kaptunk annyi szobát hogy kettesével elférjetek. Az elosztás pedig: Chantal Ryan, Diamond Bob, Zayn Chanel, Ashley Ross, Jeremy Beca és Justin és Lily.
-Biztos,hogy nem leszek vele összezárva.-tiltakoztam azonnal.
-Sajnálom. Ez már végleges. A portán találjátok a kulcsokat. Felrohantam a szobába,hogy letudjam a saját területemet foglalni. Egész szép szobát kaptunk. Végigfuttattam tekintetemet. Majd megakadt valamin. Francia ágy. Hol van a fűrész,hogy szétszedjem az ágyat?
-Szia cica.-ütötte meg fülemet hangja.
-Csá.-mondtam nem épp kedves hanglejtéssel.
-Élvezni fogjuk ezt a pár napot. Te én és egy francia ágy.-nevetett fel a végére. -Álmodozz csak.-forgattam szememet.
-Inkább szokd,hogy együtt vagyunk. Apádnál egy hétig össze leszünk zárva. És sokszor nem lesz otthon.-éreztem hangjában a perverzséget.
-Bieber. Keress egy kurvát akivel ágybabújnál. Hidd el most van itt egy kettő.
-Már kiszemeletem a legjobbat.-mondta.
-Remek. Akkor indulj el és húzd meg. Megindult felém mire hátráltam. Nekiszorított a falhoz.
-Tudod édes te vagy a legjobb. És a legérintetlenebb is. De ígértem valamit. Ketyeg az óra cicám. Azzal kiment a szobából. Tévéztem egy kicsit majd mivel úgyis este értünk ide ezért gondoltam lefürdök. Éppen törölköztem mikor hallottam,hogy kattan a zár és Justin lefekszik az ágyba. Nem vagyok az a szégyenlős fajta lány szóval felvettem egy fekete francia bugyit és egy fekete melltartót és kimentem. Justin fölnézett a telefonjából. Szemek kikerekedtek ajkai elnyíltak egymástol. Lehajoltam a szekrényemhez és kivettem egy nadrágot meg egy pólót.
-Ezt csinálhatnád mégegyszer.-motyogta halkan. Csak felnevettem és felöltöztem.
-Ha jót akarsz magadnak nem érsz hozzám világos?-néztem rá.
-Olyan gonosz vagy.-sértődött meg.
-Hogy mennyire szeretek én annak lenni.-nevettem fel. Hátatfordított Justinnak és próbáltam aludni. Kis idő múlva éreztem hogy megmozdul a takaró és két erős kar derekem köré fonódik. Nem szóltam rá. Hagytam. Jó érzés volt a közelségét érezni.
-Szép álmokat hercegnő.-suttogta fülembe és abban a pillanatban elnyomott az álom. Reggel arra keltem fel,hogy Justin mellkasán van a fejem. Felnéztem rá. Annyira édesen aludt. Egyszerűen tökéletes volt. Ahogy a haja a homlokába lógott. Az ajkai elváltak egymástól ahogy vette a levegőt. Az arcán volt egy kisebb heg. Még az is tökéletesen mutatott rajta. Késztetést éreztem,hogy megcsókoljam. De féltem. Ha felébred akkor kezdődik ugyan az előröl. Elkezdett mocorogni. De én lebénultam. Nem tudtam megmozdulni. Lassan kinyitotta a szemét majd rám nézett. Végigfutatta a tekintetét rajtam. Halványan elmosolyodott majd szemembe nézett. Szaporán vettem a levegőt.
-Nem tudtam,hogy ezt váltom ki belőled.-mondta nyugodtan.
-Nem kell tudnod.-mondtam halkan és kimásztam az ágyból. Kivettem a ruhámat a szekrényből és a fürdőbe vettem az irányt. Lezuhanyoztam,fogat mostam megcsináltam a sminkemet és felöltöztem.  Mikor kimentem Justin már nem volt a szobába. Mivel korán volt gondoltam lemegyek és elszívok egy cigit. Amint leértem megláttam Ryant.
-Jóreggelt.-mosolyodtam el.
-Jóreggelt.-mosolygott vissza.
-Hogy hogy itt?
-Beszélnem kellett Justinnal aztán meg elment.
-Értem.-mondtam furán.
-És te?
-Korán keltem és gondoltam lejövök cigizni. Kérsz?-nyújtottam felé a dobozt.
-Kösz.-vett ki egy szálat. Beszéltél Justinnal?
-Kellett volna?-néztem rá.
-Hát a múltkori dolog miatt.
-Nekem nem mond el semmit. Akárhányszor kérdezek veszekedés lesz belőle. Nem vagyunk mi egymáshoz valók még barátokként sem.-mondtam szomorúan.
-Majd kialakul.
-Mégis mi?
-A kettőtök dolga. Mindig megszerzi amit akar. Ezt jó ha tudod róla.
-Mit akar?
-Téged.-mondta ki.
-Ryan kétlem,hogy vele valaha is lenne valami. Különbözünk. Erőszakos és gonosz. Én nem ilyen vagyok. Miattam meg nem fog változni. Ezt múltkor is elmondta.
-Csak makacs. Jobban ismerem mint bárki. Tudom milyen. És ő valójában nem ilyen. A rengeteg csalódás tette ezt vele.
-Mi történt.
-Te tudsz Amberről nem?
-Akivel ki van téve a szobájában egy közös kép?
-Igen. Amber volt a legszebb lány a suliba. Ezért csak Justin jöhetett neki szóba hisz ő volt a gimi sztárja. Aztán egy buliban Justin szeme láttára csalta meg egy fiúval. Justin tönkre ment. Mindenét Ambernek adta. Nevetségessé tették az egész suli előtt. Pár barátja maradt meg. Az igaz barátok. Tönkre akarta tenni az életét. Amber egyik napról a másikra elköltözött Montreálba. Tudták,hogy Justin keze van a dologba. Félni kezdtek tőle de ugyan akkor tisztelték is. Megváltozott a stílusa. Mostmár azt a hitet vallja,hogy akit egynél többször lefektet az szerelem. Ezért az összes lány egy éjszakára kell neki. Rajtad és még egy lányon kívül a suli összes kis ribancát meghúzta.
-Ki a másik?
-Chanel. Justin legjobb barátja volt és Amberé is. Amikor elüldözte Ambert megutálta Biebert. Justinnak viszont fontos volt Chanel ezért nem ártott neki csak lelkileg. Nem tudta volna bántani.
-Ezt nem is tudtam.-mondtam halkan. Egyszerűen lesokkolt.
-De veled más. Nem dugott meg pedig már itt vagy egy ideje. Nem tudom mit csináltál Justinnal vagy,hogy ő mit gondol.
-Csak azért nem mert azt mondta én leszek a 100.
-Nem fog ártani neked.
-És ha mégis?
-Akkor azt nem önsztántából teszi.-mondta és otthagyott. Nem önszántából.-csengett a fülembe ez a mondat. Ha nem önszántából akkor mégis miért bánthat? Én nem akarok hozzá kötődni. Nem tehetem. Azzal tönkretenném magamat. Visszamentem a szobába. Hangokat hallottam. Érdekes hangokat.  Már előre féltem mi vár oda bent. Benyitotta. Hát,mindenre számitottam csak erre nem. Justin éppen Diamondot dugta. Könnyes szemmel csaptam be az ajtót. Nagyon fájt amit láttam. Meg,hogy nem akar önszántából megbántani? Akkor ez mi volt? Kirohantam a szállasból egyenesen a park felé. Sírva rogytam le a padra. Miért zavar ennyire ha mással látom? Semmi közöm az életéhez. Még csak barátok sem vagyunk. Nem éreztem ilyet. Én én nem akarom ezt. Nem akarok szerelmes lenni Justin Bieberbe.

2015. október 19., hétfő

9.fejezet

Sziasztok! Meghoztam a 9. rész. Jó olvasást!


-Bieber.-mondta ki Ryan. Kikerekedett a szemem.
-Ezt most nem mondod komolyan?-nevettem fel erőltetetten.
-Kérdezd tőle.-mondta.
-Mit kell kérdezni?-jött meg Justin.
-Semmit.-vágtam rá. Szia Ryan.-küldtem el mielőtt megszólalt volna.
-Hallottam bejöttél. Nem voltam világos mikor azt mondtam,hogy maradj a kocsiba?-nézett idegesen rám.
-Ki mondta?-nyeltem nagyot.
-Édes. Szerinted nekem nem mondanak el mindent?-nevetett fel.
-Értem.-motyogtam.
-Szoval cica. Legközelebb vagy szótfogadsz vagy a csinos pofid bánja.-smitított végig arcomon.
-Hagyj.-löktem el a kezét mire csak felnevetett és a gázra taposott. Elvitt a suliig.
-Haza is vigyelek?-nézett rám.
-Nem muszáj.-szálltam ki a kocsiból és bementem a cuccaimért. Összepakoltam és indultam is ki. Ugyan ott állt Justin kocsija.
-Vezetési mánia?-szálltam be ismét.
-Te így hívod. Én annak nevezem,hogy szokd a közelségem mielőtt meghúzlak.-vigyorodott el.
-Kiszállok.-mondtam idegesen.
-Csak nyugodtan.-taposott jobban a gázra. Puffogva de kibírtam az utat.
-Szia Bieber.-de karomnál fogva visszarántott. Fülembe kezdett suttogni. Nyakamon éreztem lehelletét amitől szemem lecsúkodótt és testemet melegség járta át. Megpuszilta fülem mögötti részt mire egy aprót nyögtem.
-Ilyen hangokat fogsz kiadni mikor alattam leszel. Csak sokkal kélyesebbeket és hangosabbakat. Szemeim kipattantak.
-Undorító vagy.-löktem el és kiszálltam a kocsiból. Egyenesen a ház felé vettem az irányt és felrohantam a szobámba. Anyu jött utánam.
-Kincsem van egy kis probléma.-nyitott be.
-Tessék?-néztem rá rémülten.
-Egy konferencia miatt Mexicoba kell utaznom. Pár napra. Itthon hagyhatlak?-néz rám kedvesen.
-Igen. Persze mosolyodtam el. Nem is mondtam még,hogy hétfőn osztálykirándulni megyünk valami tengerparthoz.
-Akkor jó szórakozást mert holnap indulok és pénteken jövök haza.-nyomott egy puszit homlokomra és kiment. Hallottam ahogy a bejárati ajtó is csukódik. Biztos ment vásárolni. Átöltöztem itthoni ruhába majd gondolkodásba estem.
Justin Drew Bieber tulajdonában állok. Ez olyan mintha a saját prostituáltja lennék. Mi az,hogy a tulajdona? Egy ember vagyok. Ráadásul nő. Anyám nevelt föl. Csak tudom milyen nehéz az élet. Hisz, apám nem volt. 2 éves koromig tudtam mi az az apa. 2 éves koromig ölelt puszilt védelmezett. Már a létezéséről sem tudok. Nem tudom,hogyan távozott. Nem emlékszem rá. Nem tudom,hogy elment-e vagy meghalt. Fogalmam sincs. Az évek múlásával kezdtem elfelejteni miaz,hogy apa. Mostmár azt is mondom,hogy nekem sosem volt. Így lettem az aki. Így lettem erős lány. Nincs szükségem védelmező emberekre. Mitöl féltenek? Vagy egyáltalán ki? Ki volt az az értelmileg sérült aki pont Justin Biebert kérte meg? Felér egy öngyilkossággal.
-Sparks.-törte meg gondolatmenetemet a szobámba lépő Justin.
-Mit keresel a szobámba?-kerekedett ki a szemem.
-Nyitva volt az ajtó.-vigyorgott.
-Takarodj ki.-förmedtem rá. Csak felnevetett.
-Ezt nálam hagytad.-lóbálta meg arany láncom. Megengeded?-lépet mögém. Nyakamhoz érintette a láncot de mikor becsatolta volna ajkait megéreztem nyakam fájó pontjánál. Ahol kiszívta. Lágy csókot lehet a fájó pontra majd maga felé fordított. Egy rák megirigyelte volna a vörös színemet. Lehajtottam fejemet. Justin két ujját az államhoz irányitotta és kényszerített,hogy nézzek rá. Belenéztem szemeibe. Ajkaim ketté nyíltak térdem megremegett. Szaporábban vettem a levegőt és hasam bizsergett. Fülem mögé türt egy kósza hajtincset. Óvatosan elmosolyodott. Szemeimbe nézett majd ajkaimra. Megnyalta alsó ajkát majd újra szemeimbe nézett. Szemei csillogtak. Éreztem,hogy gondolkodik valamin. Végül felsóhajtott. Homlokomra nyomott egy puszit majd elengedett.
-Miért mutatod mindenkinek a rossz énedet? Miért nem ismerhetik meg a jó Justin Biebert?-néztem rá könnyes szemmel. Hogy miért könnyes a szemem? Mert szeretem. Fáj,hogy nem érhet úgy hozzám. De mégjobban fáj a tudat,hogy én semmit nem jelentek neki és csak arra kellenék neki.
-Ha valaki egyszer jó volt, az emberek elvárják,hogy mindig jó legyen. És én nem fogok mások elvárásai szerint élni. 
-Sajnálom,hogy nem adod önmagadat.
-Lily én ilyen vagyok ez van. Eddig senki sem tudott megváltoztatni és kétlem,hogy te megtudnál.-mondta gonosz vigyorral. Fájt amit mondott.
-Szörnyű ember vagy.-folytottam vissza sírásom.
-Ennek a szörnyű embernek hagynád,hogy megcsókoljon.-nézett lesajnálóan. Vagy, mást is.-vigyorgott magabiztosan.
-Takarodj ki a szobámból a házból. Ebből az utcábol. Vagy tudod mit? Mondok jobbat. Takarodj ki az életemből Justin.-morogtam fájdalmasan.
-Nem tehetem cica.-nézett rám szórakozottan.
-Ugyan miért?
-Felbéreltek,hogy vigyázzak rád.
-Ki és minek? Ki volt az az elmebajos aki pont téged kért meg? Jobbat nem találhatott volna?
-Az apád.-mondta ki vigyorogva az én ereimben pedig megfagyott a vér.

2015. október 3., szombat

8.fejezet~A lány a főnöké.










      
Kincseim amint látjátok Sweet Hell újra indult. Remélem örültök neki mert rengeteg levelet kaptam,hogy folytassam. Tehát most hónapok után meghoztam a 8. fejezetet. Ha tetszett kérlek kommenteljetek és iratkozzatok fel! 






Egy hófehér szobában keltem. Gyönyörű rend volt. Nem az én szobám erre már rájöttem. Ismerős illat járta át a szobát. A fejem sajgott. Nem tudtam mi történt. Felöltem az ágyon amikor megláttam. Az egyik sarokban ült. Nézett. Engem. Vigyorogva. Akkor döbbentem rá. Nála vagyok. Beletúrtam a hajamba és az ablak felé fordítottam fejem mire a nyakamba bele nyílalt a fájdalom. Az ablak annyira csillogott,hogy láttam benne tükörképem. Elfordítottam egy kicsit,hogy nyakamat lássam. Hatalmas kékes lila foltok és harapás nyomok  amik pólóm nyakánál tűnnek el. Ijedtem Justin felé néztem. 
-Ugye mi nem?-kerekedett ki szemem.
-Tudod,amennyire kiszolgáltatott voltál simán megdughattalak volna.-vigyorgott szemembe. De nem. Nem tettük meg. Tudod mit ígértem. Persze,hogy tudtam. És szörnyű volt rágondolnom.
-Mond ki.-utasított.
-Én leszek a 100.-mondtam magam elé bámulva. 
-Ketyeg az óra.
-És a nyakam? Te voltál?
-Mivel a bulin majdnem kielégítettél egy pincért és kis híján megdugtak inkább hazahoztalak. De mivel ketten voltunk rám másztál és lesmároltál. 
-Mond,hogy nem hagytad.-túrtam hajamba.
-Bár mondhatnám.-nevetett. De olyan tökéletesen vonaglottál az érintésemre,hogy nem tudtam megállni. Ezért csak a nyakadat intéztem el. Bár te se voltál semmi.-nevetett fell.
-Mit csináltam? Elfordította fejét. Még nagyobb folt volt a nyakán mint nekem. Aztán bevillant. Levettem pólóját és boxerét húztam mikor elkapta csuklómat.  és felvitt a szobába.
-Istenem.-temettem arcomat kezeimbe. 
-Semmi baj. Lesz folytatás Lily.
-Ne is álmodj róla.-pattantam fel és már indultam is ki mikor a küszöbön megálltam. Akkor vettem észre,hogy csak fehérnemű van rajtam. Hallottam a halk kuncogását. Felé fordultam és tetőtől talpig végigmért amibe bele is pirultam.Megnyalta alsó ajkát és szemeimbe nézett.
-Így akarsz hazamenni?-mosolyodott el.
-Hol van  a ruhám? 
-Fürdőszobába. És zuhanyozz is le.-kuncogott. Kettővel odébb volt a fürdő. Levettem maradék ruhámat és beálltam a zuhany alá. Jól esett a forró víz. Nyílt az ajtó.
-Takarodj ki.-kerekedett ki a szemem mikor megláttam a pucér Justint.
-Azt hittem már végeztél.-morogta. Gyorsan a törölközőért nyúltam és betekertem magam. Bieber nem zavartatta magát beállt egyenesen mellém. Gyorsan kiléptem mielőtt rám engedte volna a vizet. Nem akartam lenézni. És szégyeltem is magamat de megtettem. Tekintetem elidőzött fenekén.
-Le is pontozhatod.-motyogta Justin. Megforgattam szemeimet és ruháimat fogva visszamentem szobájába. Felkapkodtam fehérneműmet és a tegnapi ruhámat. Gondoltam amíg fürdik körülnézek. A szekrényén fényképek voltak. Az egyik a kis tesóival. A másik egy lánnyal. Szép lány volt de semmi különleges. Justin pár évvel fiatalabb lehetett. Őszinte gyönyörű mosolyt láttam az arcán amit ezek szerint ez a lány okozott neki. A tudat,hogy én ezt sosem válthatom ki belőle fájt. De miket is beszélek? Justinnak egy vagyok a sok közül. Egy ugyan olyan jelentéktelen ribanc mint a suli többi diákja.
-Látom észrevetted a képeket.-hallottam meg mögülem hangját. Derekára volt csavarva a törölköző. Haja vizesen lógott homlokába amitől csak még szexibb lett. Végigpásztáztam felsőtestét és az ajkamba haraptam.
-El ne élvezz.-nézett rám gonosz vigyorral. Megforgattam szemeimet.
-Ugyan olyan ribanc mit a többi.-mondta.
-Mármint a lány?-értetlenkedtem.
-Igen. Hiába volt szép, belül. undorító ribanc volt.
-Elakarod mondani mi történt?
-Nem egy kislánnyal beszélem ezt meg.-mosolyodott el.
-Nem vagyok kislány.-szűrtem ki fogaim közül. Szúrósan néztem rá mikor telefonom pittyegésére kaptam fel a fejem. 10 nem fogadott hívás Chaneltől. 5 nemfogadott hívás Zayntől és 15 Sms megint Chaneltől.
-Bakker.-motyogtam. Teljesen kimentek a fejemből. Nem is gondoltam,hogy keresni fognak.
-Haza tudsz vinni?-néztem rá kérlelően. Nem szólt semmit kiment az ajtón ezzel jelezve,hogy menjek utána. A ház előtt állt a gyönyörű fehér ferraria. Gyorsan beszálltam és már indult is. Az út csendben telt. Nem beszéltem és ő sem szólalt meg. Meredten bámultam ki az ablakon.
-Itt vagyunk cica.
-Köszönök mindent.-néztem szemébe. Kiszálltam a kocsiból és az ajtó felé vettem az irányt. Tekintete égette hátsó felemet de nem néztem hátra. Felrohantam a szobámba és azonnal Chanel hívtam.
-Ne haragudj.-szóltam bele gondolkodás nélkül.
-Normális vagy? Egész este téged kerestelek. Azt hittem,hogy valamelyik pedofil fasz elvitt.
-Justinnal voltam.-mondtam halkan.
-Tessék?-hallottam hangján a meglepődöttséget.
-Jól hallod.-sóhajtottam.
-És? Volt valami?
-Jézus Chanel nem. Nem használt ki
-Ez nem Bieberre vall.-mondta furcsán.
-Csak azért nem fektetett le merr azt ígérte én leszek a 100.
-Így már érthető. Bár Lily, veled másképp viselkedik. Nem tudom mi van köztetek de Justin normálisabb ha veled van.
-Igen? Eddig nem vettem észre nevettem fel. Délután átjössz?-kérdeztem rá.
-Persze négyre ott vagyok.-azzal letette. Átöltöztem itthoni ruhába és felmentem twitterre. Gondoltam megnézem Bieber oldalát. 3Millió követő. 1400 post.  Jézusom ki ez az ember? Egy celebnek nincs ennyi követője.-ráncoltam szemöldököm. Végig tekertem az oldalát mikor a tekintetem megakadt egy poston. "Szeretlek L." Abban a pillanatban csaptam le a laptopom tetejét. L mint Lily? Nem. Az nem lehet. Nem szeret. Kizárt. Biztos,hogy nem. Utál engem. Nem szerethet. Döbbentem meredtem magam elé. Furcsa bizsergés járta át a gyomrom. Lesütöttem szememet. Ha ő nem is szeret,sajnos én annál inkább.-sóhajtottam. Ez nincs így rendjén. Nem lehetek egy ilyen emberbe szerelemes. Mindent megteszek,hogy kiszeressek belőle. Rettentő boldog voltam mikor reggel felkeltem mert elfelejtettem,hogy suli van. Fél órás késéssel érkeztem be.
-Mis Sparks óhajtja megmagyarázni késésének okát?-nézett rám szigorúan.
-Nem.-rántottam vállat.
-Parancsol?-futott össze szemöldöke.
-Nem óhajtom elmondani késésem okát.-ültem le.
-Takarodjon ki.-kiáltott rám.
-Most miért?-értetlenkedtem.
-Maga nem beszéljen velem ilyen flegmán.
-Megkérdezte,hogy óhajtom e nekem meg nincs kedvem. Mi rosszat mondtam?-motyogtam és becsaptam magam mögött az ajtót.  10 percet állhattam a folyosón mikor társaságom érkezett.
-Csak nem rossz kislány voltál?-nevetett fel.
-Teljesen jó voltam.-bólogattam hihetően.
-Nem megyünk el valamerre?-vigyorgott rám perverz mosolyával.
-Mehetünk,de hozzám ne érj.-mordultam rá. Már egy ideje kocsikázhattunk mikor kiértünk a városból. Egy kisebb falu szerűségben kötöttünk ki.
-Hol vagyunk?-ráncoltam szemöldököm.
-Nekem dolgom van te meg a kocsiban maradsz.-nézett rám szigorúan. Szuper. Elhozott a halál faszára és  a kocsiban hagyott. 15 percet ülhettem mikor észrevettem,hogy az ajtó nyitva van. Kiszálltam és megpillantottam a kocsma félét. Beindultam. Részeg és fél részeg embereket láttam. Aztán megpillantottam Ryan-t egy társaságban ahol épp pókereztek.
-Ryan.-álltam meg vele szemben. Az-az az asztallal szemben.
-Te meg,hogy az istenben kerülsz ide?-kerekedik ki a szeme. Nem tudtam válaszolni mert az előttem ülő részeg férfi az ölébe húzott.
-Szia cica. Gyönyörű vagy. Van kedved egy gyors menetre?
-Én nem ajánlom David.-mondta Ryan gonosz vigyorral.
-Mit ugatsz kölyök.-kiabált rá.
-A főnöké.-mondta ki. A tömegben annyit hallottam,hogy többen ezt kérdezik: A csaj B-s?  A fickó úgy lökött ki az öléből mintha leprás lennék. Ryan felsegített a földről.
-Kikísérlek a kocsiba.-mondta. Justin még legalább fél óráig nem került elő, addig is én Ryanel beszélgettem.
-Ki volt ez a fickó?
-Csak egy alkoholista.-ide jár évek óta.-mondta.
-Kérdezhetek valamit?
-Attól függ.-biccentett kedves mosollyal.
-Miért hallottam azt a tömegből,hogy a csaj B-s miután kimondtad,hogy a főnöké vagyok.
-Tudod, majd rájössz a nagyobb dolgokba ha beavat. Neki vagy a tulajdona. Vigyáznia kell rád még ha egyikőtök se akarja. Kötelessége. És jól jártál,mert olyan ember tulajdonában vagy akinél neked nem árthatnak. És ha valakinek a tulajdona vagy megkapod a neve kezdőbetűjét.
-Kinek a neve B?-kérdeztem kerekedett szemekkel. Nehogy már valakinek a tulajdona legyek. Mi vagyok én kutya?
-B mint Bieber.

2015. május 24., vasárnap

7.fejezet~ Nem létezik

Sziasztok!:) Kicsit késve de amint látjátok újra folytatódik a Sweet Hell. Ha tetszett a rész kérlek kommenteljetek. 
És amin láttátok megváltozott a blog is. A fejlécen Hailey Baldwin-t látjátok. Azaz szerepcsere lett. Ő most a női főszereplő. Jó olvasást puszi.
Képtalálat a következőre: „justin biebere”





Végre egyenesbe jöttem. Sokkal jobb,hogy nincs itt Justin. Legalábbis próbálom így érezni. Azóta jött egy új fiú az osztályba. Nagyon rendes édes és eszméletlenül helyes. Párszor voltunk randizni is aztán összejöttünk.Jól érzem magam vele. Nem bántott még  meg, nem hazudott nekem. Örülök,hogy biztonságban érezhetem magam mellette. David az a fiú aki mellett biztonságban érzem magam. Mindig jól bánik velem,de félek. Mostanában labilis vagyok érzelmileg.
-Lilly, hol jársz?-simítja meg karomat David.
-Itt a közelben.-adok puszit arcára, Félek nem szeretem annyira mint ő engem. Az a baj,hogy ha hozzám ér nem rándul görcsbe a gyomrom,nem ráz ki a hideg. És a legnagyobb baj? Hogy Biebernél ezt éreztem. De nem, ezt most itt elfelejtem. Pénteken lesz az álarcos bál a suliban az az holnap, és még semmilyen ruhám sincs.
-Elmegyek Chanellel vásárolni, később jövök.-nyomtam egy csókot szájára és már el is indultam.
-Jól vagy? Látom,hogy valami van. Összevesztél Daviddel?néz rám Chan.
-Nem csak.-kezdtem el lesütött szemmel.
-Azt ne mond,hogy megint Bieber mert akkor megfojtalak.-néz rám szúrósan.
-Nem csak, mikor ő volt más volt.
-Lilly, tönkre tett, Érzelmi roncs lettél nehogy már még az a seggfej hiányozzon.-emeli fel hangját.
-Ezt nem mondtam. De hagyjuk is,inkább menjünk ruhát venni mert még reggelre se végzünk -ragadtam meg karját. Rengeteg ruhát felpróbáltam, Kezdtem elhinni,hogy nem találok ruhát mikor megláttam a tökéleteset. De egy baj volt,hogy akár milyen jól állt többet mutatott mint kellett volna.

            
-Kizárt dolog.-lépek ki szomorúan.
-A francokat Sparsk, megveszed bármi történjék. Tökéletesen nézel ki benne.-mért végig. 
-Én leszek a suli ribanca.-morgok egy sort végül a kasszánál kötöttünk ki.
-Figyelj, gyönyörű vagy. Davidnek is tetszeni fogsz és ez a lényeg.-mosolyog rám. Este aztán ezerrel készülődtem. Megfürödtem kivasaltam hajamat, kihúztam szememet felkentem egy vörös rúzst és belebújtam ruhámba. Felvettem egy hozzáillő fekete tűsarkút és Daviddel elindultunk a sulibuliba.
-Gyönyörű vagy.-húz közelebb magához.
-Köszönöm.-mosolyodom el.
-Lilly,téged keresnek a másodikon.-jött oda hozzám egy osztálytársam.
-Kicsoda?-nézek rá kérdőn.
-Valami Drew.-rántja meg vállát és tovább megy.
-Mindjárt jövök.-nyomok puszit David szájára és fölindulok. A termemhez mentem mikor megláttam,hogy kapucniban áll valaki az ablaknál.
-Gyere be.-szólal meg egy ismerős hang. Ekkor még nem tudtam ki az. Beléptem a terembe.
-Csukd be az ajtót.-mondja ellent mondást nem tűrő hangon mire összerezzentem és inkább engedelmeskedtem. Felém közeledett mire én hátráltam,de nekiütköztem a falnak.
-Csak nem félsz Lilly.-mosolyodik el.
-Ki vagy te?
-Nem ismersz fel.-támaszkodik karjával meg fejem mellett. Ismerős illata volt. A mosolya is hasonlított, és a hangja.
-Ugye nem?-remeg meg hangom.
-De igen cica.-nevet fel. És ekkor már tudtam. Justin Bieber. Lehúztam kapucniját,de megállt bennem az ütő. Gyomrom azonnal görcsbe rándult, térdem  beremegett. Szívem hevesebben vert. Rettenetesen megváltozott mióta elment. Haja szőkés barna lett, arca férfiasabb. Karja izmosabb, válla szélesebb felső teste csupa izom. Elnyíltak ajkaim. Erről beszéltem, ezt nem tudja kiváltani belőlem David.
-Miért jöttél vissza?-préselem ki a szavakat.
-Nem is hiányoztam cica.-simít nyakamra és megjelenik egy undorító vigyor az arcán.
-Kérdeztem valamit.-suttogtam.
-Vissza kellett jönnöm. Főnököt kerestek.
-És engem minek rángattál ide.
-Gondoltam megnézem,hogy még mindig ugyan olyan szar-e az életed.-vigyorodik el. De amint látom.-mért végig teljesen. Változtál. Átváltottál ribancba Lilly.-nevet fel.
-Semmi közöd hozzá. Na megtudtad mi lett velem kérlek engedj el.-támasztom meg hasán kezem,hogy eltoljam de teste megfeszül érintésemre. Nem vagyok képes elengedni. Lélegzetem felgyorsult. Justinnak a szeme levándorolt dekoltázsomra majd ismét szemembe nézett végül lepillantott számra. Megszorította csípőmet mire összeszedtem minden bátorságom és... Megcsókoltam. Én Lilly Sparks, Justin Biebert. Egyik keze felvándorolt tarkómhoz és beletúrt hajamba. Másik keze belemarkolt fenekembe amitől szájába nyögtem mire elmosolyodott. Beletúrtam hajába. Jó volt érezni. Biztonságban voltam. Tudtam,hogy ő nem érez semmit,de én igen. Mégis ezt csináltam. Eszméletlen vele csókolózni. Egyre többet akartam de elfogyott a levegőm. Eltoltam.
-Bassza meg Lilly. Ha tudom,hogy ilyen jól csókolsz már rég megszereztelek volna magamnak.-túr a hajába.
-Édes istenem.-motyogom idegesen. Most döbbentem rá. Hogy egy fikarcnyit sem érdekel David. De én nem lehetek szerelmes ebbe az emberbe. Az nem lehet. -Mennem kell.-tolom el magamtól de az ajtóban elkapta karom.
-Nem kapok búcsúpuszit?-vonja föl szemöldökét.
-Justin.-szívok egy mély lélegzetet. Van barátom. És én most összezavarodtam. Én...én jobban akarlak téged mint őt de te. Neked annyira kellenék mint ahogy mondtad,hogy én legyek a 100. És.-de ekkor nem tudtam folytatni mert erősen ajkaimnak tapadt.
-Kérlek.-toltam el magamtól könnyezve és elhagytam a termet. Kirohantam kocsimhoz és amilyen gyorsan csak tudtam hazavezettem. Levágtam magam az ágyra és elsírtam magam. Nem tudom miért sírtam. Talán azért mert féltem. Rettenetesen féltem attól,hogy tényleg beleszeretek és akkor nekem végem. Mintha az ördöggel barátkoznék és ez már régen rossz.  Elmentem lefürdeni aztán befeküdtem az ágyba és rögtön el is aludtam.
*Reggel*
Az órám csörgésére ébredtem. Egy újabb hétfő. És nekem már nagyon elegem van a suliból. Szerencsére már csak 2 hét és vége. Kivasaltam a hajam feldobtam egy kis sminket és felöltöztem ebbe:
Miközben a suli elé értem elgondolkoztam. Egy undorító ember vagyok. Képtelen vagyok vele járni ezek után,hogy megcsaltam. Egy könnycsepp gördült végig arcomon de gyorsan letöröltem mielőtt elsírtam volna magamat. Mikor a suli elé értem megdöbbentem.
-Most komolyan vissza jött ide is?-suttogtam magamba miközben megláttam a fehér ferrárit. Idegesen bevágtam magam mögött az ajtót, és beindultam a suliba.
-Spencer.-kapom el a vállát drága barátnőmnek. Hol van Chan?
-Azt hiszem még nincs bent. De baj van? Idegesnek tűnsz.-kémlel aggódva. Ekkor megláttam Spencer mögött Biebert.
-Dehogy, minden a legnagyobb rendben.-préselem ki fogaim közül a szavakat. Elindulok Bieber felé aki éppen az egy picsának markolássza a seggét mikor elrántom tőle és behúzom a termünkbe.
-Kifelé most.-morogtam a többieknek akik engedelmesen kimentek. Ó igen, egy valamit nem említettem meg. Mióta Justin elment átvettem az irányítást,mert mindenki azt hitte Justin csaja vagyok. Nem akarom ezt a hatalmat elveszíteni csak mert visszajött.
-Na mi van cica. Elmentem egy kis időre te meg már rögtön a helyemre pályáztál.-vigyorog.
-Justin, ne idegesíts fel. Tökéletes volt amíg nem voltál itt.  Most meg megint ugyan az a kis stréber leszek miattad. Mi lenne ha nem tennéd tönkre az utolsó hetemet és szépen elhúznál a picsába. Nem elég,hogy a barátommal szakítok mert képtelen vagyok a szemébe nézni azok után,hogy megcsaltam. De téged meg aztán pláne nincs kedvem nézni.-morogtam.
-Hé,ne rám legyél mérges azért mert TE csókoltál meg.-emeli fel hangját kissé jogosan.
-Jó igazad van. Én voltam a barom, de azt se értem te miért akartál engem látni.
-Már egyszer elmondtam.-nyelt egy nagyon. De láttam a szemében,hogy nem mond igazat.
-Justin! Ha már én őszinte voltam akkor te is legyél az. Arcán megfeszült az izom. Nyelt egy nagyot majd belenézett a szemembe.
-Szeretlek.-mondta egyenesen a szemembe mire én köpni nyelni nem tudtam.
*Justin szemszöge*
-Menj vissza Amerikába és szerezd meg nekem a lányt.-parancsolta rám Jordan.
-Mégis hogy? Utál engem!-vágom oda flegmán.
-Mit tudom én. Hitesd el vele,hogy szereted aztán hozd el nekem. Csak a végén bele ne szeress.-neveti el magát. Nyeltem egy nagyot.
-Azt hiszem megtettem.-túrok hajamba és elhagyom a szobát. Idegesen pakolok bőröndömbe és a magán gépemmel egyenesen visszarepülök. "Csak ne legyél belé szerelmes"-ezt a mondatot hallottam az út alatt végig a fejembe.
-Oké Bieber.-mondtam magamba. Bunkó leszel és flegma. Hitesd el vele. A többi  sima ügy lesz. Tényleg ekkora barom voltam,hogy elhittem könnyű lesz.
Aztán mikor a buliban megcsókolt. Maga volt az álom. Nem tudom,hogy bírom ki,hogy ne érjek hozzá.  Mikor reggel bementem a suli még Lilly nem volt bent. Viszont meg láttam Emilyt a régi kis ribancomat. Amint mellé értem lesmárolt. Belemarkoltam a fenekébe mikor elrántott valaki és belökött a terembe.
-Kifelé.-mondta ellent mondást nem tűrő hangon Lilly ami nagyon bejött. Mindenki távozott a teremből és csak ketten maradtunk.
-Na mi van cica? Máris a helyemre pályázol?-próbálom húzni az agyát.  Sajnos nem kellet volna mert a fejemhez vágta azokat a dolgokat,hogy: megcsalta a barátját, tönkreteszem az életét és,hogy nem akar látni.
-Nem én csókoltalak meg hanem TE!-emeltem fel a hangom.
-Igen én voltam a barom. De azért te is megmagyarázhatnád miért akartál engem látni tegnap.-vonja fel szemöldökét.
-Már egyszer elmondtam.-nyeltem nagyot de nem hitte el.
-Igazat. Állkapcsom megfeszült. Jól van, most vagy soha.
-Szeretlek.-nézek szemébe. Döbbenten áll előttem. Meg szólalni se tud és én sem.
*Lilly szemszöge*
Engem nem szerethet. Én nem vagyok olyan mint a többi lány. Én, én nem vagyok egy ribanc alkat. Én ezt nem tudom neki elhinni.
-Justin én. Én erre nem tudok mit mondani. Mondanám,hogy én is,mert akármekkora egy görény tudsz lenni én kedvellek csak.-de nem tudtam befejezni mert a falnak szorított és megcsókolt.
-Justin.-toltam el magamtól nehezen.
-Igen?-néz rám csillogó szemmel.
-Én.. én ezt nem tudom. Nem tudom elhinni. Én félek,hogy kihasználsz hisz elég sok okot adtál erre. És, azt is jól tudom,hogy nem tudnál velem maradni. Nem tudod lekötni magad egy embernél. Ismerlek. Én meg nem akarom,hogy megcsaljanak érted?
*Justin szemszöge*
Valahol mélyen bennem fájt amit mondott. De mit foglalkozok egy kis 18 éves picsa véleményével. Nem fog érdekelni. Én megszerzem magamnak. Hisz Biebernek minden sikerül. Csak először kicsit felidegesítem. Kicsit elfoglalom magam a ribancokkal aztán  igyekszek mindent megtenni
-Esélyt se adsz-nézek bele szemébe.
-Majd ha bizonyítasz.-túr hajába és hátrál három lépést.
-Úgyis megkaplak.-vigyorodok el.
-Hajrá.-fintorodik el és kimegy a teremből. Az őrületbe kerget. Nagyon jó nő, tetszik a stílusa a nevetése a beszéde ahogyan viselkedik. Csak ne lenne ekkor szája. Nehéz dolgom lesz. Főleg,hogy nem szerethetek bele. Nehéz lesz. Túl nehéz.
*Lilly szemszöge*
Próbálkozzon csak, Engem nem kap meg olyan könnyen. Meg, sántít nekem ez a dolog. Justin nem ilyen. Ismerem egy ideje és egyáltalán nem ilyen. Utána kell ennek járnom mielőtt belesétálok a csapdájába. Amikor visszamentem a terembe épp az iskola legplasztikázottabb smárolt. Aha. Szóval csak annyira kellenék,hogy vagy megdugjon és otthagyjon. Vagy csak lelkileg akar tönkretenni. Nem tudom. De fájt. Az fájt,hogy 3 perce nekem tette magát most meg annak a lotyónak. Belőlem ne csináljanak hülyét. Nála nem létezik őszinte szerelem. Erre rájöttem.


Képtalálat a következőre: „tumblr no love”