9.fejezet

Sziasztok! Meghoztam a 9. rész. Jó olvasást!

-Bieber.-mondta ki Ryan. Kikerekedett a szemem.
-Ezt most nem mondod komolyan?-nevettem fel erőltetetten.
-Kérdezd tőle.-mondta.
-Mit kell kérdezni?-jött meg Justin.
-Semmit.-vágtam rá. Szia Ryan.-küldtem el mielőtt megszólalt volna.
-Hallottam bejöttél. Nem voltam világos mikor azt mondtam,hogy maradj a kocsiba?-nézett idegesen rám.
-Ki mondta?-nyeltem nagyot.
-Édes. Szerinted nekem nem mondanak el mindent?-nevetett fel.
-Értem.-motyogtam.
-Szoval cica. Legközelebb vagy szótfogadsz vagy a csinos pofid bánja.-smitított végig arcomon.
-Hagyj.-löktem el a kezét mire csak felnevetett és a gázra taposott. Elvitt a suliig.
-Haza is vigyelek?-nézett rám.
-Nem muszáj.-szálltam ki a kocsiból és bementem a cuccaimért. Összepakoltam és indultam is ki. Ugyan ott állt Justin kocsija.
-Vezetési mánia?-szálltam be ismét.
-Te így hívod. Én annak nevezem,hogy szokd a közelségem mielőtt meghúzlak.-vigyorodott el.
-Kiszállok.-mondtam idegesen.
-Csak nyugodtan.-taposott jobban a gázra. Puffogva de kibírtam az utat.
-Szia Bieber.-de karomnál fogva visszarántott. Fülembe kezdett suttogni. Nyakamon éreztem lehelletét amitől szemem lecsúkodótt és testemet melegség járta át. Megpuszilta fülem mögötti részt mire egy aprót nyögtem.
-Ilyen hangokat fogsz kiadni mikor alattam leszel. Csak sokkal kélyesebbeket és hangosabbakat. Szemeim kipattantak.
-Undorító vagy.-löktem el és kiszálltam a kocsiból. Egyenesen a ház felé vettem az irányt és felrohantam a szobámba. Anyu jött utánam.
-Kincsem van egy kis probléma.-nyitott be.
-Tessék?-néztem rá rémülten.
-Egy konferencia miatt Mexicoba kell utaznom. Pár napra. Itthon hagyhatlak?-néz rám kedvesen.
-Igen. Persze mosolyodtam el. Nem is mondtam még,hogy hétfőn osztálykirándulni megyünk valami tengerparthoz.
-Akkor jó szórakozást mert holnap indulok és pénteken jövök haza.-nyomott egy puszit homlokomra és kiment. Hallottam ahogy a bejárati ajtó is csukódik. Biztos ment vásárolni. Átöltöztem itthoni ruhába majd gondolkodásba estem.
Justin Drew Bieber tulajdonában állok. Ez olyan mintha a saját prostituáltja lennék. Mi az,hogy a tulajdona? Egy ember vagyok. Ráadásul nő. Anyám nevelt föl. Csak tudom milyen nehéz az élet. Hisz, apám nem volt. 2 éves koromig tudtam mi az az apa. 2 éves koromig ölelt puszilt védelmezett. Már a létezéséről sem tudok. Nem tudom,hogyan távozott. Nem emlékszem rá. Nem tudom,hogy elment-e vagy meghalt. Fogalmam sincs. Az évek múlásával kezdtem elfelejteni miaz,hogy apa. Mostmár azt is mondom,hogy nekem sosem volt. Így lettem az aki. Így lettem erős lány. Nincs szükségem védelmező emberekre. Mitöl féltenek? Vagy egyáltalán ki? Ki volt az az értelmileg sérült aki pont Justin Biebert kérte meg? Felér egy öngyilkossággal.
-Sparks.-törte meg gondolatmenetemet a szobámba lépő Justin.
-Mit keresel a szobámba?-kerekedett ki a szemem.
-Nyitva volt az ajtó.-vigyorgott.
-Takarodj ki.-förmedtem rá. Csak felnevetett.
-Ezt nálam hagytad.-lóbálta meg arany láncom. Megengeded?-lépet mögém. Nyakamhoz érintette a láncot de mikor becsatolta volna ajkait megéreztem nyakam fájó pontjánál. Ahol kiszívta. Lágy csókot lehet a fájó pontra majd maga felé fordított. Egy rák megirigyelte volna a vörös színemet. Lehajtottam fejemet. Justin két ujját az államhoz irányitotta és kényszerített,hogy nézzek rá. Belenéztem szemeibe. Ajkaim ketté nyíltak térdem megremegett. Szaporábban vettem a levegőt és hasam bizsergett. Fülem mögé türt egy kósza hajtincset. Óvatosan elmosolyodott. Szemeimbe nézett majd ajkaimra. Megnyalta alsó ajkát majd újra szemeimbe nézett. Szemei csillogtak. Éreztem,hogy gondolkodik valamin. Végül felsóhajtott. Homlokomra nyomott egy puszit majd elengedett.
-Miért mutatod mindenkinek a rossz énedet? Miért nem ismerhetik meg a jó Justin Biebert?-néztem rá könnyes szemmel. Hogy miért könnyes a szemem? Mert szeretem. Fáj,hogy nem érhet úgy hozzám. De mégjobban fáj a tudat,hogy én semmit nem jelentek neki és csak arra kellenék neki.
-Ha valaki egyszer jó volt, az emberek elvárják,hogy mindig jó legyen. És én nem fogok mások elvárásai szerint élni. 
-Sajnálom,hogy nem adod önmagadat.
-Lily én ilyen vagyok ez van. Eddig senki sem tudott megváltoztatni és kétlem,hogy te megtudnál.-mondta gonosz vigyorral. Fájt amit mondott.
-Szörnyű ember vagy.-folytottam vissza sírásom.
-Ennek a szörnyű embernek hagynád,hogy megcsókoljon.-nézett lesajnálóan. Vagy, mást is.-vigyorgott magabiztosan.
-Takarodj ki a szobámból a házból. Ebből az utcábol. Vagy tudod mit? Mondok jobbat. Takarodj ki az életemből Justin.-morogtam fájdalmasan.
-Nem tehetem cica.-nézett rám szórakozottan.
-Ugyan miért?
-Felbéreltek,hogy vigyázzak rád.
-Ki és minek? Ki volt az az elmebajos aki pont téged kért meg? Jobbat nem találhatott volna?
-Az apád.-mondta ki vigyorogva az én ereimben pedig megfagyott a vér.