Oldalak

2015. december 12., szombat

15.fejezet. Ėvad záró.

Kedves olvasóim! Nagyon szépen köszönöm,hogy  2015ben is velem voltatok. Nagyon hálás vagyok,hogy mikor nem tudtam mit kezdjek a Sweet Hellel és az is felmerült bennem,hogy abbahagyom, TI akkor is itt voltatok. Nagyon hálás vagyok nektek. Nem hagytátok veszni a blogot. Ezáltal engem sem. Mindig itt voltatok. Tényleg nagyon szépen köszönöm mindannyiótoknak. Úgy érzem egy nagy család vagyunk! Némelyikőtökkel nagyon jóban vagyok. Remélem jövőre még több kedves olvasómat ismerhetem meg.  Remélem ezzel az évadzáró résszel meglesztek elégedve. Elég sokat dolgoztam mostanában evvel a bloggal. De úgy látom megérte. Akinek majd lesz kedve nyugodtan irja le erről az évről a gondolatai. Hogy mely rèszek tetszettek. Esetleg mit vártok tőlem. Mindenkinek Boldog Új Évet  kivánok  és  Sikerekben gazdagok legyetek 2016ban is. Ne felejtsétek.  Februártól!!! Indul a második évad! Számítok rátok. Szeretlek benneteket. Jó olvasást. Sziasztok!

-Ilyen hamar itthon?-mosolygott anya. Aztán amint meglátta,hogy a sminkem elfolyt és patakokban folyik a könnyem utánam futott fel a szobába.
-Kicsim mi a baj? Mi történt?-nézett aggódva.
-Vi-Vissza jött.-sírtam még jobban.
-Ő?-kerekedett ki a szeme.
-Igen.-temettem fejemet a párnába.
-Kicsim shhh. Nyugodj meg. Semmi baj.-szorított magához.
-Hagy maradjak egyedül. Kérlek.
-Kicsim. Üzleti útra megyek este.-mondta szomorúan. Nem akarlak itthon hagyni.
-Megleszek. Ígérem. Majd átjön Chanel. Minden rendben lesz.-mosolyogtam anyára.
-Rendben nyuszi. Akkor én megyek pakolni.-nyomott homlokomra puszit.
Én ezt nem tudom elhinni. Visszajött. 3 hónap után. Minek? Mi értelme? Nem akarom,hogy itt legyen. Elegem van belőle. Tovább tudtam lépni. Nehezen. Sok fájdalom árán. De sikerült. Vagyis, azt hittem. De amikor megláttam. Megváltozott. Határozottan. Haja oldalt lenyírva felül hosszúre meghagyva és szőke. Már nem volt fülében fülbevaló. Stílusa is másabb lett. Egy fehér trikó volt rajta egy ujjatlan piros fekete kockás ingel. Egy farmer nadrág ami mindkét térdénél kivolt szakítva. És egy valamilyen Nike cipő. Szeme,az még mindig hatással volt rám. El kell felejtsem. Muszáj lesz.  Kettőt csengett a telefonom és Chanel neve jelent meg a kijelzőn.
-Hm?-szóltam bele.
-Gyere vissza a suliba. Itt van a táskád meg minden.
-Jó megyek na.-mondtam fáradtan.  20 perc alatt a suliban voltam. Még óra volt. Gondoltam nem megyek be. Elsétáltam szekrényemig és kivettem táskámat.
-Lógunk Lógunk?-hallottam meg hangját
-Ne gyere közelebb.-fordultam meg.
-Hiányoztam?-nevetett fel.
-Cseppetsem.-mosolyogtam.
-Hallottam megváltoztál mióta elmentem. Állandóan iszol bulizól. Mi lesz ebből cica?
-Megtennéd,hogy nem beszélgetünk? Nem az volt,hogy felejtselek el?
-Nem sikerült gondolom.-vigyorgott.
-Megvoltam nélküled.
-Eltudom képzelni mennyire.-nevetett.
-Mit akarsz?
-A drága Chaneledet perpillanat elkapták. Gondolom nem akarod hogy megöljék.-vigyorgott gonoszan.
-De Chanel hívott,hogy jöjjek be ide.
-Az nem ő volt.
-Jézusom. Hol van? Bieber nyögd ki.-lettem ideges.
-Csak nem szívességet kérsz tőlem?-húzta fel szemöldökét.
-Mond el hol van.-mentem hozzá vészesen közel.
-Tudod. Jól nézel ki. Jött felém mire én a falnak mentem neki. Fejem mellett megtámasztotta kezét.
-Félsz?-nézett szemembe.
-Nem tudok már tőled.-vettem mély levegőt. Gyomrom akaratlanul is görcsberándult.
-Akkor miért remegsz?-hajolt közelebb. Belenéztem szemébe. O basszameg. Nem felejtettem el.
-Tudod. Még mindig szeretlek Lily.-nevetett fel. Csípőmnél fogva magához rántott.
-És az a vicces,hogy te sem tudod titkolni az érzéseidet. Lenézett számra. Lassan arcomhoz hajolt. Megcsókolt. Csókja ugyan olyan tökéletes volt mint 3 hónapja. Abban a pillamatban csengettek ki. Mire kinyítottam a szemem már Justin nem.volt itt. De egy cetli volt a földön.
"24órát adok,hogy meggondold magad.-Bieber"
Azonnal hazaindultam. Anyu nem volt otthon. Nem tudom hova ment. Talán már elindult arra a tárgyalásra. Nem tudom,hogy higyjek e Justinnak. Annyiszor átvert. Mi van ha nem is rabolták el. Megpróbáltam hívni Chanelt. Kivan kapcsolva. Gondoltam holnap reggelig várok. Megnéztem egy filmet majd lefürödtem és elmentem aludni. Reggel telefonom csörgésére ébredtem. Kinyomtam majd elmentem felöltözni. Megpróbáltam hívni Chanelt. Ki van kapcsolva. Pánikolva kerestem meg Justin nevét és azonnal hívtam.
-Tudtam,hogy hívni fogsz.-szólt bele.
-Hova menjek?
-Érted megyek.-nyomott ki. Felöltöztem utcai ruhába. Csináltam egy kávét. Abban a pillanatban amint megittam két dudálast hallottam. Justin volt.
-Hova megyünk?-szálltam be.
-Majd meglátod. 20 perc utazás után megálltunk egy lepukkant épület mellett. Elindultunk be. Az egyik szobában megláttam,hogy Chanel fekszik a földön.
-Mit tettél vele?-indultam meg Justin felé.
-Nyugi kislány. Csak nyugtató. Vedd úgy,hogy alszik.-kapott el hátulról egy hegyomlás.
-Hova viszel?-léptünk be egy szobába.
-Mivel megmentettem drága barátnőd életét ezért elvégzek rajtad egy rutin vizsgálatot. A szobában volt még egy 20 év körüli srác.
-Kérlek vedd le a pólódat. Mivel nem vagyok szívbajos gyorsan lehúztam magamról.
-Nemrossz.-nézett végig rajtam a fiú. 2 tapaszt tett a mellkasomra.
-Üllj le ide.-mutatott a székre.
-Kérdéseket fogsz kapni neked meg válaszolnod kell.-lépett mögém Justin.
-Honnan tudod,hogy őszintén fogok válaszolni?-kérdeztem  vigyorogva.
-A gép sípolni  fog ha hazudsz nekem. És ezért.-nyomta csípőmnek pisztolyát.
-Mehet.-biccentett a fiú.
-Mit csináltál amikor elolvastad a kórházban a levelemet?
-Örültem.-vágtam rá. Justin erősebben nyomta csípőmnek a pisztolyt. A gép sípolt.
-Sírtam és ki voltam borulva.-mondtam gyorsan.
-Érzel valamit Ryan iránt?
-Csak barátságot.-a gép csendben maradt.
-Szoktál mesztelenül aludni?-kuncogott a fiú.
-Ez mi féle kérdés?-ráncoltam szemöldököm.
-Megválaszolandó.-mondta Justin.
-Nem. A gép őrült sípolásba kezdett mire  két fiú felnevetett.
-Még hány idióta kérdésed lesz?-forgattam szemem?
-Úgy tervezem még kettő.
-Remek.
-Ha pár percen belül egy maffia összecsapásban lenne részed elmenekülnél?
-Miféle kérdés ez?
-Elég valóságos.
-Feltételezhetőleg igen. Biccentett.
-Utolsó kérdés.-hajolt közel. Lefeküdnél újra velem?
-Soha.-vágtam rá. A gép őrülten hangos csipogásba tört ki. Justin elvigyorodott.
-Ennyit akartam tudni. Öltözz fel.-dobta nekem pólómat. Idegesen vettem fel.
-Mostmár elengeded Chanelt és én is elmehetek?
-Drága barátnődet éppen most viszik haza. De te maradsz. Még dolgom van veled.
-Mi dolgod?
-Főnök itt vannak. Túl erőben vannak. 40en jöttek.
-Semmi probléma. Tudom mit fogok csinálni. Minden rendben lesz. Ekkor egy hatalmas robbanást lehetett hallani. A fal kirobbant. Fegyveres emberek jöttek be. Nem ijedtem meg kicsit sem dehogy.
-Justin.-fogtam meg kezét. Félek.
-Minden rendben lesz.-nyomott lágy csókot ajkamra.
-Ohh Bieber rád talált a szerelem?-nevetett egy idősebb férfi a csapat élén.
-Jaxon. Jó ujra látni.-bicentett Justin.
-Úgyszint Bieber. Ha már múltkor nem tudtalak megölni remélem most sikerül.
-Nyugalom. Szerintem meg tudunk eggyezni.-nevetett fel. Biccentett a nagy darab testőrnek. Mögöttünk felnyílt a vas fal. Egy hatalmas csapatot láttam meg. Lehettek vagy 50-en. Az élükön megláttam. Ojaj. Ryant
-Hát te is?-kerekedett ki a szemem.
-Sose kérdezted.-motyogta halkan. Csalódottan fújtam ki a levegőt.
-Most mi lesz?-nézek Justinra.
-Megoldom. Nyugi. Elengedte a kezemet majd átölelte derekamat. A csípőmhöz nyomott valamit. Ráerősitette nadrágom.
-Használd ha muszáj.-suttogta fülembe és elengedett.
-Bieber ne húzd az időmet. Nem teljesítetted azt amit kellett volna. Nem szállítottad nekem ki a drogot és nem ölted meg a főnököt.
-A drog itt van. És jobb dolgot ajánlok fel neked.
-Igazán? És mit? Annyi mindent ígértél. Nem tudok benned bízni Bieber.
-Itt van a kulcs.-mondta Justin.
-A kulcs? Igazán? És hol?
-A lány a kulcs.
-Oh vagy úgy. Hozzátok ide.-biccentett a gorilláinak mire elindultak felém. Justin mögül két férfi lépett ki akik fegyvert tartottak a gorillákra.
-Ne olyan hevesen.-mondta Justin. A lány marad.
-Nem jó üzlet ez Bieber. Nekem a kulcs nem elég. Kell a lány. És a te halálod is.-szegezte Justinra a fegyvert.
-Ryan Justin mellé lépett és az idegen férfire tartotta pisztolyát.
-Jaxon Jaxon. Hát sose tanulsz? Én mindig előrébb járok. Lily gyere ide. Justin mellé futottam. Kirántottam a pisztolyom és Jaxonra szegeztem. A két terminátor nagyságú maffiózó ránk szegezett pisztolyt.
-Bieber. Ez egy ördögi kör. Valamelyikunk meghal.-nevetett a férfi. Megéri neked egy lány miatt?
-Ez a lány az életem.-nézett rám Justin. Úgy éreztem most nekem kell lépnem. Nem érdekelt,hogy most szitává lőnek e. De muszáj volt. Megcsókoltam Justint.
-Gyönyörű ez az émejítő jelent. De most elbúcsúzom tőled Bieber. A pokolban találkozunk. Ekkor két lövés hangzódott el. Nem tudtam kit lőttek le. Nem engem mert éreztem volna. De hallottam ahogy két test a földre zuhan. Justin jól volt. Háta mögé néztem. Szám elé kaptam kezem és azonnal patakokban kezdtek folyni könnyeim. Justin ijedten fordult meg. Kezéből kiejtette fegyverét. Oda rohant a testhez. Térdre esett. Most látom csak elősször milyen ha szomorú is fáj neki. Onann kapta a legnagyobb fájdalmat ahonnan nem számított. Megfogtam saját pisztolyomat és Jaxsonra szegeztem.
-Ugye nem akarsz lelőni? Nem érdekelt a következmény. Meghúztam a ravaszt. Egyenesen a mellkasába fúródott. Abban a pillanatban esett össze . A mentőautók hangját hallottam. Oda ruhantam az élettelenül  fekvő Ryanhez. Teste már kihült. Lilásodni kezdett.  Az én könnycseppen az ő arcára hullott. Megpusziltam homlokát. Nem tudom felfogni hogy nincs többé . Megérdemelte az életet. Nem neki kellett volna meghalni. Justin felállt mellőlem. Ordított. Szeme tele volt könnyel. Öklével a falat verte. Hárman fogták le. Én meg csak néztem. Tehetetlenül sírva,ahogy Ryant letakarják egy fekete zsákkal és beemelik a mentőautóba. Érdekes,hogy aki élni akar már nem élhet. De aki nem akar élni az élhet. Justin térdreesett. Ökléből folyt a vér. Ez volt az utolsó emlékem erről.