14. Fejezet.

-Miss Sparks. Holnap már elhagyhatja a kórházat. De sokat pihenjen és még két hétig mellőzzük a sulit rendben?-mosolygott kedvesen.
-Azzal nem lesz probléma.-mosolyogtam mire felnevetett. Az orvost apu váltotta fel.
-Mit mondott?-kérdezte aggódva. Elkezdeni se tudtam mert abban a pillanatba anyu rohant be.
-Javult az állapotod? Vagy benttartanak? Ugye semmi komoly?-nézett aggódva.
-Holnap hazamehetek.-nevettem fel. És két hétig nincs suli.
-Akkor addig maradsz apádnál?-kérdezte anyu.
-Igen szeretnék.-mosolyogtam apára .
-Nagyon örülök,hogy jól vagy.-ölelt meg és egy puszit nyomott a homlokomra. Hoztam neked valamit.-nézett rám apu.
-Mit? Egy levelet tartott a kezében. Magadra hagyunk. Olvasd el. Nyugodtan. Ha bármi van szólj. Kint leszünk. De mi sem tudjuk mi van benne.-avval elhagyták a kortermet. A boritékon csak annyi volt,hogy Bye. Idegesen nyitottam ki. Kettényitottam a lapot és olvasni kezdtem.
"Lily. Mikor ezt elolvasod én már jó messze leszek tőled. Sajnálom,hogy igy kell elmondanom mindent. Holnap reggel (vagyis ma) felszállok egy repülőre ami Európába visz. Arra a döntésre jutottam,hogy muszáj elmennem. Nem tudok a szemedbe nézni. Sok fájdalmat okoztam neked. Remélem,hogy elfogsz felejteni. Felejts el egy életre. Felejtsd el,hogy ismertél egy Justin Bieber nevű fiút. Felejts el mindent ami velem kapcsolatos. Tudom nehéz. De felejts. Nem akarom,hogy arra emlékezz tönkre tettelek. Lépj tovább. Legyél a barátaiddal. Keress új szerelmet. Remélem valaki a helyemre tud lépni és átveszi azt a pozíciót amit én foglaltam el a szívedben. Örökre szeretni foglak. Ha egyszer még úgy hozza a jövő,hogy találkozunk akkor remélem újra barátok lehetünk. Amíg élek nem fogok más szeretni. Mostmár magamnak is betudom vallani. Szerelmes vagyok beléd Lily. Sajnálok mindent. Vigyázz magadra. És ne feledd, ha úgy alakul találkozunk. Szeretlek Sweetie.~J.
Fulladozva hajtottam össze a levelet. Nem lehet,hogy itthagyott. Az nem lehet. Nem hagyhatott itt. Üvöltöttem. Sírtam. Majdnem megfulladtam a könnyeimben. Nem hagyhatott itt. Egyedül. Nélküle semmi vagyok. Nem mehetett el. A tüdőm majdnem kiszakadt annyira sírtam. Anyu aggódva rohant be hozzám.
-Kicsim mi a baj? Nem tudtam válaszolni. Csak a levélre mutattam. Apu is bejött. Együtt olvasták el a levelet. Anyu a szája elé kapta a kezét. Apu meg csak nézett. Engem. Ahogy sírok. Ökölbe szorította a kezét. Emlékszem mikor azt mondta neki,hogy "Nem neked való a lányom. Ne hitesd el vele,hogy szereted". Nem hazudott. Apu kiengedte a kezét. Szomorúan nézett rám.
-Tényleg szeretett. Csak még jobban zokogtam. Képtelen voltam abbahagyni. Az egyetlen ember. Akit mindennél jobban szerettem. Itthagyott. Egyedül. Sosem fogom feldolgozni. Tenyerembe temette az arcom és csak sírtam. Sírtam és sírtam.
*Egy hét a kiengedés után*
-Kislányom! Egyél már. Attól,hogy játszod az anorexiást Bieber nem fog visszajonni. Lépj tovább és fogadd el.
-Nem vagyok anorexiás csak nem kivánom az ételt. A másik meg. Nem nem tudok kurvára nem tudok tovább lépni. Te nem tudod,hogy én mennyire szerettem apa.
-Te hogy beszélsz? Én nem a senkiházi barátaid vagyok! Tisztességesen beszélj velem. Kinek képzeled magad? Mióta hazajöttél 3 buliban voltál. Hulla részegen jössz haza. Állandoán cigizel. Füvezel. Gondolom mindenkivel összefekszel,mint egy rossz ribanc.-kiabált.
-Te nem vagy normális. A lányod vagyok nem egy utolsó kis senki! Miért beszélsz így velem. Hiba volt ide jönnöm.-orditottam én is. Felrohantam a szobába és azonnal pakolni kezdtem.
-Te meg mit csinálsz?-nézett rám dühösen mikor már nyitottam volna az ajtót.
-Ha nem látnád éppen elmegyek. Haza megyek anyához. Ugyis egy hét a suliig. És te is szivesebben örülnél annak ha nem lennék itt.
-Ha most elmész többet vissza ne gyere.
-Nem kell aggódnód. Nemfogok.-azzal becsaptam magam mögött az ajtót. Megfogom bánni? Lehet . De ez nekem nem élet,hogy megmondják mit csináljak.  A legelső repülővel haza is jöttem. Nem kellett volna így elválnom tőle. De ez van . Kiprovokálta. És engem ne ribancozzon le senki sem.
-Szia anya.-kiabáltam mikor beléptem a házba.
-Te hogy kerülsz ide?-kerekedett ki a szeme.
-Nem akarok róla beszélni.-motyogtam. A szobámba leszek.-indultam fel. Lefeküdtem az ágyamra és csak godolkodtam. Azóta vagyok ilyen mióta itt hagyott. Teljesen kifordultam magamból. Egy teljesen más Lily van most itt. Nem tudom mi történt. Talán csak neki akartam megfelelni. Dobtam egy sms-t Chanelnek hogy hazajöttem. Holnap találkozok is vele. Aztán úgy döntöttem alszom egyet mert későre járt.
*2 Hónap után*
-Kellj fel kicsim. Mindjárt suliba kell menned. Utolsó nap mostmár kibírod.-húzott ki az ágybol. Kómásan indultam el a fürdő felé. Megmostam az arcomat és a fogamat. Felöltöztem egy rövidgatyába és egy haspólóba és kisminkeltem magam.
-Anyu este elmentem bulizni Chanelékkel.-szóltam gyorsan.
-Nem gondolod,hogy túl sokat jársz buliba?-nézett utánam.
-Nem gondolom.-nevettem fel majd a kocsikulcsért nyúltam és elindultam.
-Utolsó nap Utolsó nap.-ugrott rám Chanel.
-Végre már.-nevettem fel.
-Ez lesz az év bulija.-vigyorgott Zyan.
-Az biztos.-öleltem meg szorosan.
-Ott jön Ryan.-biccentett Chan.
-Ryaan!Kiabáltam és az ölébe ugrottam.
-Baba.-nevett fel. Ohh igen,ha nem mondtam volna. Ryan lett a legjobb barátom. Miután Justin itthagyott rájöttem,hogy Ryant is itthagyta. Ő is kivolt. Együtt ittunk. Cigiztünk. És aztán nagyon jóba lettünk. Mintha a bátyám lenne Zyanel együtt.
-Jössz a buliba?-vigyorogtam.
-Ki nem hagyom.-karolta át a vállamat és így mentünk be.
-Tudod Ryan. Nagyon fáj a lábam és nem tudok menni a lépcsőn.-vigyorogtam. Megfogtam a nyakát mire térdhajlatomba nyúlt és felemelt. Mindenki minket nézett. Új nekik,hogy Ryannel mutatkozom. De hiszen a két legmenőbbek vagyunk a suliba.  És egy nagyon jó ember. Nem tudnék már nélküle élni.
-Na mi van a Kis Lily tovább lépett Bieberen?-vigyorgott rám a suli ribanca.
-Igen. 3 hónap alatt sikerült. Kösz,hogy érdekel. Gondolom neked nagyon hiányzik hisz más bottal se nyúlna hozzád.-vigyorogtam és bementem.
-Sparks!-hallottam meg osztályfőnököm hangját.
-Hm?-fordultam meg.
-Tisztelet tudobban ha kérhetem. És kérlek jövőre mellőzd az ilyen rövidnadrágokat. Nem hiszem,hogy közönségesnek akarsz tűnni.
-Jól van Jól van.-motyogtam unottan. A tanár morgott valamit az orra alatt de azt már nem hallottam. Azt hiszem jobb is.
-Mivel ez az utolsó tanítási nap gondoltam az utolsó 2óráról elengedlek benneteket. Köszönöm az ideji munkátokat mindenkivel meg vagyok elégedve. Jövőre is ugyan ilyen precíz munkát kérek hisz éretségi lesz. Mr. Bieberről nem tudok semmit,hogy jövőre vissza jön-e. Kellemes nyarat kívánok mindenkinek.
-Adja az isten,hogy ne jöjjön vissza.-szorítottam össze számat.
-Lily. Hány óránk lesz még?-lökött meg Chanel.
-2. Tesi meg Rajzd de rajzon kimegyünk úgyis valahova.  Tesin átöltöztem a tesi cuccomba. A tanár nagyon szeret minket szivatni. Annyi mázlim van,hogy engem imád. Egy laza cooper tesztet csinaltatott velunk így utolsó nap. Én futottam a legtöbb kört aztán Ryan.
-Sparks! Köszönöm az idei munkádat. Remélem jövőre is ilyen odaadón fogsz dolgozni.-mosolygott.
-Köszönöm tanár úr. Mindent megteszek majd jövőre is.-vigyorogtam és bementem az öltözőbe.
-Nyaló gép vagy.-dobott meg izzadt polójával Chanel.
-Nem csak szimplán imád.-vigyorogtam rá. Gyorsan átöltöztem majd indultam is ki Zyanékhez.
-Csak azért szeret a tanár mert jól nézel ki.-nevetett Zyan 
-Csak szimplán jobb vagyok nálatok.-nyújóttam ki nyelvemet mire elkaptam karomat és a vállára kapott.
-Engedj el Zy. Megöllek ha nem teszel le.-kiabáltam és közben kezemmel hátát csapkodtam.
-Ki is a jobb had halljam?-nevetett.
-Hát nem te.-vágtam rá kapásból mire futni kezdett velem.
-Najó Zyan a jó isten basszon meg most azonnál tegyél le. Le fogsz ejteni te hulye.-kezdtem pánikolni.
-Nyugi semmi baj. Csak azért is futott tovább. Persze,hogy a lépcsőn kell rohannia. Ahol tömeg van. A nagy okos Zyan bazdmeg megprobált lerakni csak ő arra nem gondolt hogy engem mondjuk meglöknek és elveszítem az egyensúlyom. Na pontosan ez történt. Lerakott. Épp,hogy a lépcső sarkán meg tudtam állni mikor az egyik kretén meglökött. Elkezdtem hátrafelé esni. Összeszorított foggal és szemmel vártam,hogy a padlóra érkezzem és a fejemet beverjem. De ez nem történt meg. Elkapott valaki. Két erős karba estem bele. Megmentőm illata ismerős volt. Nem tudom honnan. A diákok elhallgattak. Folytott csend volt. Nem értettem mi lehet hiszen eddig ment a beszéd és a nevetés. Most meg? Néma feszült csend. Lassan kinyítottam a szememet. Ami akkor fogadott elhinni nem akartam. Szemem azonnal könybe lábadt és az egész testem remegni kezdett. Nem tudtam mit csinálni. Amilyen gyorsan csak tudtam kikászálódtam karjaiból és kirohantam az iskolából. Nem tudom elhinni amit most láttam. Ez nem lehet. Csak képzelődtem.

12.fejezet

Nem tudom elhinni,hogy holnap reggel mehetek apámhoz. Gondolom az emberek többsége örülne. De én nem. 16 évig hazugságban éltem. Szerintetek nekem ez milyen érzés?  Főleg,hogy avval az emberrel kell mennem akit mindennél jobban utálok. Igen Justin Bieberről beszélek. Tudom nektek rögtön nedvesedik a bugyi ha ránéztek. De nekem nem. Gyűlölöm. Nem is tudom,hogy az egész iskola,hogy szeretheti. A hideg kiráz. 
-Kicsim lassan aludnod kéne! Reggel hétre jön érted Bieber. 
-Miért ő jön?-ráncoltam szemöldökömet.
-Mert apádnak estig munkája van. 
-Akkor meg minek indulunk reggel?
-Mert ha mázlid van találkoznál vele pár percet.
-Remélem nem lesz mázlim.-fintorogtam.
-Lily Elizabeth Sparks!  Hogy lehetsz ilyen szemtelen?
-Így születtem.-vigyorogtam rá,és felrohantam a szobámba. Hihetetlen abba belegondolni,hogy holnap leszek 18. Végre legálisan vehetek cigit. Komolyan ez a legjobb benne. De semmi kedvem Bieberrel tölteni a napot. Remélem lesz akkora szerencsém,hogy miután elvitt apuhoz el is megy valami lotyóhoz. Befeküdtem puha ágyamba és azonnal el is nyomott az álom. Álomban minden olyan tökéletes. Ott nem csalódsz. Nem bántanak. Minden jól végződik. Az élet teljesen más. Sokkal nehezebb. Rosszabb. 
-Kincsem! Boldog 18. Szülinapot.-jött be anyu nagy vidáman hatkor.
-Jaj anyu hagyj aludni?-morogtam.
-Biztos,hogy nem! Egy óra és itt van érted. Ráadásul össze kell pakolni neked meg felöltözni. Kelj fel! 
-Ahj jól  van már na.-pufogtam és kikeltem. Anyu szorosan megölelt majd elment és elkezdett nekem pakolni. Bementem a fürdőbe és lefürödtem. Megmostam a fogamat és kisminkeltem magamat. Erre e ruhára esett a választásom:
  
 Úgy gondoltam mivel kocsiba fogok ülni és apu házába felesleges kiöltöznöm. 
-Lily meg ne fázz! Az egész derekad kint van.ripakodott rám anyu. Abban a pillanatban hallottam,hogy kintről dudálnak. Tudtam,hogy Justin.
-Veszek fel dzsekit de mennem kell anyu!-öleltem meg gyorsan.
-Érezd jól magad! És ne keveredj bajba!-nézett rám szigorúan.
-Anya 18 vagyok.-nevettem fel és kiléptem az ajtón.  Justin a kocsinak dőlve nyomkodta a telefonját. Felnézett telefonjából egyenesen rám. Végig futtatta tekintetét rajtam majd egy apró mosolyt véltem felfedezni rajta. 
-Szülinapos!-vigyorgott rám. Jól nézel ki.-nevetett fel.
-Tudom,hogy tetszem.vigyorogtam rá.
-Jól tudod.-mondta komolyan. Inkább nem válaszoltam. Mit válaszoltam volna? Hogy te is tetszel nekem? Várjunk, mi van? Nekem nem tetszik. Na jó nem kizárt. 
-Neked öltöztem így.-nevettem fel. 
-Jól tetted.-mosolygott. Amúgy meg, Boldog Szülinapot.-ölelt meg. Furcsa volt,hogy ez tette. De végül is. Egy ölelésbe nem halok bele. Elengedett majd a szemeimbe nézett. Túl közel volt hozzám. 
-Megyünk?-kérdeztem hirtelen.
-Igen.-biccentett majd kinyitotta nekem az ajtót. Kínos csendben telt el Bostonig az út. Nem tudtam mit mondani,de szerintem ő sem.  Justin leparkolt egy hatalmas ház előtt.
-Miért hotelba jöttünk?-meredtem ki az ablakon.
-Ez apád háza.-nevetett fel. Kiszállt. Kinyitotta nekem az ajtót.
-Kösz.-mosolyodtam el. Ez apa háza?-kérdeztem még mindig elképedve.
-Igen. De szerintem ne álljunk itt még két órát. Nézd meg belülről is.-nevetett fel. Elindult a ház fele mire én követtem. 
-Russo!-kiáltotta el magát.
-Konyha.-jött a válasz. A ház egyszerűen csodálatos volt. Hatalmas gyönyörű hófehér bútorokkal. Esküszöm a legnagyobb sztároknak nincs ilyen házuk.  
-Szia.-léptem be a konyhába.
-Lily. Boldog Szülinapot kicsim!-ölelt meg szorosan amit kétkedve de viszonoztam.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.
-Lassan nekem mennem kell. Justin körbevezet és este aztán dumcsizunk. Legyetek jók.-nevetett majd sietősen távozott.
-Megmutatom a szobád.-nézett rám. Felmentünk a lépcsőn és egy hatalmas szobába vezetett. Szerintem háromszor akkora benne minden mint nekem otthon. A francia ágy közepén egy doboz volt. Becsomagolva. 
-Pakolj ki meg nézd meg az ajándékokat. Én lent leszek.-azzal kiment. Túlságosan távolság tartó lett. Odamentem a dobozhoz és kinyitottam. Nem hittem a szememnek. Egy gyönyörű ruha volt benne a tetején egy levéllel. A levélben ez állt: 
"Nagyon Boldog Születésnapot kívánok neked! Holnap egy buliba fogsz menni Justinnal és gondoltam jól jönne egy ruha. Remélem tetszik. Várom már,hogy elbeszélgessünk egymással. Szeretlek. Apa"
Mosolyogva hajtottam össze. Talán mégis jó lesz ez az egy hét. Kipakoltam és arra lettem figyelmes ,hogy eszeveszettül korog a hasam. Rápillantottam az órára és 2 órát mutatott. Lementem a konyhába és csináltam egy szendvicset. Leültem Justin mellé  a kanapéra és együtt néztük a tv-t.
-Milyen érzés nagykorúnak lenni?-nézett rám mosolyogva.
-Olyan mint eddig. Csak most végre legálisan vehetek cigit.-nevettem fel.  
 -Nekem lassan el kell mennem. Itthon hagyhatlak?
-Persze. Úgyis fáradt vagyok. 
-Oké akkor megyek.-pattant fel és kiindult. 
-Akkor szia.-motyogtam magam elé. Elkezdtem egy filmet nézni utána meg úgy döntöttem,hogy alszok egy picit. Abból a piciből sikerült 4 óra alvás csinálnom. Este 9 kor keltem fel. Lementem megvacsorázni. Hallottam ahogy az ajtó nyílik. Furcsa hangokat hallottam. Mint aki mély levegőket vesz.
-Justin?-kerekedett ki a szemem mikor bejött a nappaliba.  Jézusom te vérzel.-néztem az oldalára. A pólón egy hatalmas vérfolt volt. 
-Jól vagyok.
-Leszarom.-néztem fel rá. Indulj!-mondtam ellent mondás nem tűrő hanggal . A szobámba.-tettem gyorsan hozzá. Morgott valamit az orra alatt,de szerintem jobb is,hogy nem hallottam. Megkerestem a konyhában a cukrot és a fürdőben az elsősegély dobozt. 
-Feküdj az ágyra. Kivettem a dobozból az ollót. Remélem nem a kedvenc felsőd volt.-néztem rá. Végig felvágtam a felsőjét,hogy hozzá tudjak férni a sebhez.
-Más helyzetben ezt élvezném.-morogta.
-De ez most nem más helyzet.-vágtam rá. Akaratlanul is megállt a tekintetem kockás hasán. 
-Meg akarod fogni cica? Meglöttyintettem a fertőtlenítőt mire felszisszent. 
-Bocsi cica.-vigyorogtam rá. 
-Mit akarsz avval a cukorral?  Meg akarsz enni?-meredt rám.
-Tisztítja a sebet.-motyogtam. Kiszedtem a dobozból a gézt majd a sebre tapasztottam. 
-Maradj itt. Ne mozdulj meg. Itt fogsz aludni.
-Te meg mellettem?-húzogatta szemöldökét.
-Nem. Én majd a tiédben. Komolyan maradj itt és vigyázz a sebedre. Ne tegyél hirtelen mozdulatokat.-anyáskodtam. Elindultam a szobába,hogy megcsináljam az ágyamat mikor kivágódott a szobám ajtaja. Arra eszméltem fel,hogy a falnak vagyok szorítva és egy másik nyelv van a számban. Beletúrtam hajába mire erősebben szorított. Ráharapott alsó ajkamra majd meghúzta,mire felnyögtem. Újra megcsókolt de éreztem,hogy belemosolygott. Derekamról fenekemre csúsztatta kezét. Forgott velem a világ. Egyszerűen tökéletes ahogy csókol. Lassan elváltunk egymástól.
-Boldog Szülinapot.-mosolyodott el. Homlokomra nyomott egy puszit majd visszament a szobámba és bezárta az ajtót. Szédelegve botorkáltam vissza a szobába. Vigyorogva dőltem rá ágyamra. El se hiszem ami az előbb történt. Máris hiányzik a csókja. Ilyenkor olyan gyengéd. Nem akarom szeretni. De egyre jobban kezdi elérni,hogy beleszeressek. És ha ez megtörténik onnantól nincs vissza út. Bátran behódolok előtte.  
-Kincsem! Ébresztő! Rengeteg dolgunk van a buli előtt!-keltett fel apa. 
-Milyen buli?-morogtam a takaró alól. 
 -Gondoltuk szervezünk neked otthon nálatok egy klubban bulit. Így a barátaidnak nem kell ide utazniuk.-mosolygott kedvesen.
-Ez most komolya?-vigyorogtam.
-Komoly.-nevette el magát. Szóval készülődj mert dél van és 2 körül indulni kéne,hogy a helyet is megmutassuk. Gyorsan rápillantottam az órára ami 1 órát mutatott. Gyorsan kipattantam és elindultam arcot meg fogat mosni. Úgy döntöttem most felesleges lenne  ki sminkelnem magam buli előtt. Ezért egy nagyobb táskába beleraktam ruhámat és a smink készletemet és persze a hajvasalómat. Felöltöztem egy laza cuccba és késznek nyilvánítottam magamat. Lementem megittam egy kávét mikor Justin állt meg velem szemben. Mélyen szemeimbe nézett.
-Sose láttalak még smink nélkül.
-Nagyon rossz?-aggodalmaskodok. 
-Ellenkezőleg. Tökéletes.-fogta meg tarkóját és inkább kiment. Na ez furcsa volt. Na mindegy. Megittam a kávémat és kiindultam a kocsihoz. Apu még nem volt kint ezért gondoltam rágyújtok. Mélyet beleszívtam és kifújtam. A számhoz emeltem mikor nyílt az ajtó. Nem zavartattam magamat. Beleszívtam jó mélyen és szép lassan kifújtam. 
-Te dohányzol?-meredt rám csodálkozva.
-Igen. Már 2 éve.-hajtottam le fejemet.
-Hát rendben van. Nem díjazom. De nem tiltom meg. Ahogy gondolod.-mosolygott kedvesen és beszálltunk. Apuval rengeteget beszélgettem az út alatt. A suliról, a gyerekkoromról. Hogy,hogy lett maffiás. Anyuról. Arról,hogy most már mindig az életem része akar lenni. És én elfogadtam. Hiányzott az életemből. Most,hogy itt van nem hagyom veszni. Anyu viszont konferenciára ment ezért nem lesz ott a bulin. És apunak is haza kell este jönnie ezért majd haza kell mennem és holnap újra visszamenni. 
-Atya ég. Apa ez a hely tökéletes.-néztem végig.
-Remélem tetszik. Piszok drága volt.-nevetett fel.  6óra van. 8körül jön mindenki. Javaslom készülődj.-mosolyodott el és belepuszilt a hajamba. Fent van egy szoba amit rád vár. Felmentem a lépcsőn. Egy hatalmas szoba volt egy hatalmas tükörrel és asztallal ahol eltudom készíteni a sminkemet. Lepakoltam a cuccomat. Levetkőztem és csak a fehérneműmet vittem magammal. Lezuhanyoztam és fogat mostam. Megmostam hajamat is. Megvasaltam és szög egyenesre vasaltam. Leültem a hatalmas tükrös asztal elé és nekiálltam sminkelni. Kihúztam a szememet. Kifestettem a szempillámat a számra pedig vörös rúzst kentem. Felvettem a gyönyörű ruhámat. A tükör elé álltam és meg voltam elégedve a látvánnyal. 

Amint az órára pillantottam sietni kezdtem ugyanis 5 perc múlva nyolc óra. Megkerestem fekete magassarkúmat és a telefonommal a kezembe lementem. A hely már tömve volt emberekkel. Mikor megláttak egyszerre üvöltötték,hogy Boldog Születésnapot. Nagyon jól esett,hogy apu megszervezte nekem. Vigyorogtam mint a vadalma mikor a kezemben megcsörrent a telefonom és Chanel nevét láttam meg a kijelzőn. 

-Boldog Szülinapot!-kiabálta bele a telefonjába. 

-Köszi.-nevettem. 

-Merre vagy? Mindenhol kerestelek már. 

-Kijöttem cigizni mert túl sokan voltak. Tudod,hogy nem szeretem ha százezren vagyunk bent. 

-Kimenjek? Vagy megkeresel?

-Megkereslek.-mosolyodtam el azzal kinyomtam. Eldobtam cigimet és elindultam befele.  

-Na szia.-vigyorogtam Chan és Zyanre.

-Szülinapos.-ölelt át szorosan Zy.

-Hatalmas a buli.  Világi lett.-nevetett Chanel is. 

-Igen nagyon jó.

-Mondtam már,hogy gyönyörű vagy?-mért végig drága barátnőm.

-Te sem panaszkodhatsz.-vigyorogtam rá. Nem válaszolt helyette kezembe nyomott egy koktélt majd a táncoló emberek közé húzott.  Volt bennem alkohol az biztos. Annyit nevettem. Hihetetlen este volt. Ha nem táncoltam ittam ha nem ittam táncoltam. 12 fele már rettenetesen hányingerem volt. Próbáltam kimenni a levegőre mire valaki elkapta a csípőmet.

-Ne igyál többet.-mondta halkan. 

-Nem, nem akarok. Csak kell a friss levegő. Nem bírom a sok embert.-lépkedtem óvatosan. Amint kiértem a hűvös éjszakai levegőre rögtön jobban lettem. A fejem kitisztult. 

-Miért érdekel,hogy mi van velem?-néztem rá.

-Kötelességem.-mondta halkan. Hazamenjünk?

-Igen.bólintottam egy aprót. Beszálltunk fekete kocsijába és egy számomra ismeretlen úton mentünk. 

-Hova megyünk?-ráncoltam szemöldököm.

-Hozzám.-mondta ki nyugodtan. A szívem hevesen kezdett el verni a torkomban meg gombóc keletkezett. Én és Justin egy házban. Ketten. Ez régen rossz. Körülbelül 20 perc kocsikázás után megérkeztünk egy szép hófehér házhoz. 

-Gyönyörű házad van.

-Köszönöm.-nyitotta ki előttem az ajtót majd beléptem a meleg házba. Körbevezetettm Bementem a konyhába,hogy igyak egy jó hideg vizet. Justin eltűnt. Gondoltam a szobájában van. Nem akartam zavarni ezért úgy döntöttem egy kicsit még lent maradok. Bekapcsoltam a tv-t mikor egy szál boxerben jött le. Nem fogom tudni kibírni ezt az estét mellette. Egyszerűen képtelenség lesz.

11.fejezet.

Sziasztok! Meghoztam a 11. Fejezetet. Ha tetszett kérlek kommenteljetek és iratkozzatok fel! Jó olvasást!  



Nem tudom mennyit ülhettem a padon. De egyszer csak megcsörrent a telefonom és Zayn neve jelent meg a kijelzőn.
-Hol vagy?-kiabált a telefonba.
-Neked is szia.-morogtam.
-Mindjárt indulunk valahova kirándulni és egyedül te tűntél el.
-Nem megyek.
-Kötelező.
-Mond meg neki,hogy rosszul vagyok és hány ingerem van.
-Jó. De mi az igazság?-hallottam hangjában az aggodalmat.
-Bieber.-fújtam ki nehezen a levegőt.
-Mit csinált?-kérdezte olyan hangon amitől tudtam,hogy bármikor képes lenne nekimenni.
-Megbántott. Ennyi.-suttogtam.
-Azt túl éled. És Bieber is.
-Ja.-mondtam nem túl meggyőzően.
-Este buli lesz. Számítok rád.
-A bulikat ki nem hagyom -nevettem fel és kinyomtam. Elszívtam egy cigit amikor Sms jött. Chanel küldte.
Justin a hotelben maradt. Vigyázz magadra! Chan.
Remek. Nem,hogy az is elment volna. Felálltam és visszasétáltam a szobához. Nem volt bent senki. A fürdőben sem. Nyugodt lettem. Átcseréltem a ruhámat pizsire és befeküdtem az ágyba. Pillanatok alatt az álom el is nyomott. Amikor felkeltem már kezdett sötétedni. Gondoltam elkezdek készülődni. Azt hittem nincs itt Bieber ezért nyugodtan nyitottam be a fürdőbe. Hát. Tévedtem. 
-Jézusom.-kiáltottam ijedtemben. Justin egy száll semmiben állt a fürdőszoba közepén.
-Kopogni kéne.-motyogta.
-Honnan tudtam volna,hogy itt vagy?
-Mert egy szobában lakunk?-nevetett fel.  Hatalmas erőfeszítés kellett,hogy ne nézzek a csípőjénél lentebbi részre.
-Nyugodtan nézz csak le.-mondta perverzen.
-Undorító vagy. És siess. Kösz.-avval a lendülettel kimentem.  Kikutattam a szekrényt,hogy milyen ruhákat hoztam. Mivel fogalmam sem volt arról,hogy buli is lesz ezért kikerestem egy farmer sortor meg egy haspólót és úgy döntöttem így fogok menni. Amint Bieber kijött a fürdőből,avval a lendülettel mentem be én is. Lezuhanyoztam és kivasaltam a hajamat. Felöltöztem végül jöhetett a smink.  Vörös rúzst kentem számra és kihúztam szememet. Kis szempilla spirál és szemöldök ceruza és már készen is voltam. Az órára pillantva megállapítottam,hogy nyolc óra van. Megkerestem telefonomat beraktam a zsebembe és lementem az aulába.  A zene üvöltött már most. A púlt és az asztalok tele voltak piával.
-Jól vagy?-pattant elém Zayn.
-Jól.-mosolyodtam el.
-Biztos?
-Biztos.-öleltem meg. Chanel merre?
-Azt hiszem a pultnál van.
-Köszi.-engedtem el és a pult felé vettem az irányt.
-Szia.-értem mellé mosolyogva.
-Szia csajszi mizu?-vigyorgott rám. Túl van már egy két koktélon ahogy látom. 

-Hé Chanel jól vagy?-fordítom magam felé. 

-Soha jobba.-vigyorgott mint a tejbe tök. 

-Hát oké.-húztam el a számat. 

-Amúgy vigyázz pár szerelmes párok dugnak egy egy szobába.-nevette el magát. 

-Jól van nevettem el magam és inkább Zaynre bíztam Chanelt. Én is megittam egy két koktélt. Aztán táncoltam Ryanékkel. Nagyon sokat nevettem velük. De aztán egy két óramulva nagyon  kezdtem fáradni. 

-Majd jövök.-köszöntem el tőlük és leültem a pulthóz. Meggitam még két vodka narancsot mikor megéreztem 2 kart derekam körül. 

-Nem lesz ez sok?-suttogot a fülembe. Felismertem a hangját. Aztán az illatárol is megbizonyosodtam. Tényleg ő az. 

-Mintha érdekelne.-mondtam halkan. 

-Érdekel.-nevetett fel. 

-Igen?-fordultam felé. 

-Igen.-nézett számra. Gyere.-suttogott fülembe. Nem tiltakoztam. Azonnal követtem. 

-Hova viszel? Ekkor az egyik földszinti szobába mentünk. Gyönyörű volt. Felkapott az ölébe. Autómatikusan csipője köré fontam lábamat. Nem érdekelt mi lesz.Megcsókoltam. Ledobott az ágyra. Felém másszótt és tovább csókolt. Lejebb haladt és nyakamat kezdte szívni és harapni.Hajába túrtam és meghúztam.

-Justin.-nyögtem fel.

-Shh Kicsim. Ettől a szótól mosolyra húzódott a szám. Elkezdtem feltürni a pólóját mikor megcsörrent a telefonja.

-A kurva életbe.-kiabált idegesen. Nem hallottam mit beszéltek de idegesen jött vissza. 

-Majd még folytatjuk.-kacsintott rám és kiment.  Nem tudom mi ütött belém. Ha nem csörren a telefon tuti lefekszem vele. Úgy döntöttem,hogy kimegyek egyet cigizni. Épp amikor gyújtottam két alakot láttam meg a sötétben. Közelebb mentem. A lámpa fénye pont megvilágította tökéletes arcát. Egy nála legalább 20 évvel idősebb férfival beszélt. 

-Védd meg magadtól. Nem akarom,hogy kihasználd. Ne hitesd el vele,hogy szereted,hogy beléd szeressen és lefeküdjön veled. Ha összetöröd a szívét én téged törlek össze.

-De Russo értsd meg szeretem. Bízz bennem Sparks. Ekkor esett le,hogy Bieber az apámmal beszél. 

-Apa?-kerekedett ki a szemem.

-Lily?-nézett rám döbbenten. 

-Ennyi évig,hogy voltál képes hazudni?-sírtam el magam.

-Jót akartam. Megöltek volna.-nyúlt karomért.  

-Ne érj hozzám.-húzódtam el azonnal. 

-Sajnálom. Nemsokára nálam lesztek és akkor megbeszéljük jó? Nem válaszoltam. Sarkon fordultam és az épület felé igyekeztem. Felrohantam a hotelszobába és az ágyra dőlve sírtam el magam ismét.  Nem tudom hány óra lehetett. De csak annyit éreztem,hogy besüpped az ágy mellettem. Éreztem ahogy megfogják a csipőmet majd a fejem egy mellkason helyezkedik el. Ránkhúzta a takarót. Lágy puszit nyomott homlokomra. 

-Aludj jól Sweetie.-suttogta fülembe. Abban a pillanatban nyomott el az álom. 

13.fejezet +18

Mély levegőt vettem,hogy enyhítsek szívverésemen.  Felmentem a fürdőszobába. A forró viz felmelegítette testemet. Jéghideg vízzel megmostam acomat. Gondolkodásom kitisztult. Éreztem,hogy kiszállt belőlem az összes alkohol tartalom. Józan vagyok.  Magamköré tekertem a takarót és Justin szobája felé igyekeztem. Mivel nem tudtam,hogy nála fogok kikötni tőle kell kérnem egy pizsi féleséget. Halkan benyítottam. Az ajtó nyikorgására felém fordult. Kérdőn nézett rám.
-Kérhetnék valami alvó ruhát? Csak mert nem tudtam,hogy nálad leszek. Nem szólt semmit csak egy aprót biccentett. Kinyította szekrényét és beletúrt. Kivett egy fekete bő pólót és kezembe dobta. Kishíján majdnem lecsúszott a törölközőm. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán majd azonnal el is komorodott. Hátat fordított jelezve,hogy menjek ki. Nem tudom miért lett ilyen távolság tartó. Visszamentem a szobába. Magamra kaptam a ruhát és befeküdtem az ágyba. Meg fogok bolondulni. Justin pólójának illata elkábított.  Nem igazán tudtam aludni. Nem tudom hány óra lehetett. De kattant az ajtó.  Egy alak jött be a szobába. Ezt az alakot bárhol felismerem. Ő volt az. Ágyam végéhez sétált. Nem mertem megszólalni. Lehúzta rólam a takarót. A holdfény pont anyira sütött be,hogy pont lássam. Csak egy nadrág volt rajta. Beharaptam alsó ajkamat. Tökéletes volt. Justin elkezdett felém mászni. Ágyékomnál megállt. Végig pásztázta testemet. Megmarkolta polómat. Feljebb mászott,hogy a feje egy vonalban legyen az enyémmel.
-Csak arra tudok gondolni mit tennék most veled.-suttogta ajkaimtól pár miliméterre. Belenéztem gyönyörű szemeibe. Elvarázsoltak. Megfogtam tarkóját és magamhoz húztam. Nyelvét megéreztem számban. Tüzes táncot lejtett enyémmel. Innen már tudtam. Nincs vissza út. Elvált tőlem.
-Ha nem kívánsz most szólj. Még le tudok állni.-simította meg csipőmet. Haragudtam rá. Gyűlöltem. De,hogy mennyire kívántam azt elmondani nem tudom. Biztátás képp megfogtam pólóm alját és lehúztam magamról. Justin megfordított hogy lovagló ülésben legyek rajta. Kicsatolta melltartómat ami pánt híján könnyedén lecsúszott. Vegig karmoltam mellkasán mire felmordult. Nyakához hajoltam és harapdálni kezdtem. Belemarkolt fenekembe mire erősebben haraptam. Visszafordított,hogy alul legyek. Nyakamat kezdte szívni mire felnyögtem és végig karmoltam hátán. Elkezdtem lehúzni boxerét. Felkelt rólam és lerántotta magáról. Szívem kihagyott egy ütemet mikor megláttam méretét. Ismét rajtam volt. Szétnyitotta lábaimat majd érzékien fülembe suttogott.
-Ugye használsz fogamzásgátlót?
-Igen.-nyögtem hangja hallatán. Érezni akartam. Még egyszer végig nézett rajtam.
-Tökéletes.-csókolt meg újra majd bepozicionálta magát és belém csúszott.  Hatalmasat nyögtem. Csak félig volt bennem. Próbáltam csipőmet előrébb tolni de akárhányszor próbáltam kijébb húzódott.
-Mond ki.-suttogta fülembe. Majd megint belém tólta magát. Hátát végig karmoltam. Újra kihúzódott.
-Mond ki.-mondta erőteljesebben. Nyakát harapdáltam és hajlatába nyögtem. Nem bírtam magammal. Azt hittem fel fogok robbani.
-Mond ki.-mondta el utoljára és kihúzódott belőlem. Végig karmoltám hátát. Éreztem ahogy az ujjam hegyén nedvességet érzek. Véresre karmoltam.
-Kérlek.-nyögtem fülébe. Nem láttam az arcát de tudtam,hogy egy hatalmas vigyor ült ki arcára. Teljes méretével bennem volt. Akkorát nyögtem,hogy szerintem a szomszédok is hallották.  Csipőmet akár hányszor tudtam előre toltam így érintette G pontomat.
-Justin.-nyögtem fülébe. Csipője köré fontam lábamat,hogy még jobban érezhessem.
-Nem fogom bírni.-nyögtem. Megharapta alsó ajkamat és addig nyújtotta még ki nem csúsztak fogai közül.
-Justin.-túrtam hajába.
-Kicsim.-puszilta meg homlokomat.
-El fogok élvezni.-nyögtem. Gyorsabb tempóra kapcsolt. Még élvezetesebb érzést adott az,hogy éreztem ahogy csípőink összekoccanak minden egyes lökésnél.
-Élvezz el Lily.-mondta. Add meg nekem.-nyögte fülembe. Kettőt tolt rajtam amikor már nem bírtam tovább és egy nyögéssel elélveztem.
-Lily.-morogta fülembe és belém élvezett. Csókolóztunk majd kihúzódott belőlem.
-Szeretlek Justin.-simitottam meg az arcát. Szemeimbe könny szökött.
-Szeretlek.-suttogta. Ujra megcsókolt.
-Ne hagyj el.
-Lily.-mondta nehezen.
-Kérlek.-csordult ki egy könnycsepp.
-Nem foglak. Törölte le és mellém feküdt. Mellkasára dőlve nyomott el az álom.  Reggel egyedül ébrettem. Bevillant az egész éjszaka. Elősször azt hittem álom volt. De amikor láttam a tükőrben a nyakamat rádöbbentem. Lefeküdtem Justinnal. Óvatosan mentem le a nappaliba.  A kanapén ült és nyomkodta a telefonját.
-Jó reggelt.-mondtam halkan.
-Jó reggelt.-mondta és rámnézett. A mellemnél hirtelen belenyilalt a fájdalom. Elhúztam pólóm nyakát és egy harapás nyom volt ott.
-Ez te voltál?- kerekedett ki a szemem.
-Reménykedtem,hogy elfelejted.-motyogta.
-Tessék?-nézek rá zavarodottan.
-Ülj le jó? A szemben lévő fotelben helyet foglaltam és idegesen néztem rá.
-Nekem ez nem megy. Én, én nem vagyok ebben jó. Nem tudnék neked mindent megadni. Ártanék neked ami nekem is fájna. És az éjszaka tökéletes volt. Bármikor megismételném. De én nem tudnék neked mindent megadni. Sajnálom. Nem ilyen vagyok. Nem menne. Nem tudnék a tökéletes álom pasi lenni. Sose ment. -mondta halkan. Dermedten ültem. Az agyam kattogott. Fájt. A szívem darabokra tört. De tudtam. Mélyen tudtam, hogy ha lefekszem vele ez lesz. És én azt hittem tényleg szeret. Elhittem neki. Megint.
-Egy éjszaka.-suttogtam magam elé.
-Mi?-vakarta meg tarkóját. Zavarban volt.
-Egy éjszaka kellett ahhoz,hogy elhagyj.-álltam fel. Nézzük meg mennyi idő kell ahhoz,hogy elfelejts.-rohantam fel sírva a szobába.
-Lily.-ordított utánam. Hallottam,hogy rohan utánam. Többre nem emlékszem. Egy lövést hallottam. És elsötétült minden.  Talán meghaltam. Nem tudom. A fentiek így akarták. Túl sok fájdalom volt egyszerre.  A suli. Apa. Ez az egész maffia. És Justin. Ő okozta a legtöbb fájdalmat. De az a vicces. Hogy bármit tehet. Nem tudom nem szeretni. Talán ez okozta a halálomat? Nem tudom.  Egy jobb élet vár.

*2nap múlva*
Megtanultam. Bárhogy ordít a szìvem. Nekem csöndben kell hallagtnom. Néha elgondolkoztam,mi lenne velem ha nem találkoztam volna vele. Aztán rájövök. Nyugodt életem. Nem lettem volna lelki roncs. Nem lettem volna szerelmes. Nem életem volna  át jó és rossz dolgokat. Egyszerűen egy átlagos lány lettem volna.   Akár mennyire szeretem. Nem tudom mit tehetnék. Már semmit. A pokolban kötök ki úgy is. Hisz meghaltam. Meg kell haljak. Hisz a testem mozdulatlan. Egy két napig hallottam ahogy apa örjöng a korteremben. Aztán Zyan es Chanel. Anyu csak zokogott. Végül Justin. Aki szétverte a falon az öklét. Mind ez miattam van. Ha újra élednék nem mernék a szemükbe nézni.
-Lily te vagy az?-hallottam egy hangot.
-Nagymama?-nézek kérdőn a fehér ködből kilépő alakra.
-Kicsikém. Mi történt veled?
-Nagyi ezt nem értem. Hol vagyok? Teljesen összezavarodtam.
-Itt vagy az eltévejedett lelkek között. Isten még nem tudja vissza hoz e az élők közé. -Meghaltam?-kerekedett ki a szemem. Megöltek?
-Sajnos nem tudom. Én most azért vagyok itt,hogy meséljek valamit.
-Miről?
-Kislányom. Tudom,hogy sok fájdalmat okozott neked ez a fiú. De nem tudod min ment keresztül. A szülei sose szerették. Mindig második volt a testvére mellett. Amikor a bártnője megcsalta összetört benne minden. Akkor vált ilyenné. De te beléptél a képbe. Mindennél jobban szeret. Jót akar neked még ha el sem hiszed.
-Nagymama nem tudom elhinni. Annyi mindent tett ellenem.
-Rengeteg mindent tett érted. Több gyilkossági kísérlet volt ellened de ő megakadályozta. Szerelmes beléd Lily. És te is belé. Hagyj neki időt. Jó gyerek.
-De nagymama meghaltam. Nem tudok már mit tenni.
-Kapsz egy utolsó esélyt. Az alak halványodni kezdett.
-Nagymama!Nagymama!-kiabáltam. Egy sípoló hangot hallottam. Abban a pillanatban kipattantak a szemeim. Élek. Hallottam,hogy valaki lépked a korteremben. Résnyire kinyítottam a szemem. Ő volt. A boldogságom. Akit gyűlölök de mindennél jobban szeretek. Lassan az ágy felé fordult. Becsuktam a szeme,hogy azt higyje még nem tértem magamhoz. Az ágy melletti széket lassan kihúzta és leült arra. Sóhajtott egyet makd megfogta kezemet.
-Ha nem léptem volna az életedbe most te nem lennél itt. Amikor apukád elősször mutatott rólad fotó már akkor beléd szerettem. De nem szabad. Veszélyben vagy ha velem vagy. Nem tudnám feldolgozni,ha elveszítenélek. Te vagy az egyetlen boldogságom. Tudom néha elrontom a dolgokat. Nem úgy viselkedem veled. Sajnálom. De muszáj,hogy így beszéljek veled. Nem akarlak bántani . És hidd el ha azt mondom ez nekem fáj. Nagyon fáj. Nem akartalak ide eljuttatni. És az az éjszaka. Tökéletes volt. Bármikor megismételném veled. Tökéletes vagy. Te teszel jobbá. Próbálok változni de nem megy. Sajnálom,hogy ha felébredsz ugyan azt a Justint kell látnod. Ugyan azt a gerinctelen embert. Sajnálom Lily. Egy könnycsepp hullt kezemre. Az ő könnycseppe. Miattam sír. De nem kelhetek most fel. Nem tudhatja,hogy en ezt hallottam. Továbbra is mozdulatlan maradtam. Elengedte a kezemet és felállt. Hallottam ahogy az ajtó nyikorog majd becsukja maga után.  Bármit mond. Bármit tesz. Mindig szeretni fogom. Nem tudom megakadályozni. Szerelmes vagyok Justinba. De muszáj lesz kibírnom nélküle. Nem akarom,hogy ő is miattam szenvedjen. Inkább én. De ő ne. Nem tudnám megbocsájtani magamnak ha bármi történne vele miattam.