14. Fejezet.

-Miss Sparks. Holnap már elhagyhatja a kórházat. De sokat pihenjen és még két hétig mellőzzük a sulit rendben?-mosolygott kedvesen.
-Azzal nem lesz probléma.-mosolyogtam mire felnevetett. Az orvost apu váltotta fel.
-Mit mondott?-kérdezte aggódva. Elkezdeni se tudtam mert abban a pillanatba anyu rohant be.
-Javult az állapotod? Vagy benttartanak? Ugye semmi komoly?-nézett aggódva.
-Holnap hazamehetek.-nevettem fel. És két hétig nincs suli.
-Akkor addig maradsz apádnál?-kérdezte anyu.
-Igen szeretnék.-mosolyogtam apára .
-Nagyon örülök,hogy jól vagy.-ölelt meg és egy puszit nyomott a homlokomra. Hoztam neked valamit.-nézett rám apu.
-Mit? Egy levelet tartott a kezében. Magadra hagyunk. Olvasd el. Nyugodtan. Ha bármi van szólj. Kint leszünk. De mi sem tudjuk mi van benne.-avval elhagyták a kortermet. A boritékon csak annyi volt,hogy Bye. Idegesen nyitottam ki. Kettényitottam a lapot és olvasni kezdtem.
"Lily. Mikor ezt elolvasod én már jó messze leszek tőled. Sajnálom,hogy igy kell elmondanom mindent. Holnap reggel (vagyis ma) felszállok egy repülőre ami Európába visz. Arra a döntésre jutottam,hogy muszáj elmennem. Nem tudok a szemedbe nézni. Sok fájdalmat okoztam neked. Remélem,hogy elfogsz felejteni. Felejts el egy életre. Felejtsd el,hogy ismertél egy Justin Bieber nevű fiút. Felejts el mindent ami velem kapcsolatos. Tudom nehéz. De felejts. Nem akarom,hogy arra emlékezz tönkre tettelek. Lépj tovább. Legyél a barátaiddal. Keress új szerelmet. Remélem valaki a helyemre tud lépni és átveszi azt a pozíciót amit én foglaltam el a szívedben. Örökre szeretni foglak. Ha egyszer még úgy hozza a jövő,hogy találkozunk akkor remélem újra barátok lehetünk. Amíg élek nem fogok más szeretni. Mostmár magamnak is betudom vallani. Szerelmes vagyok beléd Lily. Sajnálok mindent. Vigyázz magadra. És ne feledd, ha úgy alakul találkozunk. Szeretlek Sweetie.~J.
Fulladozva hajtottam össze a levelet. Nem lehet,hogy itthagyott. Az nem lehet. Nem hagyhatott itt. Üvöltöttem. Sírtam. Majdnem megfulladtam a könnyeimben. Nem hagyhatott itt. Egyedül. Nélküle semmi vagyok. Nem mehetett el. A tüdőm majdnem kiszakadt annyira sírtam. Anyu aggódva rohant be hozzám.
-Kicsim mi a baj? Nem tudtam válaszolni. Csak a levélre mutattam. Apu is bejött. Együtt olvasták el a levelet. Anyu a szája elé kapta a kezét. Apu meg csak nézett. Engem. Ahogy sírok. Ökölbe szorította a kezét. Emlékszem mikor azt mondta neki,hogy "Nem neked való a lányom. Ne hitesd el vele,hogy szereted". Nem hazudott. Apu kiengedte a kezét. Szomorúan nézett rám.
-Tényleg szeretett. Csak még jobban zokogtam. Képtelen voltam abbahagyni. Az egyetlen ember. Akit mindennél jobban szerettem. Itthagyott. Egyedül. Sosem fogom feldolgozni. Tenyerembe temette az arcom és csak sírtam. Sírtam és sírtam.
*Egy hét a kiengedés után*
-Kislányom! Egyél már. Attól,hogy játszod az anorexiást Bieber nem fog visszajonni. Lépj tovább és fogadd el.
-Nem vagyok anorexiás csak nem kivánom az ételt. A másik meg. Nem nem tudok kurvára nem tudok tovább lépni. Te nem tudod,hogy én mennyire szerettem apa.
-Te hogy beszélsz? Én nem a senkiházi barátaid vagyok! Tisztességesen beszélj velem. Kinek képzeled magad? Mióta hazajöttél 3 buliban voltál. Hulla részegen jössz haza. Állandoán cigizel. Füvezel. Gondolom mindenkivel összefekszel,mint egy rossz ribanc.-kiabált.
-Te nem vagy normális. A lányod vagyok nem egy utolsó kis senki! Miért beszélsz így velem. Hiba volt ide jönnöm.-orditottam én is. Felrohantam a szobába és azonnal pakolni kezdtem.
-Te meg mit csinálsz?-nézett rám dühösen mikor már nyitottam volna az ajtót.
-Ha nem látnád éppen elmegyek. Haza megyek anyához. Ugyis egy hét a suliig. És te is szivesebben örülnél annak ha nem lennék itt.
-Ha most elmész többet vissza ne gyere.
-Nem kell aggódnód. Nemfogok.-azzal becsaptam magam mögött az ajtót. Megfogom bánni? Lehet . De ez nekem nem élet,hogy megmondják mit csináljak.  A legelső repülővel haza is jöttem. Nem kellett volna így elválnom tőle. De ez van . Kiprovokálta. És engem ne ribancozzon le senki sem.
-Szia anya.-kiabáltam mikor beléptem a házba.
-Te hogy kerülsz ide?-kerekedett ki a szeme.
-Nem akarok róla beszélni.-motyogtam. A szobámba leszek.-indultam fel. Lefeküdtem az ágyamra és csak godolkodtam. Azóta vagyok ilyen mióta itt hagyott. Teljesen kifordultam magamból. Egy teljesen más Lily van most itt. Nem tudom mi történt. Talán csak neki akartam megfelelni. Dobtam egy sms-t Chanelnek hogy hazajöttem. Holnap találkozok is vele. Aztán úgy döntöttem alszom egyet mert későre járt.
*2 Hónap után*
-Kellj fel kicsim. Mindjárt suliba kell menned. Utolsó nap mostmár kibírod.-húzott ki az ágybol. Kómásan indultam el a fürdő felé. Megmostam az arcomat és a fogamat. Felöltöztem egy rövidgatyába és egy haspólóba és kisminkeltem magam.
-Anyu este elmentem bulizni Chanelékkel.-szóltam gyorsan.
-Nem gondolod,hogy túl sokat jársz buliba?-nézett utánam.
-Nem gondolom.-nevettem fel majd a kocsikulcsért nyúltam és elindultam.
-Utolsó nap Utolsó nap.-ugrott rám Chanel.
-Végre már.-nevettem fel.
-Ez lesz az év bulija.-vigyorgott Zyan.
-Az biztos.-öleltem meg szorosan.
-Ott jön Ryan.-biccentett Chan.
-Ryaan!Kiabáltam és az ölébe ugrottam.
-Baba.-nevett fel. Ohh igen,ha nem mondtam volna. Ryan lett a legjobb barátom. Miután Justin itthagyott rájöttem,hogy Ryant is itthagyta. Ő is kivolt. Együtt ittunk. Cigiztünk. És aztán nagyon jóba lettünk. Mintha a bátyám lenne Zyanel együtt.
-Jössz a buliba?-vigyorogtam.
-Ki nem hagyom.-karolta át a vállamat és így mentünk be.
-Tudod Ryan. Nagyon fáj a lábam és nem tudok menni a lépcsőn.-vigyorogtam. Megfogtam a nyakát mire térdhajlatomba nyúlt és felemelt. Mindenki minket nézett. Új nekik,hogy Ryannel mutatkozom. De hiszen a két legmenőbbek vagyunk a suliba.  És egy nagyon jó ember. Nem tudnék már nélküle élni.
-Na mi van a Kis Lily tovább lépett Bieberen?-vigyorgott rám a suli ribanca.
-Igen. 3 hónap alatt sikerült. Kösz,hogy érdekel. Gondolom neked nagyon hiányzik hisz más bottal se nyúlna hozzád.-vigyorogtam és bementem.
-Sparks!-hallottam meg osztályfőnököm hangját.
-Hm?-fordultam meg.
-Tisztelet tudobban ha kérhetem. És kérlek jövőre mellőzd az ilyen rövidnadrágokat. Nem hiszem,hogy közönségesnek akarsz tűnni.
-Jól van Jól van.-motyogtam unottan. A tanár morgott valamit az orra alatt de azt már nem hallottam. Azt hiszem jobb is.
-Mivel ez az utolsó tanítási nap gondoltam az utolsó 2óráról elengedlek benneteket. Köszönöm az ideji munkátokat mindenkivel meg vagyok elégedve. Jövőre is ugyan ilyen precíz munkát kérek hisz éretségi lesz. Mr. Bieberről nem tudok semmit,hogy jövőre vissza jön-e. Kellemes nyarat kívánok mindenkinek.
-Adja az isten,hogy ne jöjjön vissza.-szorítottam össze számat.
-Lily. Hány óránk lesz még?-lökött meg Chanel.
-2. Tesi meg Rajzd de rajzon kimegyünk úgyis valahova.  Tesin átöltöztem a tesi cuccomba. A tanár nagyon szeret minket szivatni. Annyi mázlim van,hogy engem imád. Egy laza cooper tesztet csinaltatott velunk így utolsó nap. Én futottam a legtöbb kört aztán Ryan.
-Sparks! Köszönöm az idei munkádat. Remélem jövőre is ilyen odaadón fogsz dolgozni.-mosolygott.
-Köszönöm tanár úr. Mindent megteszek majd jövőre is.-vigyorogtam és bementem az öltözőbe.
-Nyaló gép vagy.-dobott meg izzadt polójával Chanel.
-Nem csak szimplán imád.-vigyorogtam rá. Gyorsan átöltöztem majd indultam is ki Zyanékhez.
-Csak azért szeret a tanár mert jól nézel ki.-nevetett Zyan 
-Csak szimplán jobb vagyok nálatok.-nyújóttam ki nyelvemet mire elkaptam karomat és a vállára kapott.
-Engedj el Zy. Megöllek ha nem teszel le.-kiabáltam és közben kezemmel hátát csapkodtam.
-Ki is a jobb had halljam?-nevetett.
-Hát nem te.-vágtam rá kapásból mire futni kezdett velem.
-Najó Zyan a jó isten basszon meg most azonnál tegyél le. Le fogsz ejteni te hulye.-kezdtem pánikolni.
-Nyugi semmi baj. Csak azért is futott tovább. Persze,hogy a lépcsőn kell rohannia. Ahol tömeg van. A nagy okos Zyan bazdmeg megprobált lerakni csak ő arra nem gondolt hogy engem mondjuk meglöknek és elveszítem az egyensúlyom. Na pontosan ez történt. Lerakott. Épp,hogy a lépcső sarkán meg tudtam állni mikor az egyik kretén meglökött. Elkezdtem hátrafelé esni. Összeszorított foggal és szemmel vártam,hogy a padlóra érkezzem és a fejemet beverjem. De ez nem történt meg. Elkapott valaki. Két erős karba estem bele. Megmentőm illata ismerős volt. Nem tudom honnan. A diákok elhallgattak. Folytott csend volt. Nem értettem mi lehet hiszen eddig ment a beszéd és a nevetés. Most meg? Néma feszült csend. Lassan kinyítottam a szememet. Ami akkor fogadott elhinni nem akartam. Szemem azonnal könybe lábadt és az egész testem remegni kezdett. Nem tudtam mit csinálni. Amilyen gyorsan csak tudtam kikászálódtam karjaiból és kirohantam az iskolából. Nem tudom elhinni amit most láttam. Ez nem lehet. Csak képzelődtem.