13.fejezet +18

Mély levegőt vettem,hogy enyhítsek szívverésemen.  Felmentem a fürdőszobába. A forró viz felmelegítette testemet. Jéghideg vízzel megmostam acomat. Gondolkodásom kitisztult. Éreztem,hogy kiszállt belőlem az összes alkohol tartalom. Józan vagyok.  Magamköré tekertem a takarót és Justin szobája felé igyekeztem. Mivel nem tudtam,hogy nála fogok kikötni tőle kell kérnem egy pizsi féleséget. Halkan benyítottam. Az ajtó nyikorgására felém fordult. Kérdőn nézett rám.
-Kérhetnék valami alvó ruhát? Csak mert nem tudtam,hogy nálad leszek. Nem szólt semmit csak egy aprót biccentett. Kinyította szekrényét és beletúrt. Kivett egy fekete bő pólót és kezembe dobta. Kishíján majdnem lecsúszott a törölközőm. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán majd azonnal el is komorodott. Hátat fordított jelezve,hogy menjek ki. Nem tudom miért lett ilyen távolság tartó. Visszamentem a szobába. Magamra kaptam a ruhát és befeküdtem az ágyba. Meg fogok bolondulni. Justin pólójának illata elkábított.  Nem igazán tudtam aludni. Nem tudom hány óra lehetett. De kattant az ajtó.  Egy alak jött be a szobába. Ezt az alakot bárhol felismerem. Ő volt az. Ágyam végéhez sétált. Nem mertem megszólalni. Lehúzta rólam a takarót. A holdfény pont anyira sütött be,hogy pont lássam. Csak egy nadrág volt rajta. Beharaptam alsó ajkamat. Tökéletes volt. Justin elkezdett felém mászni. Ágyékomnál megállt. Végig pásztázta testemet. Megmarkolta polómat. Feljebb mászott,hogy a feje egy vonalban legyen az enyémmel.
-Csak arra tudok gondolni mit tennék most veled.-suttogta ajkaimtól pár miliméterre. Belenéztem gyönyörű szemeibe. Elvarázsoltak. Megfogtam tarkóját és magamhoz húztam. Nyelvét megéreztem számban. Tüzes táncot lejtett enyémmel. Innen már tudtam. Nincs vissza út. Elvált tőlem.
-Ha nem kívánsz most szólj. Még le tudok állni.-simította meg csipőmet. Haragudtam rá. Gyűlöltem. De,hogy mennyire kívántam azt elmondani nem tudom. Biztátás képp megfogtam pólóm alját és lehúztam magamról. Justin megfordított hogy lovagló ülésben legyek rajta. Kicsatolta melltartómat ami pánt híján könnyedén lecsúszott. Vegig karmoltam mellkasán mire felmordult. Nyakához hajoltam és harapdálni kezdtem. Belemarkolt fenekembe mire erősebben haraptam. Visszafordított,hogy alul legyek. Nyakamat kezdte szívni mire felnyögtem és végig karmoltam hátán. Elkezdtem lehúzni boxerét. Felkelt rólam és lerántotta magáról. Szívem kihagyott egy ütemet mikor megláttam méretét. Ismét rajtam volt. Szétnyitotta lábaimat majd érzékien fülembe suttogott.
-Ugye használsz fogamzásgátlót?
-Igen.-nyögtem hangja hallatán. Érezni akartam. Még egyszer végig nézett rajtam.
-Tökéletes.-csókolt meg újra majd bepozicionálta magát és belém csúszott.  Hatalmasat nyögtem. Csak félig volt bennem. Próbáltam csipőmet előrébb tolni de akárhányszor próbáltam kijébb húzódott.
-Mond ki.-suttogta fülembe. Majd megint belém tólta magát. Hátát végig karmoltam. Újra kihúzódott.
-Mond ki.-mondta erőteljesebben. Nyakát harapdáltam és hajlatába nyögtem. Nem bírtam magammal. Azt hittem fel fogok robbani.
-Mond ki.-mondta el utoljára és kihúzódott belőlem. Végig karmoltám hátát. Éreztem ahogy az ujjam hegyén nedvességet érzek. Véresre karmoltam.
-Kérlek.-nyögtem fülébe. Nem láttam az arcát de tudtam,hogy egy hatalmas vigyor ült ki arcára. Teljes méretével bennem volt. Akkorát nyögtem,hogy szerintem a szomszédok is hallották.  Csipőmet akár hányszor tudtam előre toltam így érintette G pontomat.
-Justin.-nyögtem fülébe. Csipője köré fontam lábamat,hogy még jobban érezhessem.
-Nem fogom bírni.-nyögtem. Megharapta alsó ajkamat és addig nyújtotta még ki nem csúsztak fogai közül.
-Justin.-túrtam hajába.
-Kicsim.-puszilta meg homlokomat.
-El fogok élvezni.-nyögtem. Gyorsabb tempóra kapcsolt. Még élvezetesebb érzést adott az,hogy éreztem ahogy csípőink összekoccanak minden egyes lökésnél.
-Élvezz el Lily.-mondta. Add meg nekem.-nyögte fülembe. Kettőt tolt rajtam amikor már nem bírtam tovább és egy nyögéssel elélveztem.
-Lily.-morogta fülembe és belém élvezett. Csókolóztunk majd kihúzódott belőlem.
-Szeretlek Justin.-simitottam meg az arcát. Szemeimbe könny szökött.
-Szeretlek.-suttogta. Ujra megcsókolt.
-Ne hagyj el.
-Lily.-mondta nehezen.
-Kérlek.-csordult ki egy könnycsepp.
-Nem foglak. Törölte le és mellém feküdt. Mellkasára dőlve nyomott el az álom.  Reggel egyedül ébrettem. Bevillant az egész éjszaka. Elősször azt hittem álom volt. De amikor láttam a tükőrben a nyakamat rádöbbentem. Lefeküdtem Justinnal. Óvatosan mentem le a nappaliba.  A kanapén ült és nyomkodta a telefonját.
-Jó reggelt.-mondtam halkan.
-Jó reggelt.-mondta és rámnézett. A mellemnél hirtelen belenyilalt a fájdalom. Elhúztam pólóm nyakát és egy harapás nyom volt ott.
-Ez te voltál?- kerekedett ki a szemem.
-Reménykedtem,hogy elfelejted.-motyogta.
-Tessék?-nézek rá zavarodottan.
-Ülj le jó? A szemben lévő fotelben helyet foglaltam és idegesen néztem rá.
-Nekem ez nem megy. Én, én nem vagyok ebben jó. Nem tudnék neked mindent megadni. Ártanék neked ami nekem is fájna. És az éjszaka tökéletes volt. Bármikor megismételném. De én nem tudnék neked mindent megadni. Sajnálom. Nem ilyen vagyok. Nem menne. Nem tudnék a tökéletes álom pasi lenni. Sose ment. -mondta halkan. Dermedten ültem. Az agyam kattogott. Fájt. A szívem darabokra tört. De tudtam. Mélyen tudtam, hogy ha lefekszem vele ez lesz. És én azt hittem tényleg szeret. Elhittem neki. Megint.
-Egy éjszaka.-suttogtam magam elé.
-Mi?-vakarta meg tarkóját. Zavarban volt.
-Egy éjszaka kellett ahhoz,hogy elhagyj.-álltam fel. Nézzük meg mennyi idő kell ahhoz,hogy elfelejts.-rohantam fel sírva a szobába.
-Lily.-ordított utánam. Hallottam,hogy rohan utánam. Többre nem emlékszem. Egy lövést hallottam. És elsötétült minden.  Talán meghaltam. Nem tudom. A fentiek így akarták. Túl sok fájdalom volt egyszerre.  A suli. Apa. Ez az egész maffia. És Justin. Ő okozta a legtöbb fájdalmat. De az a vicces. Hogy bármit tehet. Nem tudom nem szeretni. Talán ez okozta a halálomat? Nem tudom.  Egy jobb élet vár.

*2nap múlva*
Megtanultam. Bárhogy ordít a szìvem. Nekem csöndben kell hallagtnom. Néha elgondolkoztam,mi lenne velem ha nem találkoztam volna vele. Aztán rájövök. Nyugodt életem. Nem lettem volna lelki roncs. Nem lettem volna szerelmes. Nem életem volna  át jó és rossz dolgokat. Egyszerűen egy átlagos lány lettem volna.   Akár mennyire szeretem. Nem tudom mit tehetnék. Már semmit. A pokolban kötök ki úgy is. Hisz meghaltam. Meg kell haljak. Hisz a testem mozdulatlan. Egy két napig hallottam ahogy apa örjöng a korteremben. Aztán Zyan es Chanel. Anyu csak zokogott. Végül Justin. Aki szétverte a falon az öklét. Mind ez miattam van. Ha újra élednék nem mernék a szemükbe nézni.
-Lily te vagy az?-hallottam egy hangot.
-Nagymama?-nézek kérdőn a fehér ködből kilépő alakra.
-Kicsikém. Mi történt veled?
-Nagyi ezt nem értem. Hol vagyok? Teljesen összezavarodtam.
-Itt vagy az eltévejedett lelkek között. Isten még nem tudja vissza hoz e az élők közé. -Meghaltam?-kerekedett ki a szemem. Megöltek?
-Sajnos nem tudom. Én most azért vagyok itt,hogy meséljek valamit.
-Miről?
-Kislányom. Tudom,hogy sok fájdalmat okozott neked ez a fiú. De nem tudod min ment keresztül. A szülei sose szerették. Mindig második volt a testvére mellett. Amikor a bártnője megcsalta összetört benne minden. Akkor vált ilyenné. De te beléptél a képbe. Mindennél jobban szeret. Jót akar neked még ha el sem hiszed.
-Nagymama nem tudom elhinni. Annyi mindent tett ellenem.
-Rengeteg mindent tett érted. Több gyilkossági kísérlet volt ellened de ő megakadályozta. Szerelmes beléd Lily. És te is belé. Hagyj neki időt. Jó gyerek.
-De nagymama meghaltam. Nem tudok már mit tenni.
-Kapsz egy utolsó esélyt. Az alak halványodni kezdett.
-Nagymama!Nagymama!-kiabáltam. Egy sípoló hangot hallottam. Abban a pillanatban kipattantak a szemeim. Élek. Hallottam,hogy valaki lépked a korteremben. Résnyire kinyítottam a szemem. Ő volt. A boldogságom. Akit gyűlölök de mindennél jobban szeretek. Lassan az ágy felé fordult. Becsuktam a szeme,hogy azt higyje még nem tértem magamhoz. Az ágy melletti széket lassan kihúzta és leült arra. Sóhajtott egyet makd megfogta kezemet.
-Ha nem léptem volna az életedbe most te nem lennél itt. Amikor apukád elősször mutatott rólad fotó már akkor beléd szerettem. De nem szabad. Veszélyben vagy ha velem vagy. Nem tudnám feldolgozni,ha elveszítenélek. Te vagy az egyetlen boldogságom. Tudom néha elrontom a dolgokat. Nem úgy viselkedem veled. Sajnálom. De muszáj,hogy így beszéljek veled. Nem akarlak bántani . És hidd el ha azt mondom ez nekem fáj. Nagyon fáj. Nem akartalak ide eljuttatni. És az az éjszaka. Tökéletes volt. Bármikor megismételném veled. Tökéletes vagy. Te teszel jobbá. Próbálok változni de nem megy. Sajnálom,hogy ha felébredsz ugyan azt a Justint kell látnod. Ugyan azt a gerinctelen embert. Sajnálom Lily. Egy könnycsepp hullt kezemre. Az ő könnycseppe. Miattam sír. De nem kelhetek most fel. Nem tudhatja,hogy en ezt hallottam. Továbbra is mozdulatlan maradtam. Elengedte a kezemet és felállt. Hallottam ahogy az ajtó nyikorog majd becsukja maga után.  Bármit mond. Bármit tesz. Mindig szeretni fogom. Nem tudom megakadályozni. Szerelmes vagyok Justinba. De muszáj lesz kibírnom nélküle. Nem akarom,hogy ő is miattam szenvedjen. Inkább én. De ő ne. Nem tudnám megbocsájtani magamnak ha bármi történne vele miattam.