12.fejezet

Nem tudom elhinni,hogy holnap reggel mehetek apámhoz. Gondolom az emberek többsége örülne. De én nem. 16 évig hazugságban éltem. Szerintetek nekem ez milyen érzés?  Főleg,hogy avval az emberrel kell mennem akit mindennél jobban utálok. Igen Justin Bieberről beszélek. Tudom nektek rögtön nedvesedik a bugyi ha ránéztek. De nekem nem. Gyűlölöm. Nem is tudom,hogy az egész iskola,hogy szeretheti. A hideg kiráz. 
-Kicsim lassan aludnod kéne! Reggel hétre jön érted Bieber. 
-Miért ő jön?-ráncoltam szemöldökömet.
-Mert apádnak estig munkája van. 
-Akkor meg minek indulunk reggel?
-Mert ha mázlid van találkoznál vele pár percet.
-Remélem nem lesz mázlim.-fintorogtam.
-Lily Elizabeth Sparks!  Hogy lehetsz ilyen szemtelen?
-Így születtem.-vigyorogtam rá,és felrohantam a szobámba. Hihetetlen abba belegondolni,hogy holnap leszek 18. Végre legálisan vehetek cigit. Komolyan ez a legjobb benne. De semmi kedvem Bieberrel tölteni a napot. Remélem lesz akkora szerencsém,hogy miután elvitt apuhoz el is megy valami lotyóhoz. Befeküdtem puha ágyamba és azonnal el is nyomott az álom. Álomban minden olyan tökéletes. Ott nem csalódsz. Nem bántanak. Minden jól végződik. Az élet teljesen más. Sokkal nehezebb. Rosszabb. 
-Kincsem! Boldog 18. Szülinapot.-jött be anyu nagy vidáman hatkor.
-Jaj anyu hagyj aludni?-morogtam.
-Biztos,hogy nem! Egy óra és itt van érted. Ráadásul össze kell pakolni neked meg felöltözni. Kelj fel! 
-Ahj jól  van már na.-pufogtam és kikeltem. Anyu szorosan megölelt majd elment és elkezdett nekem pakolni. Bementem a fürdőbe és lefürödtem. Megmostam a fogamat és kisminkeltem magamat. Erre e ruhára esett a választásom:
  
 Úgy gondoltam mivel kocsiba fogok ülni és apu házába felesleges kiöltöznöm. 
-Lily meg ne fázz! Az egész derekad kint van.ripakodott rám anyu. Abban a pillanatban hallottam,hogy kintről dudálnak. Tudtam,hogy Justin.
-Veszek fel dzsekit de mennem kell anyu!-öleltem meg gyorsan.
-Érezd jól magad! És ne keveredj bajba!-nézett rám szigorúan.
-Anya 18 vagyok.-nevettem fel és kiléptem az ajtón.  Justin a kocsinak dőlve nyomkodta a telefonját. Felnézett telefonjából egyenesen rám. Végig futtatta tekintetét rajtam majd egy apró mosolyt véltem felfedezni rajta. 
-Szülinapos!-vigyorgott rám. Jól nézel ki.-nevetett fel.
-Tudom,hogy tetszem.vigyorogtam rá.
-Jól tudod.-mondta komolyan. Inkább nem válaszoltam. Mit válaszoltam volna? Hogy te is tetszel nekem? Várjunk, mi van? Nekem nem tetszik. Na jó nem kizárt. 
-Neked öltöztem így.-nevettem fel. 
-Jól tetted.-mosolygott. Amúgy meg, Boldog Szülinapot.-ölelt meg. Furcsa volt,hogy ez tette. De végül is. Egy ölelésbe nem halok bele. Elengedett majd a szemeimbe nézett. Túl közel volt hozzám. 
-Megyünk?-kérdeztem hirtelen.
-Igen.-biccentett majd kinyitotta nekem az ajtót. Kínos csendben telt el Bostonig az út. Nem tudtam mit mondani,de szerintem ő sem.  Justin leparkolt egy hatalmas ház előtt.
-Miért hotelba jöttünk?-meredtem ki az ablakon.
-Ez apád háza.-nevetett fel. Kiszállt. Kinyitotta nekem az ajtót.
-Kösz.-mosolyodtam el. Ez apa háza?-kérdeztem még mindig elképedve.
-Igen. De szerintem ne álljunk itt még két órát. Nézd meg belülről is.-nevetett fel. Elindult a ház fele mire én követtem. 
-Russo!-kiáltotta el magát.
-Konyha.-jött a válasz. A ház egyszerűen csodálatos volt. Hatalmas gyönyörű hófehér bútorokkal. Esküszöm a legnagyobb sztároknak nincs ilyen házuk.  
-Szia.-léptem be a konyhába.
-Lily. Boldog Szülinapot kicsim!-ölelt meg szorosan amit kétkedve de viszonoztam.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.
-Lassan nekem mennem kell. Justin körbevezet és este aztán dumcsizunk. Legyetek jók.-nevetett majd sietősen távozott.
-Megmutatom a szobád.-nézett rám. Felmentünk a lépcsőn és egy hatalmas szobába vezetett. Szerintem háromszor akkora benne minden mint nekem otthon. A francia ágy közepén egy doboz volt. Becsomagolva. 
-Pakolj ki meg nézd meg az ajándékokat. Én lent leszek.-azzal kiment. Túlságosan távolság tartó lett. Odamentem a dobozhoz és kinyitottam. Nem hittem a szememnek. Egy gyönyörű ruha volt benne a tetején egy levéllel. A levélben ez állt: 
"Nagyon Boldog Születésnapot kívánok neked! Holnap egy buliba fogsz menni Justinnal és gondoltam jól jönne egy ruha. Remélem tetszik. Várom már,hogy elbeszélgessünk egymással. Szeretlek. Apa"
Mosolyogva hajtottam össze. Talán mégis jó lesz ez az egy hét. Kipakoltam és arra lettem figyelmes ,hogy eszeveszettül korog a hasam. Rápillantottam az órára és 2 órát mutatott. Lementem a konyhába és csináltam egy szendvicset. Leültem Justin mellé  a kanapéra és együtt néztük a tv-t.
-Milyen érzés nagykorúnak lenni?-nézett rám mosolyogva.
-Olyan mint eddig. Csak most végre legálisan vehetek cigit.-nevettem fel.  
 -Nekem lassan el kell mennem. Itthon hagyhatlak?
-Persze. Úgyis fáradt vagyok. 
-Oké akkor megyek.-pattant fel és kiindult. 
-Akkor szia.-motyogtam magam elé. Elkezdtem egy filmet nézni utána meg úgy döntöttem,hogy alszok egy picit. Abból a piciből sikerült 4 óra alvás csinálnom. Este 9 kor keltem fel. Lementem megvacsorázni. Hallottam ahogy az ajtó nyílik. Furcsa hangokat hallottam. Mint aki mély levegőket vesz.
-Justin?-kerekedett ki a szemem mikor bejött a nappaliba.  Jézusom te vérzel.-néztem az oldalára. A pólón egy hatalmas vérfolt volt. 
-Jól vagyok.
-Leszarom.-néztem fel rá. Indulj!-mondtam ellent mondás nem tűrő hanggal . A szobámba.-tettem gyorsan hozzá. Morgott valamit az orra alatt,de szerintem jobb is,hogy nem hallottam. Megkerestem a konyhában a cukrot és a fürdőben az elsősegély dobozt. 
-Feküdj az ágyra. Kivettem a dobozból az ollót. Remélem nem a kedvenc felsőd volt.-néztem rá. Végig felvágtam a felsőjét,hogy hozzá tudjak férni a sebhez.
-Más helyzetben ezt élvezném.-morogta.
-De ez most nem más helyzet.-vágtam rá. Akaratlanul is megállt a tekintetem kockás hasán. 
-Meg akarod fogni cica? Meglöttyintettem a fertőtlenítőt mire felszisszent. 
-Bocsi cica.-vigyorogtam rá. 
-Mit akarsz avval a cukorral?  Meg akarsz enni?-meredt rám.
-Tisztítja a sebet.-motyogtam. Kiszedtem a dobozból a gézt majd a sebre tapasztottam. 
-Maradj itt. Ne mozdulj meg. Itt fogsz aludni.
-Te meg mellettem?-húzogatta szemöldökét.
-Nem. Én majd a tiédben. Komolyan maradj itt és vigyázz a sebedre. Ne tegyél hirtelen mozdulatokat.-anyáskodtam. Elindultam a szobába,hogy megcsináljam az ágyamat mikor kivágódott a szobám ajtaja. Arra eszméltem fel,hogy a falnak vagyok szorítva és egy másik nyelv van a számban. Beletúrtam hajába mire erősebben szorított. Ráharapott alsó ajkamra majd meghúzta,mire felnyögtem. Újra megcsókolt de éreztem,hogy belemosolygott. Derekamról fenekemre csúsztatta kezét. Forgott velem a világ. Egyszerűen tökéletes ahogy csókol. Lassan elváltunk egymástól.
-Boldog Szülinapot.-mosolyodott el. Homlokomra nyomott egy puszit majd visszament a szobámba és bezárta az ajtót. Szédelegve botorkáltam vissza a szobába. Vigyorogva dőltem rá ágyamra. El se hiszem ami az előbb történt. Máris hiányzik a csókja. Ilyenkor olyan gyengéd. Nem akarom szeretni. De egyre jobban kezdi elérni,hogy beleszeressek. És ha ez megtörténik onnantól nincs vissza út. Bátran behódolok előtte.  
-Kincsem! Ébresztő! Rengeteg dolgunk van a buli előtt!-keltett fel apa. 
-Milyen buli?-morogtam a takaró alól. 
 -Gondoltuk szervezünk neked otthon nálatok egy klubban bulit. Így a barátaidnak nem kell ide utazniuk.-mosolygott kedvesen.
-Ez most komolya?-vigyorogtam.
-Komoly.-nevette el magát. Szóval készülődj mert dél van és 2 körül indulni kéne,hogy a helyet is megmutassuk. Gyorsan rápillantottam az órára ami 1 órát mutatott. Gyorsan kipattantam és elindultam arcot meg fogat mosni. Úgy döntöttem most felesleges lenne  ki sminkelnem magam buli előtt. Ezért egy nagyobb táskába beleraktam ruhámat és a smink készletemet és persze a hajvasalómat. Felöltöztem egy laza cuccba és késznek nyilvánítottam magamat. Lementem megittam egy kávét mikor Justin állt meg velem szemben. Mélyen szemeimbe nézett.
-Sose láttalak még smink nélkül.
-Nagyon rossz?-aggodalmaskodok. 
-Ellenkezőleg. Tökéletes.-fogta meg tarkóját és inkább kiment. Na ez furcsa volt. Na mindegy. Megittam a kávémat és kiindultam a kocsihoz. Apu még nem volt kint ezért gondoltam rágyújtok. Mélyet beleszívtam és kifújtam. A számhoz emeltem mikor nyílt az ajtó. Nem zavartattam magamat. Beleszívtam jó mélyen és szép lassan kifújtam. 
-Te dohányzol?-meredt rám csodálkozva.
-Igen. Már 2 éve.-hajtottam le fejemet.
-Hát rendben van. Nem díjazom. De nem tiltom meg. Ahogy gondolod.-mosolygott kedvesen és beszálltunk. Apuval rengeteget beszélgettem az út alatt. A suliról, a gyerekkoromról. Hogy,hogy lett maffiás. Anyuról. Arról,hogy most már mindig az életem része akar lenni. És én elfogadtam. Hiányzott az életemből. Most,hogy itt van nem hagyom veszni. Anyu viszont konferenciára ment ezért nem lesz ott a bulin. És apunak is haza kell este jönnie ezért majd haza kell mennem és holnap újra visszamenni. 
-Atya ég. Apa ez a hely tökéletes.-néztem végig.
-Remélem tetszik. Piszok drága volt.-nevetett fel.  6óra van. 8körül jön mindenki. Javaslom készülődj.-mosolyodott el és belepuszilt a hajamba. Fent van egy szoba amit rád vár. Felmentem a lépcsőn. Egy hatalmas szoba volt egy hatalmas tükörrel és asztallal ahol eltudom készíteni a sminkemet. Lepakoltam a cuccomat. Levetkőztem és csak a fehérneműmet vittem magammal. Lezuhanyoztam és fogat mostam. Megmostam hajamat is. Megvasaltam és szög egyenesre vasaltam. Leültem a hatalmas tükrös asztal elé és nekiálltam sminkelni. Kihúztam a szememet. Kifestettem a szempillámat a számra pedig vörös rúzst kentem. Felvettem a gyönyörű ruhámat. A tükör elé álltam és meg voltam elégedve a látvánnyal. 

Amint az órára pillantottam sietni kezdtem ugyanis 5 perc múlva nyolc óra. Megkerestem fekete magassarkúmat és a telefonommal a kezembe lementem. A hely már tömve volt emberekkel. Mikor megláttak egyszerre üvöltötték,hogy Boldog Születésnapot. Nagyon jól esett,hogy apu megszervezte nekem. Vigyorogtam mint a vadalma mikor a kezemben megcsörrent a telefonom és Chanel nevét láttam meg a kijelzőn. 

-Boldog Szülinapot!-kiabálta bele a telefonjába. 

-Köszi.-nevettem. 

-Merre vagy? Mindenhol kerestelek már. 

-Kijöttem cigizni mert túl sokan voltak. Tudod,hogy nem szeretem ha százezren vagyunk bent. 

-Kimenjek? Vagy megkeresel?

-Megkereslek.-mosolyodtam el azzal kinyomtam. Eldobtam cigimet és elindultam befele.  

-Na szia.-vigyorogtam Chan és Zyanre.

-Szülinapos.-ölelt át szorosan Zy.

-Hatalmas a buli.  Világi lett.-nevetett Chanel is. 

-Igen nagyon jó.

-Mondtam már,hogy gyönyörű vagy?-mért végig drága barátnőm.

-Te sem panaszkodhatsz.-vigyorogtam rá. Nem válaszolt helyette kezembe nyomott egy koktélt majd a táncoló emberek közé húzott.  Volt bennem alkohol az biztos. Annyit nevettem. Hihetetlen este volt. Ha nem táncoltam ittam ha nem ittam táncoltam. 12 fele már rettenetesen hányingerem volt. Próbáltam kimenni a levegőre mire valaki elkapta a csípőmet.

-Ne igyál többet.-mondta halkan. 

-Nem, nem akarok. Csak kell a friss levegő. Nem bírom a sok embert.-lépkedtem óvatosan. Amint kiértem a hűvös éjszakai levegőre rögtön jobban lettem. A fejem kitisztult. 

-Miért érdekel,hogy mi van velem?-néztem rá.

-Kötelességem.-mondta halkan. Hazamenjünk?

-Igen.bólintottam egy aprót. Beszálltunk fekete kocsijába és egy számomra ismeretlen úton mentünk. 

-Hova megyünk?-ráncoltam szemöldököm.

-Hozzám.-mondta ki nyugodtan. A szívem hevesen kezdett el verni a torkomban meg gombóc keletkezett. Én és Justin egy házban. Ketten. Ez régen rossz. Körülbelül 20 perc kocsikázás után megérkeztünk egy szép hófehér házhoz. 

-Gyönyörű házad van.

-Köszönöm.-nyitotta ki előttem az ajtót majd beléptem a meleg házba. Körbevezetettm Bementem a konyhába,hogy igyak egy jó hideg vizet. Justin eltűnt. Gondoltam a szobájában van. Nem akartam zavarni ezért úgy döntöttem egy kicsit még lent maradok. Bekapcsoltam a tv-t mikor egy szál boxerben jött le. Nem fogom tudni kibírni ezt az estét mellette. Egyszerűen képtelenség lesz.