2.fejezet~Te leszel a 100.

Sziasztok! Köszönöm a feliratkozókat a komikat és a facebook-os visszajelzéseket.  Édesek vagytok. Meghoztam a 2.részt. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást drágáim <3

Féltem. Életemben először féltem így egy embertől. Azt hittem meg fog ütni. Tekintetéből sugárzott a gyűlölet és ölni tudott volna. 

-Velem te ne merj így beszélni.-szorítottam meg csuklómat teljes erőből. 

-Ahh.-nyögtem egy fájdalmasat mire elvigyorodott. Elengedte csuklómat és mind a két kezét fejem mellé támasztotta és rám nehezedett egész testével. 

-Vigyázz cica, ne járkálj egyedül.-súgta fülembe majd sarkon fordult és elment csatlósaival. 

-Barom állat.-morogtam magamban. Megverem ezt a gyereket az tuti. 

-Jól vagy Lilly?-szaladt oda hozzam Chanel. 

-Majdnem eltörte a csuklómat ez a vadbarom,de amúgy igen.-biccentettem.

-És ez még csak a kezdet volt.-mondta szomorúan. Hazafele néma csöndben mentünk. Igaz,hogy tényleg nagyon vonzó és szexy a gyerek de a belseje rohadt. 

-Ly, biztos minden oké?-kérdezte aggódva.

-Persze,csak azon gondolkodom,hogy miért pont egy ilyen rohadt helyes gyerek egy ekkora barom. 

-Tudod Lilly, először ismerd meg utána ítélkezz. Volt egy barátnője aki rengetegszer megcsalta és mikor Justin megtudta otthagyta és azóta az összes lányt kihasználja és nem is bízik. 

-Te ezt honnan tudod? 

-Hát régebben nagyon jóban voltunk amíg egy bulin le nem itatott és nem fektetett le. Ezzel még nem lenne olyan nagy baj mert tetszett, de utána szétkürtölte az egész suliban és megszégyenített. 

-Sajnálom Chan.-hajtottam le fejem. 

-Semmi gond már két éve volt.-küldött felém egy bíztató mosolyt. Ha hagyja,hogy megismerd rá jössz,hogy ő egy jó ember volt csak nem akarja annak mutatni magát. 

-Értem,bár szerintem most gyűlöl ami nem baj mert én is ugyan azt az érzést táplálom iránta.De ha normális lesz én is az leszek vele. Na de megérkeztünk.-mutattam a házra. Majd este hívlak vagy holnap találkozunk.-öleltem meg majd bementem. 

-Szia anya.-ordítottam el magam. 

-Szia szívem. Milyen a suli? Befogatta?-kérdezte nagy mosollyal az arcán. 

-Igen anya, a tanárok  mind kedvesek és az osztály is nagyon jó. 

-Örülök,hogy be tudtál illeszkedni. Viszont most megyek mert lesz egy céges buli. Este jövök.-puszilta meg homlokom és már el is ment. Király,egyedül vagyok itthon. Felrohantam és átöltöztem egy szürke cica gatyába meg egy fehér haspólóba. Kipakoltam táskámból és megcsináltam a házit. Rendeltem kínai kaját majd beraktam az egyik kedvenc filmeet a Lol-t. A film közepénél a kajám is megérkezett és mire megettem már vége is lett. 6óra volt. Gondoltam ledőlök egy kicsit mert fáradt voltam. 

 *Este*

Ajtócsapódásra ébredtem. Rápillantottam órámra és 10 órát mutatott. Jó sokat aludtam. Lebotorkáltam a lépcsőn és megláttam anyát holt részegen a kanapén ülve kezében egy vodkás üveggel. 

-Anya, veled meg mi a jó isten történt?-kérdeztem nagy szemekkel. Oké,hogy mostanában nem olyan jó az éltünk mert apa meghalt de több mint 2 hónapja nem csinált ilyet. Mi lett vele.

-Kislányom te vagy az? Milyen nagyra nőttél? Nem kell még mennünk az oviba?-nevetgélt. Na jó ez tiszta K.O.

-Anya már este 10 óra van és gimnazista vagyok.

-Upsz.-mondta halkan. Szólj már apádnak,hogy hozzon még egy kis piát. 

-Anya, apa fél éve meghalt.-kiabáltam rá.

-Ja akkor hozz nekem te, mihaszna kölyök.-morogta. Életemben nem beszélt velem így. Oké,hogy részeg. Oké,hogy apa óta nem találja a helyét de ne rajtam vezesse le. Sós cseppek folytak végig arcomon. Felkaptam cipőmet és fekete bőrdzsekimet. Visszapillantottam de akkor már aludt. Ki kell levegőztetnem a fejem. Elmentem a közli parkba. Rajtam kívül senki nem volt. Érdekes látvány mikor egy 17 éves lány 11 órakor kint ül a parkban teljesen egyedül. Már kezdtem fázni mikor rávettem magam,hogy hazamegyek. 5-10 métert tehettem meg mikor hangokat hallottam meg hátam mögül. 

-Hé kislány, mit keresel itt egyedül?

-Igen. Nem félsz itt, bárki elkaphat.-nevetett egy másik hang. Megfordultam és kb. két velem egy időssel találtam szemben magam. Az egyiket felismertem. Chaznek hívják és Bieberrel láttam egy csordában. 

-Ohh a drága Lilly, jó a köldök pc-d.-vigyorgott Chaz. Segítsünk hazajutni? 

-Nem kell haza találok kösz.-fordultam meg.

-Hé Chaz, mi kell neked? A szája vagy a segge?-jött a hang két oldalról. 

-Marha szellemes vagy köcsög.-sziszegtem magamba. 

-Cica, a főnök nagyon fog neked örülni.-közeledett felém Chaz.

-Hozzám ne érj.-hátráltam pár lépést mikor nekiütköztem valaminek. Vagy inkább valakinek. Csak ne Bieber kérlek.  Megfordultam és szembetalálkoztam önelégült vigyorával. 

-Baby, nem mondtam,hogy ne járkálj egyedül.-súgta fülembe. 

-Hagyj békén.-remegett meg hangom.

-És ha nem?-nevetett.  Na jó Lilly Sparks. Most fussál bazdmeg.-ordítottam magammal és futottam ahogy csak bírtam. Volt egy kis előnyöm amíg én józan voltam ők full részegek,bár Justinon nem éreztem az alkohol szagot. Mikor már úgy éreztem nem követnek elbújtam egy nagyobb fa mögé. Gyorsan hívtam Chant. Kérlek vedd fel kérlek.-könyörögtem. 

-Haló?-hallottam meg fáradt hangját. 

-Chanel, kérlek segíts. Itt vagyok a parkban és Justinék meg akarnak...

-Ne is folytasd 5 perc és ott vagyok.-vágott szavamba és kinyomott. Vártam. Síri csendben. De mikor megláttam egy árnyékot összerezzentem. De aztán megpillantottam barna hosszú haját és megnyugodtam. 

-Chanel.-lélegeztem fel és kiléptem a fa mögül. 

-Oh,hát itt vagy.-nyugodott meg.

-Már azt hittem..

-Hogy én vagyok?-hallottam meg Bieber hangját mellőlem. Egy fánál támasztotta hátát. 

-Hagyd békén Justin!-kaibált rá Chanel. Nem rázta meg túlságosan a dolog.  Füttyentett egyet és megjelent a hátunk mögött Chaz és azt hiszem Bob. 

-Vigyétek.-biccentett Justin Chanelre. Ők meg elrángatták. 

-Mit akarsz tőle? Nem csinált semmit.-ordítottam rá. Megfogta csuklómat jó erősen megszorította majd a fának lökött.

-Tőle semmit.-vigyorgott. De tőled annál inkább.Tekintetét belefúrta enyémbe. Gyönyörű mogyoró barna szeme van. Nem tudom,hogy isten , hogy áldhatta meg ezt a görényt ilyen gyönyörű szemmel. 2 percet állhattunk így mikor újra megszorította csuklómat. 

-Au te balfasz.-szisszentem fel. 

-Nem voltam világos mikor azt mondtam,hogy nem akarlak többet látni?-emelte fel hangját. 

-Az nehéz lesz ugyanis osztálytársak vagyunk.-vigyorogtam rá gúnyosan. 

-Nekem nem probléma hidd el megoldom.-húzódott vigyor szájára. Tudod Lilly, ha nem lennél ilyen makacs most az ágyamban lennél és olyan élményben lenne részed amilyen többet nem lesz.-súgta perverzen fülembe. 

-Álmodik a nyomor Bieber.-röhögtem képébe. 

-Lilly, neked különleges helyet tartogatok.-súgta 2 cm-re ajkaimtól. 

-Hány csajt húztál már meg eddig?-húzódtam el tőle undorodva.

-A mai kettővel tartok a 69nél.

-Összesen?-kerekedett ki szeme. 

-Dehogy az évben.-röhögte el magát. 

-Undorító barom vagy.-néztem szemébe. 

-Nyugi kislány. Te is megleszel. És,hogy jobban érezd magad te leszel a 100.-vigyorgott majd ellökte a faltól magát és elment. Nincs az a pénz,hogy én lefeküdjek egy ekkora strici állattal. Gyorsan hazafutottam és felhívtam Chant. 

-Chanel, mi történt? Jól vagy? Bántottak?-kérdeztem köszönés nélkül. 

-Nem jól vagyok csak egy kicsit bedrogoztattak. Már megszoktam remegett meg hangja. 

-Jézusom Chanel, ez csak is az én hibám. Sajnálom. 

-Nem a te hibád nyugi. Most viszont leteszem mert szét megy a ejem. Nem tudom,hogy holnap megyek e suliba.

-Gyere kérlek. Engem felfalnak nélküled. 

-Igyekszem jobban lenni.-elköszönt és lerakta. Gyorsan lefürödtem és beugrottam ágyamba. Talán mégse kellett volna idejönni?-kérdeztem magamtól hosszas gondolkodás után elnyomott az álom. 

*Másnap reggel*

.Kislányom ébredj mert elkésel az iskolából.-ordított anya. Kipattantam az ágyból felöltöztem ebbe:

Lerohantam a lépcsőn.

-Szia anya.-dobtam puszit majd kirontottam a házból. Igen mikor hazaértem anya bocsánatot kért tőlem. Suli felé tartottam mikor kaptam két sms-t. 

Chanel: Suli előtt várlak. xxChan.  Imádlak Chanel. Kiabáltam el magam mint egy idióta. A másik üzenet ismeretlen számról jött. 

Ismeretlen: Nálam hagytál valamit cica. A bulin megkapod. J.  Milyen buli? És akkor rápillantottam csuklómra. Amíg ez a barom szorította levette a karkötőmet. Dühös voltam. Felpofozom a gyereket! Rápillantottam az órámra és 8:10 mutatott. Mint az őrült úgy sprinteltem a suli felé.