11.fejezet.

Sziasztok! Meghoztam a 11. Fejezetet. Ha tetszett kérlek kommenteljetek és iratkozzatok fel! Jó olvasást!  



Nem tudom mennyit ülhettem a padon. De egyszer csak megcsörrent a telefonom és Zayn neve jelent meg a kijelzőn.
-Hol vagy?-kiabált a telefonba.
-Neked is szia.-morogtam.
-Mindjárt indulunk valahova kirándulni és egyedül te tűntél el.
-Nem megyek.
-Kötelező.
-Mond meg neki,hogy rosszul vagyok és hány ingerem van.
-Jó. De mi az igazság?-hallottam hangjában az aggodalmat.
-Bieber.-fújtam ki nehezen a levegőt.
-Mit csinált?-kérdezte olyan hangon amitől tudtam,hogy bármikor képes lenne nekimenni.
-Megbántott. Ennyi.-suttogtam.
-Azt túl éled. És Bieber is.
-Ja.-mondtam nem túl meggyőzően.
-Este buli lesz. Számítok rád.
-A bulikat ki nem hagyom -nevettem fel és kinyomtam. Elszívtam egy cigit amikor Sms jött. Chanel küldte.
Justin a hotelben maradt. Vigyázz magadra! Chan.
Remek. Nem,hogy az is elment volna. Felálltam és visszasétáltam a szobához. Nem volt bent senki. A fürdőben sem. Nyugodt lettem. Átcseréltem a ruhámat pizsire és befeküdtem az ágyba. Pillanatok alatt az álom el is nyomott. Amikor felkeltem már kezdett sötétedni. Gondoltam elkezdek készülődni. Azt hittem nincs itt Bieber ezért nyugodtan nyitottam be a fürdőbe. Hát. Tévedtem. 
-Jézusom.-kiáltottam ijedtemben. Justin egy száll semmiben állt a fürdőszoba közepén.
-Kopogni kéne.-motyogta.
-Honnan tudtam volna,hogy itt vagy?
-Mert egy szobában lakunk?-nevetett fel.  Hatalmas erőfeszítés kellett,hogy ne nézzek a csípőjénél lentebbi részre.
-Nyugodtan nézz csak le.-mondta perverzen.
-Undorító vagy. És siess. Kösz.-avval a lendülettel kimentem.  Kikutattam a szekrényt,hogy milyen ruhákat hoztam. Mivel fogalmam sem volt arról,hogy buli is lesz ezért kikerestem egy farmer sortor meg egy haspólót és úgy döntöttem így fogok menni. Amint Bieber kijött a fürdőből,avval a lendülettel mentem be én is. Lezuhanyoztam és kivasaltam a hajamat. Felöltöztem végül jöhetett a smink.  Vörös rúzst kentem számra és kihúztam szememet. Kis szempilla spirál és szemöldök ceruza és már készen is voltam. Az órára pillantva megállapítottam,hogy nyolc óra van. Megkerestem telefonomat beraktam a zsebembe és lementem az aulába.  A zene üvöltött már most. A púlt és az asztalok tele voltak piával.
-Jól vagy?-pattant elém Zayn.
-Jól.-mosolyodtam el.
-Biztos?
-Biztos.-öleltem meg. Chanel merre?
-Azt hiszem a pultnál van.
-Köszi.-engedtem el és a pult felé vettem az irányt.
-Szia.-értem mellé mosolyogva.
-Szia csajszi mizu?-vigyorgott rám. Túl van már egy két koktélon ahogy látom. 

-Hé Chanel jól vagy?-fordítom magam felé. 

-Soha jobba.-vigyorgott mint a tejbe tök. 

-Hát oké.-húztam el a számat. 

-Amúgy vigyázz pár szerelmes párok dugnak egy egy szobába.-nevette el magát. 

-Jól van nevettem el magam és inkább Zaynre bíztam Chanelt. Én is megittam egy két koktélt. Aztán táncoltam Ryanékkel. Nagyon sokat nevettem velük. De aztán egy két óramulva nagyon  kezdtem fáradni. 

-Majd jövök.-köszöntem el tőlük és leültem a pulthóz. Meggitam még két vodka narancsot mikor megéreztem 2 kart derekam körül. 

-Nem lesz ez sok?-suttogot a fülembe. Felismertem a hangját. Aztán az illatárol is megbizonyosodtam. Tényleg ő az. 

-Mintha érdekelne.-mondtam halkan. 

-Érdekel.-nevetett fel. 

-Igen?-fordultam felé. 

-Igen.-nézett számra. Gyere.-suttogott fülembe. Nem tiltakoztam. Azonnal követtem. 

-Hova viszel? Ekkor az egyik földszinti szobába mentünk. Gyönyörű volt. Felkapott az ölébe. Autómatikusan csipője köré fontam lábamat. Nem érdekelt mi lesz.Megcsókoltam. Ledobott az ágyra. Felém másszótt és tovább csókolt. Lejebb haladt és nyakamat kezdte szívni és harapni.Hajába túrtam és meghúztam.

-Justin.-nyögtem fel.

-Shh Kicsim. Ettől a szótól mosolyra húzódott a szám. Elkezdtem feltürni a pólóját mikor megcsörrent a telefonja.

-A kurva életbe.-kiabált idegesen. Nem hallottam mit beszéltek de idegesen jött vissza. 

-Majd még folytatjuk.-kacsintott rám és kiment.  Nem tudom mi ütött belém. Ha nem csörren a telefon tuti lefekszem vele. Úgy döntöttem,hogy kimegyek egyet cigizni. Épp amikor gyújtottam két alakot láttam meg a sötétben. Közelebb mentem. A lámpa fénye pont megvilágította tökéletes arcát. Egy nála legalább 20 évvel idősebb férfival beszélt. 

-Védd meg magadtól. Nem akarom,hogy kihasználd. Ne hitesd el vele,hogy szereted,hogy beléd szeressen és lefeküdjön veled. Ha összetöröd a szívét én téged törlek össze.

-De Russo értsd meg szeretem. Bízz bennem Sparks. Ekkor esett le,hogy Bieber az apámmal beszél. 

-Apa?-kerekedett ki a szemem.

-Lily?-nézett rám döbbenten. 

-Ennyi évig,hogy voltál képes hazudni?-sírtam el magam.

-Jót akartam. Megöltek volna.-nyúlt karomért.  

-Ne érj hozzám.-húzódtam el azonnal. 

-Sajnálom. Nemsokára nálam lesztek és akkor megbeszéljük jó? Nem válaszoltam. Sarkon fordultam és az épület felé igyekeztem. Felrohantam a hotelszobába és az ágyra dőlve sírtam el magam ismét.  Nem tudom hány óra lehetett. De csak annyit éreztem,hogy besüpped az ágy mellettem. Éreztem ahogy megfogják a csipőmet majd a fejem egy mellkason helyezkedik el. Ránkhúzta a takarót. Lágy puszit nyomott homlokomra. 

-Aludj jól Sweetie.-suttogta fülembe. Abban a pillanatban nyomott el az álom. 

13.fejezet +18

Mély levegőt vettem,hogy enyhítsek szívverésemen.  Felmentem a fürdőszobába. A forró viz felmelegítette testemet. Jéghideg vízzel megmostam acomat. Gondolkodásom kitisztult. Éreztem,hogy kiszállt belőlem az összes alkohol tartalom. Józan vagyok.  Magamköré tekertem a takarót és Justin szobája felé igyekeztem. Mivel nem tudtam,hogy nála fogok kikötni tőle kell kérnem egy pizsi féleséget. Halkan benyítottam. Az ajtó nyikorgására felém fordult. Kérdőn nézett rám.
-Kérhetnék valami alvó ruhát? Csak mert nem tudtam,hogy nálad leszek. Nem szólt semmit csak egy aprót biccentett. Kinyította szekrényét és beletúrt. Kivett egy fekete bő pólót és kezembe dobta. Kishíján majdnem lecsúszott a törölközőm. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán majd azonnal el is komorodott. Hátat fordított jelezve,hogy menjek ki. Nem tudom miért lett ilyen távolság tartó. Visszamentem a szobába. Magamra kaptam a ruhát és befeküdtem az ágyba. Meg fogok bolondulni. Justin pólójának illata elkábított.  Nem igazán tudtam aludni. Nem tudom hány óra lehetett. De kattant az ajtó.  Egy alak jött be a szobába. Ezt az alakot bárhol felismerem. Ő volt az. Ágyam végéhez sétált. Nem mertem megszólalni. Lehúzta rólam a takarót. A holdfény pont anyira sütött be,hogy pont lássam. Csak egy nadrág volt rajta. Beharaptam alsó ajkamat. Tökéletes volt. Justin elkezdett felém mászni. Ágyékomnál megállt. Végig pásztázta testemet. Megmarkolta polómat. Feljebb mászott,hogy a feje egy vonalban legyen az enyémmel.
-Csak arra tudok gondolni mit tennék most veled.-suttogta ajkaimtól pár miliméterre. Belenéztem gyönyörű szemeibe. Elvarázsoltak. Megfogtam tarkóját és magamhoz húztam. Nyelvét megéreztem számban. Tüzes táncot lejtett enyémmel. Innen már tudtam. Nincs vissza út. Elvált tőlem.
-Ha nem kívánsz most szólj. Még le tudok állni.-simította meg csipőmet. Haragudtam rá. Gyűlöltem. De,hogy mennyire kívántam azt elmondani nem tudom. Biztátás képp megfogtam pólóm alját és lehúztam magamról. Justin megfordított hogy lovagló ülésben legyek rajta. Kicsatolta melltartómat ami pánt híján könnyedén lecsúszott. Vegig karmoltam mellkasán mire felmordult. Nyakához hajoltam és harapdálni kezdtem. Belemarkolt fenekembe mire erősebben haraptam. Visszafordított,hogy alul legyek. Nyakamat kezdte szívni mire felnyögtem és végig karmoltam hátán. Elkezdtem lehúzni boxerét. Felkelt rólam és lerántotta magáról. Szívem kihagyott egy ütemet mikor megláttam méretét. Ismét rajtam volt. Szétnyitotta lábaimat majd érzékien fülembe suttogott.
-Ugye használsz fogamzásgátlót?
-Igen.-nyögtem hangja hallatán. Érezni akartam. Még egyszer végig nézett rajtam.
-Tökéletes.-csókolt meg újra majd bepozicionálta magát és belém csúszott.  Hatalmasat nyögtem. Csak félig volt bennem. Próbáltam csipőmet előrébb tolni de akárhányszor próbáltam kijébb húzódott.
-Mond ki.-suttogta fülembe. Majd megint belém tólta magát. Hátát végig karmoltam. Újra kihúzódott.
-Mond ki.-mondta erőteljesebben. Nyakát harapdáltam és hajlatába nyögtem. Nem bírtam magammal. Azt hittem fel fogok robbani.
-Mond ki.-mondta el utoljára és kihúzódott belőlem. Végig karmoltám hátát. Éreztem ahogy az ujjam hegyén nedvességet érzek. Véresre karmoltam.
-Kérlek.-nyögtem fülébe. Nem láttam az arcát de tudtam,hogy egy hatalmas vigyor ült ki arcára. Teljes méretével bennem volt. Akkorát nyögtem,hogy szerintem a szomszédok is hallották.  Csipőmet akár hányszor tudtam előre toltam így érintette G pontomat.
-Justin.-nyögtem fülébe. Csipője köré fontam lábamat,hogy még jobban érezhessem.
-Nem fogom bírni.-nyögtem. Megharapta alsó ajkamat és addig nyújtotta még ki nem csúsztak fogai közül.
-Justin.-túrtam hajába.
-Kicsim.-puszilta meg homlokomat.
-El fogok élvezni.-nyögtem. Gyorsabb tempóra kapcsolt. Még élvezetesebb érzést adott az,hogy éreztem ahogy csípőink összekoccanak minden egyes lökésnél.
-Élvezz el Lily.-mondta. Add meg nekem.-nyögte fülembe. Kettőt tolt rajtam amikor már nem bírtam tovább és egy nyögéssel elélveztem.
-Lily.-morogta fülembe és belém élvezett. Csókolóztunk majd kihúzódott belőlem.
-Szeretlek Justin.-simitottam meg az arcát. Szemeimbe könny szökött.
-Szeretlek.-suttogta. Ujra megcsókolt.
-Ne hagyj el.
-Lily.-mondta nehezen.
-Kérlek.-csordult ki egy könnycsepp.
-Nem foglak. Törölte le és mellém feküdt. Mellkasára dőlve nyomott el az álom.  Reggel egyedül ébrettem. Bevillant az egész éjszaka. Elősször azt hittem álom volt. De amikor láttam a tükőrben a nyakamat rádöbbentem. Lefeküdtem Justinnal. Óvatosan mentem le a nappaliba.  A kanapén ült és nyomkodta a telefonját.
-Jó reggelt.-mondtam halkan.
-Jó reggelt.-mondta és rámnézett. A mellemnél hirtelen belenyilalt a fájdalom. Elhúztam pólóm nyakát és egy harapás nyom volt ott.
-Ez te voltál?- kerekedett ki a szemem.
-Reménykedtem,hogy elfelejted.-motyogta.
-Tessék?-nézek rá zavarodottan.
-Ülj le jó? A szemben lévő fotelben helyet foglaltam és idegesen néztem rá.
-Nekem ez nem megy. Én, én nem vagyok ebben jó. Nem tudnék neked mindent megadni. Ártanék neked ami nekem is fájna. És az éjszaka tökéletes volt. Bármikor megismételném. De én nem tudnék neked mindent megadni. Sajnálom. Nem ilyen vagyok. Nem menne. Nem tudnék a tökéletes álom pasi lenni. Sose ment. -mondta halkan. Dermedten ültem. Az agyam kattogott. Fájt. A szívem darabokra tört. De tudtam. Mélyen tudtam, hogy ha lefekszem vele ez lesz. És én azt hittem tényleg szeret. Elhittem neki. Megint.
-Egy éjszaka.-suttogtam magam elé.
-Mi?-vakarta meg tarkóját. Zavarban volt.
-Egy éjszaka kellett ahhoz,hogy elhagyj.-álltam fel. Nézzük meg mennyi idő kell ahhoz,hogy elfelejts.-rohantam fel sírva a szobába.
-Lily.-ordított utánam. Hallottam,hogy rohan utánam. Többre nem emlékszem. Egy lövést hallottam. És elsötétült minden.  Talán meghaltam. Nem tudom. A fentiek így akarták. Túl sok fájdalom volt egyszerre.  A suli. Apa. Ez az egész maffia. És Justin. Ő okozta a legtöbb fájdalmat. De az a vicces. Hogy bármit tehet. Nem tudom nem szeretni. Talán ez okozta a halálomat? Nem tudom.  Egy jobb élet vár.

*2nap múlva*
Megtanultam. Bárhogy ordít a szìvem. Nekem csöndben kell hallagtnom. Néha elgondolkoztam,mi lenne velem ha nem találkoztam volna vele. Aztán rájövök. Nyugodt életem. Nem lettem volna lelki roncs. Nem lettem volna szerelmes. Nem életem volna  át jó és rossz dolgokat. Egyszerűen egy átlagos lány lettem volna.   Akár mennyire szeretem. Nem tudom mit tehetnék. Már semmit. A pokolban kötök ki úgy is. Hisz meghaltam. Meg kell haljak. Hisz a testem mozdulatlan. Egy két napig hallottam ahogy apa örjöng a korteremben. Aztán Zyan es Chanel. Anyu csak zokogott. Végül Justin. Aki szétverte a falon az öklét. Mind ez miattam van. Ha újra élednék nem mernék a szemükbe nézni.
-Lily te vagy az?-hallottam egy hangot.
-Nagymama?-nézek kérdőn a fehér ködből kilépő alakra.
-Kicsikém. Mi történt veled?
-Nagyi ezt nem értem. Hol vagyok? Teljesen összezavarodtam.
-Itt vagy az eltévejedett lelkek között. Isten még nem tudja vissza hoz e az élők közé. -Meghaltam?-kerekedett ki a szemem. Megöltek?
-Sajnos nem tudom. Én most azért vagyok itt,hogy meséljek valamit.
-Miről?
-Kislányom. Tudom,hogy sok fájdalmat okozott neked ez a fiú. De nem tudod min ment keresztül. A szülei sose szerették. Mindig második volt a testvére mellett. Amikor a bártnője megcsalta összetört benne minden. Akkor vált ilyenné. De te beléptél a képbe. Mindennél jobban szeret. Jót akar neked még ha el sem hiszed.
-Nagymama nem tudom elhinni. Annyi mindent tett ellenem.
-Rengeteg mindent tett érted. Több gyilkossági kísérlet volt ellened de ő megakadályozta. Szerelmes beléd Lily. És te is belé. Hagyj neki időt. Jó gyerek.
-De nagymama meghaltam. Nem tudok már mit tenni.
-Kapsz egy utolsó esélyt. Az alak halványodni kezdett.
-Nagymama!Nagymama!-kiabáltam. Egy sípoló hangot hallottam. Abban a pillanatban kipattantak a szemeim. Élek. Hallottam,hogy valaki lépked a korteremben. Résnyire kinyítottam a szemem. Ő volt. A boldogságom. Akit gyűlölök de mindennél jobban szeretek. Lassan az ágy felé fordult. Becsuktam a szeme,hogy azt higyje még nem tértem magamhoz. Az ágy melletti széket lassan kihúzta és leült arra. Sóhajtott egyet makd megfogta kezemet.
-Ha nem léptem volna az életedbe most te nem lennél itt. Amikor apukád elősször mutatott rólad fotó már akkor beléd szerettem. De nem szabad. Veszélyben vagy ha velem vagy. Nem tudnám feldolgozni,ha elveszítenélek. Te vagy az egyetlen boldogságom. Tudom néha elrontom a dolgokat. Nem úgy viselkedem veled. Sajnálom. De muszáj,hogy így beszéljek veled. Nem akarlak bántani . És hidd el ha azt mondom ez nekem fáj. Nagyon fáj. Nem akartalak ide eljuttatni. És az az éjszaka. Tökéletes volt. Bármikor megismételném veled. Tökéletes vagy. Te teszel jobbá. Próbálok változni de nem megy. Sajnálom,hogy ha felébredsz ugyan azt a Justint kell látnod. Ugyan azt a gerinctelen embert. Sajnálom Lily. Egy könnycsepp hullt kezemre. Az ő könnycseppe. Miattam sír. De nem kelhetek most fel. Nem tudhatja,hogy en ezt hallottam. Továbbra is mozdulatlan maradtam. Elengedte a kezemet és felállt. Hallottam ahogy az ajtó nyikorog majd becsukja maga után.  Bármit mond. Bármit tesz. Mindig szeretni fogom. Nem tudom megakadályozni. Szerelmes vagyok Justinba. De muszáj lesz kibírnom nélküle. Nem akarom,hogy ő is miattam szenvedjen. Inkább én. De ő ne. Nem tudnám megbocsájtani magamnak ha bármi történne vele miattam.

10.fejezet~Összezárva.

Sziasztok! Meghoztam  a Sweet Hell 10.fejezetét. Ezt a rész egy nagyon aranyos lánynak külön küldöm. Püspöki Vivinek! Szeretlek te nő💝 Ha tetszett ez a rész kérlek kommenteljetek.  Jó olvasást!

-Anyu!-ordítottam a szobámból mikor hallottam,hogy hazaért. Karon ragadtam Biebert és lerángattam szeretett anyámhoz.
-Sziasztok.-mosolyodott el. Aztán ránézett Justinra és rögtön megváltozott az arca.
-Apa él?-néztem rá.
-Lily.-kezdte nyugodt hangon.
-Meg egyszer kérdezem. Apa él?-emeltem fel a mondat végére hangomat. -Igen.-mondta ki nehezen.
-Ezt nem mondod komolyan?-nevettem fel idegesen. 16 éven át képesek voltatok eltitkolni,hogy az apám él?-lábadt könnybe a szemem.
-Édes.-kezdte Justin a szokásos modján. -Most kussolj el Bieber.-mordultam rá idegesen. Meglepetten nézett rám.
-Kislányom. Úgy gondoltuk a 18. szülinapodon elmondjuk. De ezekszerint ez itt nem birta ki,hogy ne mondja el.-biccentett felé.
-Sajnálom,hogy ez a hülye liba irritálóbb mint egy 2 éves kisgyerek morogta Justin. És ha nem bánjátok megyek. Apád vár engem.-nézett gonoszan a szemembe és kilépett az ajtón.
-16éven át hazudtatok.-folyt patakokban a könnyem.
-Apád és én csak védeni akartunk. Megöltek volna.
-Miért? Ki az apám? Egy bérgyilkos vagy mi?
-Amerika legnagyobb maffia főnöke.-suttogta halkan.
-Tessék?-kerekedett ki szemem.
-Jól hallottad. Jó okunk volt eltitkolni. Szeretetből tettük.
-Én azt hittem meghalt. Ha annyit mondtál volna,hogy él ez az egész most könnyebb lenne.
-Sajnálom. Hibáztunk. Ha van kérdésed  akkor viszont most tedd fel.
-Mikor látom?-meredtem rá.
-Mivel a tavaszi szünetben van a szülinapod nála leszel Bostonban és Bieber is megy veled.
-Kizárt dolog.-ráztam azonnal a fejemet.
-Nem te döntöd el. Hidd el én sem örülök,hogy vele kell menned de kibírod Justin mellett.
-18 leszek . Van beleszólásom.
-A mi lányunk vagy. Mi döntjük el amíg eltartalak.
-Justin?
-Mi van vele?-nézett rám.
-Apa miért pont őt találta meg?
-Ez egy komplikált dolog. Nem tudom én sem. Majd elmondja ha akarja.-fordult meg evvel lezárva a témát.  Aha. Akkor most egyről a kettőre szokjam meg,hogy van apám? Egyáltalán hogy néz ki? Hasonlítok rá? Jó fej? Rengeteg kérdés kavargott bennem. A tavaszi szünetig pedig már csak egy hét.
*Hétfő*
-Sparks a rohadt életbe kelj már fel.-ordított a fülembe Chanel.
-Mi van már?-motyogtam.
-Indulni kell! Ma lesz az osztálykirándulás.
-Mi?-pattant ki a szemem. Be se pakoltam.-ugrottam fel.
-Remek.-fujtatott. Én bepakolok te meg kezdj magaddal valamit. Berohantam a fürdőszobába és elvégeztem reggeli rutinomat. Felöltöztem és már indulhattunk is. Anyu tegnap utazott el.  Beszálltunk fehér Rangen Roverembe és a suli felé vettük az irányt.
-Elkéstünk.-jelentette be Chanel.
-Majd kitalálok valamit.-nyugtattam.
-Mit? Most azt fogod mondani,hogy egy másik gabona pehely ment az orrodba?-nevetett fel.
-Tényleg. Azt azért jól kitaláltam.-nevettem ém is. A sulihoz érve már mindenki ott volt.
-Sparks és Rose. Tudhatnám késésük okát?-nézett ránk az osztály főnök.
-Lerobban a kocsim.-mondtam határozottan.
-Az a kocsi ami maga mögött van? Nem úgy tűnik mintha olyan ős régi lenne.
-Akkor meg mindegy.-rántottam vállat.
-Nem beszéljen így velem. Nem válaszoltam inkább otthagytam.
-Na és a drága Bieberünkel mi van?
-Ő oda megy. Nem fog buszozni. Se semmilyen egyéb tömegközlekedési járművel utazni.-mondta Chanel.
-Szuper.
*Szálláson*
-Akkor most elmondom a felosztásokat. Szerencsére kaptunk annyi szobát hogy kettesével elférjetek. Az elosztás pedig: Chantal Ryan, Diamond Bob, Zayn Chanel, Ashley Ross, Jeremy Beca és Justin és Lily.
-Biztos,hogy nem leszek vele összezárva.-tiltakoztam azonnal.
-Sajnálom. Ez már végleges. A portán találjátok a kulcsokat. Felrohantam a szobába,hogy letudjam a saját területemet foglalni. Egész szép szobát kaptunk. Végigfuttattam tekintetemet. Majd megakadt valamin. Francia ágy. Hol van a fűrész,hogy szétszedjem az ágyat?
-Szia cica.-ütötte meg fülemet hangja.
-Csá.-mondtam nem épp kedves hanglejtéssel.
-Élvezni fogjuk ezt a pár napot. Te én és egy francia ágy.-nevetett fel a végére. -Álmodozz csak.-forgattam szememet.
-Inkább szokd,hogy együtt vagyunk. Apádnál egy hétig össze leszünk zárva. És sokszor nem lesz otthon.-éreztem hangjában a perverzséget.
-Bieber. Keress egy kurvát akivel ágybabújnál. Hidd el most van itt egy kettő.
-Már kiszemeletem a legjobbat.-mondta.
-Remek. Akkor indulj el és húzd meg. Megindult felém mire hátráltam. Nekiszorított a falhoz.
-Tudod édes te vagy a legjobb. És a legérintetlenebb is. De ígértem valamit. Ketyeg az óra cicám. Azzal kiment a szobából. Tévéztem egy kicsit majd mivel úgyis este értünk ide ezért gondoltam lefürdök. Éppen törölköztem mikor hallottam,hogy kattan a zár és Justin lefekszik az ágyba. Nem vagyok az a szégyenlős fajta lány szóval felvettem egy fekete francia bugyit és egy fekete melltartót és kimentem. Justin fölnézett a telefonjából. Szemek kikerekedtek ajkai elnyíltak egymástol. Lehajoltam a szekrényemhez és kivettem egy nadrágot meg egy pólót.
-Ezt csinálhatnád mégegyszer.-motyogta halkan. Csak felnevettem és felöltöztem.
-Ha jót akarsz magadnak nem érsz hozzám világos?-néztem rá.
-Olyan gonosz vagy.-sértődött meg.
-Hogy mennyire szeretek én annak lenni.-nevettem fel. Hátatfordított Justinnak és próbáltam aludni. Kis idő múlva éreztem hogy megmozdul a takaró és két erős kar derekem köré fonódik. Nem szóltam rá. Hagytam. Jó érzés volt a közelségét érezni.
-Szép álmokat hercegnő.-suttogta fülembe és abban a pillanatban elnyomott az álom. Reggel arra keltem fel,hogy Justin mellkasán van a fejem. Felnéztem rá. Annyira édesen aludt. Egyszerűen tökéletes volt. Ahogy a haja a homlokába lógott. Az ajkai elváltak egymástól ahogy vette a levegőt. Az arcán volt egy kisebb heg. Még az is tökéletesen mutatott rajta. Késztetést éreztem,hogy megcsókoljam. De féltem. Ha felébred akkor kezdődik ugyan az előröl. Elkezdett mocorogni. De én lebénultam. Nem tudtam megmozdulni. Lassan kinyitotta a szemét majd rám nézett. Végigfutatta a tekintetét rajtam. Halványan elmosolyodott majd szemembe nézett. Szaporán vettem a levegőt.
-Nem tudtam,hogy ezt váltom ki belőled.-mondta nyugodtan.
-Nem kell tudnod.-mondtam halkan és kimásztam az ágyból. Kivettem a ruhámat a szekrényből és a fürdőbe vettem az irányt. Lezuhanyoztam,fogat mostam megcsináltam a sminkemet és felöltöztem.  Mikor kimentem Justin már nem volt a szobába. Mivel korán volt gondoltam lemegyek és elszívok egy cigit. Amint leértem megláttam Ryant.
-Jóreggelt.-mosolyodtam el.
-Jóreggelt.-mosolygott vissza.
-Hogy hogy itt?
-Beszélnem kellett Justinnal aztán meg elment.
-Értem.-mondtam furán.
-És te?
-Korán keltem és gondoltam lejövök cigizni. Kérsz?-nyújtottam felé a dobozt.
-Kösz.-vett ki egy szálat. Beszéltél Justinnal?
-Kellett volna?-néztem rá.
-Hát a múltkori dolog miatt.
-Nekem nem mond el semmit. Akárhányszor kérdezek veszekedés lesz belőle. Nem vagyunk mi egymáshoz valók még barátokként sem.-mondtam szomorúan.
-Majd kialakul.
-Mégis mi?
-A kettőtök dolga. Mindig megszerzi amit akar. Ezt jó ha tudod róla.
-Mit akar?
-Téged.-mondta ki.
-Ryan kétlem,hogy vele valaha is lenne valami. Különbözünk. Erőszakos és gonosz. Én nem ilyen vagyok. Miattam meg nem fog változni. Ezt múltkor is elmondta.
-Csak makacs. Jobban ismerem mint bárki. Tudom milyen. És ő valójában nem ilyen. A rengeteg csalódás tette ezt vele.
-Mi történt.
-Te tudsz Amberről nem?
-Akivel ki van téve a szobájában egy közös kép?
-Igen. Amber volt a legszebb lány a suliba. Ezért csak Justin jöhetett neki szóba hisz ő volt a gimi sztárja. Aztán egy buliban Justin szeme láttára csalta meg egy fiúval. Justin tönkre ment. Mindenét Ambernek adta. Nevetségessé tették az egész suli előtt. Pár barátja maradt meg. Az igaz barátok. Tönkre akarta tenni az életét. Amber egyik napról a másikra elköltözött Montreálba. Tudták,hogy Justin keze van a dologba. Félni kezdtek tőle de ugyan akkor tisztelték is. Megváltozott a stílusa. Mostmár azt a hitet vallja,hogy akit egynél többször lefektet az szerelem. Ezért az összes lány egy éjszakára kell neki. Rajtad és még egy lányon kívül a suli összes kis ribancát meghúzta.
-Ki a másik?
-Chanel. Justin legjobb barátja volt és Amberé is. Amikor elüldözte Ambert megutálta Biebert. Justinnak viszont fontos volt Chanel ezért nem ártott neki csak lelkileg. Nem tudta volna bántani.
-Ezt nem is tudtam.-mondtam halkan. Egyszerűen lesokkolt.
-De veled más. Nem dugott meg pedig már itt vagy egy ideje. Nem tudom mit csináltál Justinnal vagy,hogy ő mit gondol.
-Csak azért nem mert azt mondta én leszek a 100.
-Nem fog ártani neked.
-És ha mégis?
-Akkor azt nem önsztántából teszi.-mondta és otthagyott. Nem önszántából.-csengett a fülembe ez a mondat. Ha nem önszántából akkor mégis miért bánthat? Én nem akarok hozzá kötődni. Nem tehetem. Azzal tönkretenném magamat. Visszamentem a szobába. Hangokat hallottam. Érdekes hangokat.  Már előre féltem mi vár oda bent. Benyitotta. Hát,mindenre számitottam csak erre nem. Justin éppen Diamondot dugta. Könnyes szemmel csaptam be az ajtót. Nagyon fájt amit láttam. Meg,hogy nem akar önszántából megbántani? Akkor ez mi volt? Kirohantam a szállasból egyenesen a park felé. Sírva rogytam le a padra. Miért zavar ennyire ha mással látom? Semmi közöm az életéhez. Még csak barátok sem vagyunk. Nem éreztem ilyet. Én én nem akarom ezt. Nem akarok szerelmes lenni Justin Bieberbe.

9.fejezet

Sziasztok! Meghoztam a 9. rész. Jó olvasást!

-Bieber.-mondta ki Ryan. Kikerekedett a szemem.
-Ezt most nem mondod komolyan?-nevettem fel erőltetetten.
-Kérdezd tőle.-mondta.
-Mit kell kérdezni?-jött meg Justin.
-Semmit.-vágtam rá. Szia Ryan.-küldtem el mielőtt megszólalt volna.
-Hallottam bejöttél. Nem voltam világos mikor azt mondtam,hogy maradj a kocsiba?-nézett idegesen rám.
-Ki mondta?-nyeltem nagyot.
-Édes. Szerinted nekem nem mondanak el mindent?-nevetett fel.
-Értem.-motyogtam.
-Szoval cica. Legközelebb vagy szótfogadsz vagy a csinos pofid bánja.-smitított végig arcomon.
-Hagyj.-löktem el a kezét mire csak felnevetett és a gázra taposott. Elvitt a suliig.
-Haza is vigyelek?-nézett rám.
-Nem muszáj.-szálltam ki a kocsiból és bementem a cuccaimért. Összepakoltam és indultam is ki. Ugyan ott állt Justin kocsija.
-Vezetési mánia?-szálltam be ismét.
-Te így hívod. Én annak nevezem,hogy szokd a közelségem mielőtt meghúzlak.-vigyorodott el.
-Kiszállok.-mondtam idegesen.
-Csak nyugodtan.-taposott jobban a gázra. Puffogva de kibírtam az utat.
-Szia Bieber.-de karomnál fogva visszarántott. Fülembe kezdett suttogni. Nyakamon éreztem lehelletét amitől szemem lecsúkodótt és testemet melegség járta át. Megpuszilta fülem mögötti részt mire egy aprót nyögtem.
-Ilyen hangokat fogsz kiadni mikor alattam leszel. Csak sokkal kélyesebbeket és hangosabbakat. Szemeim kipattantak.
-Undorító vagy.-löktem el és kiszálltam a kocsiból. Egyenesen a ház felé vettem az irányt és felrohantam a szobámba. Anyu jött utánam.
-Kincsem van egy kis probléma.-nyitott be.
-Tessék?-néztem rá rémülten.
-Egy konferencia miatt Mexicoba kell utaznom. Pár napra. Itthon hagyhatlak?-néz rám kedvesen.
-Igen. Persze mosolyodtam el. Nem is mondtam még,hogy hétfőn osztálykirándulni megyünk valami tengerparthoz.
-Akkor jó szórakozást mert holnap indulok és pénteken jövök haza.-nyomott egy puszit homlokomra és kiment. Hallottam ahogy a bejárati ajtó is csukódik. Biztos ment vásárolni. Átöltöztem itthoni ruhába majd gondolkodásba estem.
Justin Drew Bieber tulajdonában állok. Ez olyan mintha a saját prostituáltja lennék. Mi az,hogy a tulajdona? Egy ember vagyok. Ráadásul nő. Anyám nevelt föl. Csak tudom milyen nehéz az élet. Hisz, apám nem volt. 2 éves koromig tudtam mi az az apa. 2 éves koromig ölelt puszilt védelmezett. Már a létezéséről sem tudok. Nem tudom,hogyan távozott. Nem emlékszem rá. Nem tudom,hogy elment-e vagy meghalt. Fogalmam sincs. Az évek múlásával kezdtem elfelejteni miaz,hogy apa. Mostmár azt is mondom,hogy nekem sosem volt. Így lettem az aki. Így lettem erős lány. Nincs szükségem védelmező emberekre. Mitöl féltenek? Vagy egyáltalán ki? Ki volt az az értelmileg sérült aki pont Justin Biebert kérte meg? Felér egy öngyilkossággal.
-Sparks.-törte meg gondolatmenetemet a szobámba lépő Justin.
-Mit keresel a szobámba?-kerekedett ki a szemem.
-Nyitva volt az ajtó.-vigyorgott.
-Takarodj ki.-förmedtem rá. Csak felnevetett.
-Ezt nálam hagytad.-lóbálta meg arany láncom. Megengeded?-lépet mögém. Nyakamhoz érintette a láncot de mikor becsatolta volna ajkait megéreztem nyakam fájó pontjánál. Ahol kiszívta. Lágy csókot lehet a fájó pontra majd maga felé fordított. Egy rák megirigyelte volna a vörös színemet. Lehajtottam fejemet. Justin két ujját az államhoz irányitotta és kényszerített,hogy nézzek rá. Belenéztem szemeibe. Ajkaim ketté nyíltak térdem megremegett. Szaporábban vettem a levegőt és hasam bizsergett. Fülem mögé türt egy kósza hajtincset. Óvatosan elmosolyodott. Szemeimbe nézett majd ajkaimra. Megnyalta alsó ajkát majd újra szemeimbe nézett. Szemei csillogtak. Éreztem,hogy gondolkodik valamin. Végül felsóhajtott. Homlokomra nyomott egy puszit majd elengedett.
-Miért mutatod mindenkinek a rossz énedet? Miért nem ismerhetik meg a jó Justin Biebert?-néztem rá könnyes szemmel. Hogy miért könnyes a szemem? Mert szeretem. Fáj,hogy nem érhet úgy hozzám. De mégjobban fáj a tudat,hogy én semmit nem jelentek neki és csak arra kellenék neki.
-Ha valaki egyszer jó volt, az emberek elvárják,hogy mindig jó legyen. És én nem fogok mások elvárásai szerint élni. 
-Sajnálom,hogy nem adod önmagadat.
-Lily én ilyen vagyok ez van. Eddig senki sem tudott megváltoztatni és kétlem,hogy te megtudnál.-mondta gonosz vigyorral. Fájt amit mondott.
-Szörnyű ember vagy.-folytottam vissza sírásom.
-Ennek a szörnyű embernek hagynád,hogy megcsókoljon.-nézett lesajnálóan. Vagy, mást is.-vigyorgott magabiztosan.
-Takarodj ki a szobámból a házból. Ebből az utcábol. Vagy tudod mit? Mondok jobbat. Takarodj ki az életemből Justin.-morogtam fájdalmasan.
-Nem tehetem cica.-nézett rám szórakozottan.
-Ugyan miért?
-Felbéreltek,hogy vigyázzak rád.
-Ki és minek? Ki volt az az elmebajos aki pont téged kért meg? Jobbat nem találhatott volna?
-Az apád.-mondta ki vigyorogva az én ereimben pedig megfagyott a vér.